Thursday, April 07, 2005

Zh? Inkább írok..

Furcsa..
Eléggé feledékeny vagyok, így gyak. sajtpapírokból és fecnikből élek. Azaz, éltem, mert TAdadadammm! Az új telefonom rendelkezik naptárral, amibe mindenféle jegyzeteket biggyeszthetek. Éljen! Apropó, telefon..
Van egy kedves ismerősöm, akinek nincsen. Ez eléggé kellemetlen, mert pl. tegnap elhatároztam, hogy írok neki egy SMS-t, de ugye, félúton kaptam észbe, hogy nincs hova. Felmerült bennem az a perverz ötlet, hogy, jé! Balázs, neked van két használaton kívüli bunkófonod, miért nem adod neki oda az egyiket? Juhéé! Akkor nézük meg őket.
És jő a sokk.
Az a telefonom, melyet cirka 3-5 évig használtam, szép csendesen meghalt. Fáj, mert egy olyan embertől kaptam, akire felnézek, s közeli barátomnak tartok, mind a mia napig.
Viktor! Bárhol is vagy, köszönöm! A Panasonic egy baleset miatt öröklődött reám. Elhatároztam, hogy kell nekem egy olyan bunkófon, amilyen a NEO-éknak is van. Így e téren igen jártas kollegám, dr. J. Viktor azonnal a segítségemre sietett, és közös erőfeszítéssel beszereztünk 1et. Vettem hozzá egy új "házat" is, hogy, habár használt volt, nézzen ki újnak. Viktor megpróbálta összeszerelni, de sajnos sikerült egy csavart túlhúznia, és széttörnie a kijelzőt. Pech. Akkor sem haragudtam rá, ma sem tudok. Ő persze azonnal olyan megszánást és "maga alá esést" tanúsított, hogy nekem jobban fájt.. Azonnal odaadta a telefonját. Barát. Pótolhatatlan.
Útjaink akkor váltak el, miután leérettségiztünk. Ő kiment bátyja, nővére után a ködös Albionba. Néha egy-egy SMS, email. Aztán, miután hazajött, kiköltöztek Győrbe. Sajnálom. Bajtárs volt, a szó legszorosabb értelmében. És a jó öreg, örökké megbízható panasonic kimúlt. Mikor letettem, még semmi baja nem volt, porosodott egy darabig, majd annyi. Mit is mondtam? A szobámban minden tárgynak van egy története.

Angyal, Boszi, Szupersíző, Louvre fürkészője, Firenze védője! Köszönöm! Nem is tudod, hogy mit köszönhetek neked, ugye? Számtalanszor terveztem, hogy elmondom, de soha nem volt elég merszem hozzá. Lehet, hogy azért, mert féltem, megbántalak. Azt nem akarom. Így hát, amit nem mondtam el senkinek azt elmondom...de ezt mintha már elsütöttem volna 1szer.
Olyan sötét veremből húztál ki, amibe egy ember max. kétszer pottyan bele az életében. Hála neked, újra élek ( lásd: "Hasadék" novella by Dreamer). Összetörtek kívül-belül, kifacsartak, és használtan eldobtak, s te voltál az egyetlen, aki segíteni tudott. Igaz, nem is tudtál/tudsz róla. Az első szerelem nekem keserves élmény volt, s ráadásul a sötét útvesztők acél rengetegében barangolva kiraboltak, s alaposan megzúztak. Utána jöttél te. A múzsa, a jókedv, és aki elsőre megnyílt egy Horvát tengerparton. "Ki ez a lány?" kérdeztem magamban, hisz így, félig ismeretlenül ENNYIT hajlandó voltál magadról elárulni. Csodállak. Több vagy, mint barát. Mindig is több leszel. Egy kicsit szerettelek is, de ez az ezerszer elátkozott város ezt elvette tőlem. Most maradt a jókedv. Olyan vagy, mint egy "boldogság-katalizátor". Nehéz nélküled. Szóval köszönöm, Múzsa! És bocsáss meg! Vártál rám, de soha nem jöttem, és nem fogok jönni. Nyílván, főleg Firenze óta, ezt már te is tudod. A tucatnyi alkalom egyikét sem használtam ki, még akkor sem, amikor te bíztattál. Remélem, nem haragudsz meg rám. Csúnya elveim vannak, tudod, amik már kimentek a divatból, és egyszerűen nem visz rá a lélek. Tudod te.

Ma reggel zh..éljen. Kb. ötszáz év angol költőjéből..Azért átnéztem. remélem egy kettesre elég leszek. Ha meg nem, akkor lehet, hogy még egy fél évet le kell húznom a pokolban. Apropó, már biztos, hogy lesz +1 félév, de nem mindegy, hogy itt is kell-e lennem, vagy csak vizsgaidőszakban.. Szóval izgalamas lesz, na.

"When the bravery is being out of range".. Waters bácsi még mindig okos. Holnap színjátszó, és nekem kéne beszétechnikát oktatnom. Baj? Tanár cagyok?- igeeen. Tanítottam már?-íííígeeen. Félek?-ahh, dehogy. Miért is tenném? Hiszen ENGEM is tanítottak rá, és ismerem a gyengéimet, sőtt, még Kazincy szépkiejtési versenyen is voltam ám! Hűűű, de büszke vagyok! Remélem nem sülök bele...
Enni kéne. Tanulni. Nem rossz foglalatosság egyik sem... megyek is Tyger-t, Lamb-ot, meg a "Rape of the Lock"-ot átolvasni. mÉgegyszer..meg mégegyszer..mmmegmmégegyszermmmmm

P.S.: Még ha működött is volna a Panasonic, akkor sem biztos, hogy elfogadta volna. Okos lány ő, ha kellene neki bunkófon, szerezne 1et.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home