Sacred snowglobe of life

Ilyen a hangulatom is. Meg kell rázni, és akkor elkezd élettel teli lenni. Ha hagyod leülni, akkor unalmas lesz, és porosodik a vitrin tetején.

Kicsit unom leírni, hogy milyen fárasztóak az alváshiányos hétfők. Mindenesetre örömmel fizetek meg értük, ha a tegnapi naphoz hasonló lesz minden alváshiányos hétfőt megelőző vasárnap.

A holnapi napom jól elcseszte Kedves Esztella, gyerekkori barát, társam a vízen. Holnap ismét ismeretlen ismerősök akarnak majd rávenni, hogy vegyek x dolgot, amitől nagyon gazdag leszek, de igaziból nem is, csak én vagyok túl szűklátókörű. Kíváncsi vagyok, hogy Aszter és a fiatal srác után lesz-e még bármi új, amit tud mutatni. Az a szomorú, hogy a tárgyalástechnikám fényévekkel hagyta le az eddigi egyedeket, akik be akartak rántani valami piramisba. Kár érte. Tényleg tud valamit a cetelem.

Tegnap..A Vasas egy katlan, a Körmagyar érdekes volt. Korniss egy állat. Amúgy személyesen meg vagyok sértődve. Abe Kobó után szabadon, a dobozdíszletet személyes sértésnek veszem. Az az én világom, már egészen kölyökként, középiskola másodikban (?) írtam a dobozvárosról, s a benne meghaló emberről. Erre tessék: dobozdíszletek.
A darab meg? Furcsa. Egyre kevésbé jutnak el hozzám a személytelenné vált világról szóló, magyar rögvalósággal riogató termékek. Vagy ismét túl sznob vagyok. Mindenesetre tény, hogy van benne fantázia, és elég nehéz egy darab. Ha meg polgárt, ne adj isten, Apácát kell pukkasztani, hát legyen!
Cue és Gillz? Nehéz véleményt mondani. Nem volt semmi baj a játékukkal, csak valahogy ennyi előzetes mézesmadzag után többet vártam valahogy. Legalábbis két jelenetnél sokkal többet. Cue időben meg is kapta, és ismét újat tudott mutatni, egész tehetséges a srác. Az események történése közepette derültem, h. így mennyire hasonlít Tom Cruise-ra, ehhehehe...
Gillz? Hatalmasakat röhögtem, a személyes emlékek alapján, legalábbis, az első jelenetnél. Buláj, meg tücc-tücc, néha mintha önmaga paródiáját játszotta volna. A sokkal személyesebb emlékek alapján is. Sajnos az első részben nem láttam újat tőle, nagy hangon kiabált és talán egy picit túljátszott, a másodikban már sokkal jobb volt. De haragszom a darabra, mert mindössze öt perc valódi kihívást kapott, az "ágyjelenet" utáni részben. No, azért érdemes volt, ott odatette magát.

Ezenkívül láttunk még táncos blokkot és Kincső monológot. Az előbbi csapnivaló ( a szakértő szerint is) a második aranyos volt. Kincső rengeteget fejlődött, de mintha még mindig egy lány lenne a színpadon, ahelyett, hogy lány a kávézóban Karácsonykor. De a fejlődés több, mint látható. Azt hiszem, Kincsőből jó színész lenne/lesz (?) ha él egy kicsit. Ismervén azonban, erre kevés esélyt adok. Nem fog olyan élményeket átélni, amik jó színésszé tehetnék.

Ó, és hol az én helyem az egészben? Kíváncsian, és vidáman vártam a vizsgadarabokat, terv szerint a Körmagyarra befutván. Az nap (este?) folyamán felmerült egy korántsem hipotetikus kérdés, de megragadta a fantáziámat. Nevezetesen romantika vs. realizmus.

(minden személyes tapasztalástól s élménytől függetlenül, amennyire csak lehet)

Őszintén? Mindkettő illúzió. Nem létezik. Kamu. Igen, ÉN az olasz kislovag, a legyeskedő hízelgő, szépenszóló, rózsadobáló kurafi azt mondom, hogy a romantika kamu. A realitás is.

Attól függ mit, és milyen közel akarsz engedni magadhoz. Álomszövésben mersz-e romantikával aludni, vagy céltudatosan éled meg a levegő rezgését?

Az egész életed erről szól. Apám mondta egyszer, hogy azért nem játszanak, neteznek este, meló után, mert nagyon el/belefáradtak, és inkább leülnek tv-t bámulni. Realitás. Én azt mondnom, ezerszer legyek fogoly Árkádiában, minthogy valaha is normális felnőtt legyek. Realitás, igen, az kell. Szeretek lusta lenni, tunya lenni, de miközben az egyre dagadó pocakommal ledőlök "semmit" tenni, csak kevesen tudják, hogy olyankor világokat döntök porrá és Isteneket emelek égi pantheonokba.
Realitás és Romantika? Hát nem ugyanaz a kettő? Absztrakt, szubjektív, csakis a te szemedben létező fogalmak? Te teszed azzá a világod.

Talán most abba is hagyom a tőlem független merengést.


Nekem nagyon sokat számít, és egyre többet, ez az idő. Hajómodelleket nagyon szeretek gyűjteni, akárcsak derengő félhomályban kötést bontani.
Mennyire utálok mindenféle kamu indokokra (munka, koránkelés, blood pool gyűjtés) hivatkozva lelépni.
Mennyire..

..leül a kavargó hóförgeteg, mikor nem vagyok ott, s hogy feltámad ha igen.