Boldog délutánt!
Hűha! örök tanulság: olvassam el, amit írtam, ne adjam le ész nélkül! Tök jó, néhány mondatomat én sem értem...
Sebaj. Editelni még lehet...
Hősies küzdelmet folytattam ma. Büszke vagyok magamra. Az éhséggel dacolva gégig tudtam olvasni kedves (etől sikítozni fog) kollegínám és klántársam blogját. Az összeset, beleértve az archívált cuccokat is.
Egy volt irodalomtanárom szerint, ha egy szöveg megmozgat benne valamit( és az nem a vacsorája), akkor az már irodalmi alkotás. Nos, kedves, a te műved irodalmi alkotás. Olyan mérhetetlen emberundor, levertség, pesszimizmus lett rajtam úrrá, hogy a stílgyak tanár már nem is mert megszólítani. lehet, hogy ehhez hozzátartozik az, hogy a mai kosztom egy, azaz egy bögrényi műzli volt. Lehet, hogy az is belejátszik, hogy a konzulensem "kissé" hiányolta a szakdogámat. Mit tegyek, a tervezett tartalmat már megírtam, akárcsak a felhasznált irodalmat. De amit szegény stílgyak tanár kapott..
Kellett ez. Egy kis egészséges depi nem árt senkinek. Már ha tudja kezelni. Az óra után, mint az űzött vad rohantam egy kínzóterembe, és sanyargattam magam. Gondoltam, kifutok a világból, de csak egy futópad volt, az is rossz. Mire megtanultam kezelni jöttem erre rá. A szallag állandóan csúszott, és majdnem orra estem. Sprint közbe. Úgyhogy inkább mindenféle súlyokat emelgettem. Éljen
A konditerembe járók külön szubkultúrát képeznek. Vannak az IzomTiborok, akiknek gyakorlatilag egy jó kis önkielégítéssel ér fel az a két óra, amit itt töltenek. Aztán vannak a műmájerek. Nos, őket a karjukat, ill. vádlijukat díszítő "macsóhímzés"-ről ismerheti fel az arra tévedő. És van az a kevés szegény ember, akik véletlenül kerültek oda.
Egy jó pár éve rendszeresen jártam a Lido Fitness klubba. Véletlenül? Ja, hiszen apám ott dolgozott, és rávett, hogy mennyjek el, ingyé´. Hajrá. Folyománya: szétcsesztem a térdemet. Oda se neki, már születésemtől fogva "torz" vagyok, ennyi igazán nem számít...
Inkább marad az Aikido. Az nyugisabb, és még egy kis értelme is van.
Kéne egy bokszzsák otthonra.
Nem szeretem ezt az iskolát. Tele van a fentebb kitárgyalt műmájerekkel, és elkényeztetett csemetékkel. Remélem, egyszer kapnak egy pofont, egy Isteneset. Szelekció. Aki felkel, abban még van valami, aki nem...
Elegem van belőle, hogy az eszmék, amikben hiszek, kihaltak. Elegem van abból, hogy az értékek eltűntek, és átalakultak. Elegem van.
It makes perfect sense, expressed by dollars and cents, and schilling and pense.
Can´t you see, it all makes perfect sense.
Roger Waters tudott valamit. Hivatásos Pazarlóként ez nem az én világom.
Alig várom a buszutat haza. Büdös nénik/bácsik! Rosszarcú terpeszkedők! Killer tekintetű betegek! Jövök!
Sebaj. Editelni még lehet...
Hősies küzdelmet folytattam ma. Büszke vagyok magamra. Az éhséggel dacolva gégig tudtam olvasni kedves (etől sikítozni fog) kollegínám és klántársam blogját. Az összeset, beleértve az archívált cuccokat is.
Egy volt irodalomtanárom szerint, ha egy szöveg megmozgat benne valamit( és az nem a vacsorája), akkor az már irodalmi alkotás. Nos, kedves, a te műved irodalmi alkotás. Olyan mérhetetlen emberundor, levertség, pesszimizmus lett rajtam úrrá, hogy a stílgyak tanár már nem is mert megszólítani. lehet, hogy ehhez hozzátartozik az, hogy a mai kosztom egy, azaz egy bögrényi műzli volt. Lehet, hogy az is belejátszik, hogy a konzulensem "kissé" hiányolta a szakdogámat. Mit tegyek, a tervezett tartalmat már megírtam, akárcsak a felhasznált irodalmat. De amit szegény stílgyak tanár kapott..
Kellett ez. Egy kis egészséges depi nem árt senkinek. Már ha tudja kezelni. Az óra után, mint az űzött vad rohantam egy kínzóterembe, és sanyargattam magam. Gondoltam, kifutok a világból, de csak egy futópad volt, az is rossz. Mire megtanultam kezelni jöttem erre rá. A szallag állandóan csúszott, és majdnem orra estem. Sprint közbe. Úgyhogy inkább mindenféle súlyokat emelgettem. Éljen
A konditerembe járók külön szubkultúrát képeznek. Vannak az IzomTiborok, akiknek gyakorlatilag egy jó kis önkielégítéssel ér fel az a két óra, amit itt töltenek. Aztán vannak a műmájerek. Nos, őket a karjukat, ill. vádlijukat díszítő "macsóhímzés"-ről ismerheti fel az arra tévedő. És van az a kevés szegény ember, akik véletlenül kerültek oda.
Egy jó pár éve rendszeresen jártam a Lido Fitness klubba. Véletlenül? Ja, hiszen apám ott dolgozott, és rávett, hogy mennyjek el, ingyé´. Hajrá. Folyománya: szétcsesztem a térdemet. Oda se neki, már születésemtől fogva "torz" vagyok, ennyi igazán nem számít...
Inkább marad az Aikido. Az nyugisabb, és még egy kis értelme is van.
Kéne egy bokszzsák otthonra.
Nem szeretem ezt az iskolát. Tele van a fentebb kitárgyalt műmájerekkel, és elkényeztetett csemetékkel. Remélem, egyszer kapnak egy pofont, egy Isteneset. Szelekció. Aki felkel, abban még van valami, aki nem...
Elegem van belőle, hogy az eszmék, amikben hiszek, kihaltak. Elegem van abból, hogy az értékek eltűntek, és átalakultak. Elegem van.
It makes perfect sense, expressed by dollars and cents, and schilling and pense.
Can´t you see, it all makes perfect sense.
Roger Waters tudott valamit. Hivatásos Pazarlóként ez nem az én világom.
Alig várom a buszutat haza. Büdös nénik/bácsik! Rosszarcú terpeszkedők! Killer tekintetű betegek! Jövök!
posted by Dreamer at 10:33 AM
2 Comments:
:eeek: és tényleg képes voltál végigolvasni? elszántságod, ha nem is példa nélküli, de dícséretre méltó :P a nemevés és nemalvás kitűnő tudatmódosító szer, de azért ne szokj rá, ha kérni lehet :D
No depp, no depp, mert... mert... még kitalálom.
Végig biza! Az elszánság a lételemem?:)) Áhh, dehogy, inkább a kíváncsiság. Meg különben is, olllyan keveset tudok rólad, hogy az már fájt. Most jobb ( egy picit).
A depi tényleg jó. Egészséges. Csak mértékkel, frau, csak mértékkel:))
Post a Comment
<< Home