Mostanában

2005. IV. 7.
Hazaértem. Este találkoztam az Angyallal. Mindketten nagyon fáradtak voltunk, és közös megegyezéssel moziba mentünk. Én ugyan a Constantinet akartam megnézni, de végül is Hitch lett belőle. Az a gond, hogy még mindig előbbre helyezem a barátaimat, mint magamat. Legyen Hitch. Egyébként a film nem volt rossz. Rózsaszín limonádé, nevettem is rajta. Hiába, ha a jókedv-generátor is kivan, akkor is történik valami, ami feltölt. Azért ennek örülök.
Furcsa világban élünk. Az egyik legközelebbi barátom egy lány, akit régen szerettem. Normális ez? Lehet. Mindenesetre ezt azért nem reklámozom (Ja, inkább kiírod ide..). Szokás szerint elkísértem a HÉV megállóhoz. Útközben találkoztunk egy rég nem látott haverjával (asszem volt osztálytársa? Nem tudom). Tőle tudtam meg, hogy volt Apocalyptica koncert. Arra inkább elmentem volna, mnt a mostani Nightwishre. Nem is tudom, hogy vegyek-e jegyet, meglehetősen drága, 5500 kemény magyar peseta. Oda is csak a barátaimért mennék.
Holnap beszédtechnika, színjátszó. Tulajdonképpen az egész napom csak erről fog szólni.

2005. IV. 8. péntek
Későn keltem, korán ébredtem. Mostanában teljesen megőrültem, felborult körülöttem minden, főleg én. A fekete fehér, upside-down everything. Furcsa. Nincs kedvem semmihez, minden nap csak egy valamit várok, előtte hosszú várakozás, utána meg már készülök a következő napra.
Ebédelni beugrottam anyám munkahelyére. Nem volt kedvem enni. Furcsa, mert álltalában rengeteget eszek, de egész egyszerűen "nem igazán voltam ott". Különben is, valami takony-szerű szósszal nyakonöntött tésztát adtak, csokitortával. Nem szeretem a krémes, vajas ételeket. De legalább tudtam fénymásolni, nyomtatni. Gondoltam elküldöm valakinek az egyik legsiekerültebb novellámat. Ja, és nyomtattam egy példányt példaképemnek, tanáromnak, dr. Bencédy Józsefnek is.

Színjátszó. Már órákkal előre el akartam volna indulni. Csak sajnos az élet nem video, nem lehet azt csinálni, hogy odamegyek, gyorsan előrepörgetek egy pár órát, és hajrá! Mindegy. Azon az úton mentem, amivel Gillzzel. Valószínű a leghosszabb út, de legalább úton voltam. Legalábbis remélem, hogy ez a magyarázat, és nem megint valami megszokásos rutin vezetett. Kezdem unni (mármint a rutinokat).
Nem ismerek senkit. Az arcok ismerősek, de nincs hozzájuk nevem. Ha pedig egy nevet sikerül megjegyeznem, nincs hozzá arc. Az emberek miért bújnak álnevek mögé? Én mindig Balázsként mutatkozom be, soha nem Dreamerként. Vagy voltam én már: Heinrich, Karnifex, BaKó, Kozi, Koba is. Talán az álnevek egy biztonságot jelentenek az embereknek, vagy valamilyen dac? "Ezt a nevet ÉN választottam, ez vagyok én"? Sebaj. Álarcokkal én sem vagyok híjján, csak nem reklámozom őket.
A beszédtechnika jól sikerült. Természetesen kevés verset fénymásoltam, de nagyjából minden úgy ment, ahogy vártam. A színjátszón sok tehetséges ember van. Többen apró beszédhibával, de ez ugye a légzéstechnikánál nem gond. Később sem lesz. Érdekes módon a társaság végig tudott koncentrálni, csak egyszer-kétszer kellett "kurjantanom", hogy méltóztassanak idefigyelni. A bakikkal meg még talán közelebb is kerültem hozzájuk. Habár tulajdnoképen furcsa az a társaság, ahhová ne tudnék beilleszkedni!:)
Szegény Gillz. Az én egy órámon való koncentrációért ő fizetett meg. Mindenki sokkal oldottabb lett, és persze szertelenebb. Szegény lány komolyan veszi, amit csinál, és néha a gőzölgő belét is kirakja az asztalra. Vajon ugyanannyit kap is vissza? Kétlem, ezért mindent megtettem, hogy fogjam vissza magam, és segítsem a munkájában.
Gillz...siekrült meglepned. Megkérdeztem tőle, hogy menniyen olvashatják a blogját. Körübelül ugyanarra jutottunk, a barátai közül sokan. Nem értem. Amikor leírja, hogy sajnos anyagi okok miatt nem tud véghezvinni valamit (tök mindegy, hogy monsjuk jelen esetben egy filmről van szó), akkor a barátai ugyan miért nem segítenek neki? 790 Ft egy mozijegy, mirét nem hívta el valaki? Amikor elhívtam, bevallom arra számítottam azt mondja majd, hogy "Ó köszi, rendes vagy, de már megbeszéltem valakivel ..". Nem értem. Nem értem, hogy miért lepődik meg, ha megkérdezem tőle, hogy milyen volt a múlt heti buli. "Tényleg érdekel?" ...
Nem hibáztatom, miért tenném?
Kaptam tőle két CD-t, összesen kb. húsz albummal. Szombaton, és vasárnap sikerült MINDET végighallgatni (oké, néha csaltam, pl. Tiamat: Sumerian cry, ott néhányt átpörgettem:)). Majd később egy kis expozéban tálalom a tapasztaltakat. Régebben kölcsönadtam egy könyvet dr. Jeneynek, aki azonnal "cserébe" eljuttatott hozzám egy számára kedves olvasmányt. Akkor eléggé meglepődtem. Ezt mindenképpen el akartam kerülni, mármint egy szívességre úgy reagálni, hogy mintha az adósság volna. Most nem siekrült, és gyötör is a lélek miatta.
Amikor felajánlotta a CD-ket, azonnal rávágtam, hogy "cserébe" ezt+azt én is meg ezt is...ráadásul élek a gyanúperrel, hogy a zenei CD-n ha egy album tetszeni fog neki, akkor már túlteljesítettem a tervet.. Íme, a szívesség, és nagylelkűség erényei, amikben még hiszek, és kimentek a divatból. Sajnos oda kell figyelnem, nehogy én is elsodródjak ezzel a rohadt korral.

2005. IV. 9. szombat
Ma live vampire a program, amit várok, és aminek el kéne jönnie. Sajnos közbejön valami, Nagypapa kórházba került, és meglátogatjuk. Elég nehezen jár, beteg az egyik lába. Természetesen nem ezért, hanem a torka miatt ment be. Daganat, reméljük jóindulatú. Nehezen beszél, vesz levegőt, és csak pépes táplálékot képes megenni.
A kórházakat különösen kedvelem. Csiga, életem egyik meghatározó embere, egyszer vakbél gyanúval került egy ilyen kedves helyre. Mellette egy nagyon rossz bőrben lévő néni. Este arra ébred, hogy a néni hány, hörög, majd elhallgat. Az éjszaka belefulladt a saját hányásába. Reggel bejön két jópofa srác, cigizve, röhögcsélve, és tepsire rakják. Még gumikesztyű sem volt rajtuk. Másnap megkérdezte a nővért, hogy mik azok a foltok a plafonon. Azt a feleletet kapta, hogy az egyik betegnek kicsúszott az infúziója, és a vére a menyezetig spriccelt. Aztán a szeme láttára tört össze egy másik nővér. Lehúzott harminc órát, és összeesett. Csoda, hogy másnap az apukája kivitte a kórházból? A zárójelentés csak 20 ezerbe került.
De vissza a szombathoz. Nagypapa örült nekünk, látszott rajta. Olyan boldogan beszélt (igaz, cska nehezen), és anniyra lelkes volt. Neki mindenről eszébe jut valami, csak nem hagyják, hogy végig mondja. Mi hallgattuk, és őszíntén örültünk neki. Még tehetjük. Elmondta, mi van, ha rosszindulatú a daganat a nyakába. Nem fog levegőt kapni, és felnyitják a torkát, hogy egy csövet vezessenek bel. Így kaphat oxigént. A táplálkozás egy kicsit morbidabb, inkább le sem írom. Elég, ha én tudom, nem akarok sokkolnis senkit ( azt hiszem a fentiek elegek voltak).
A nap hátralévő részében zenét hallgattam, írtam az expozét. Megnéztem a Csillagkaput (imádom, de sajnos ritkán láthatom). Míg a kórházban voltam, hívott Sonica, hogy egy órával eltolódik a live találkozója. Természetesen otthon hagytam a telefonomat, így később üzentem vissza, hogy "köszi, remélem mindenkit utol tudtál érni, még azokat is, akiknek nincs mobiljuk". Nem irigylem Sonicát, nagy terhet vett a nyakába, hogy mint pásztor, irányítja a gonosz vámpírok amúgy eléggé birka gyülekezetét. De utálom, ha igazam van.

Live. Az egész tönkrement hála a helység roki-estjének, és a fáradtságomnak. nem tudtam odafigyelni, minden idegesített, nem találtam a helyem. Egyik kis csoporttól csapódtam a másikhoz. A játék alatt is trotya voltam. Megpróbálkoztam egy ébresztő szópárbajjal, de úgylemostak, hogy öröm volt nézni. Köszi, Pócsi, jössz te még az én utcámba!:) eddig 1:0 neked..
De kedves herceg urunk elvitt a nyugatiig, és az éjszakai is gyorsan jött.

2005. IV. 10., vasárnap
Alvás és alvás, és zene és zene. este mozi, de sok van még hátra addig! Biztos ami biztos, már jó előre elmentem a jegyekért, és álldogáltam egy darabig az esőben. Eddig a hölgy, akivel imitt-amott találkoztam, mindig előbb ott volt. Kíváncsi voltam rá, mennyivel. Na, most megkaptam! "ELőbb leszálltam, mert nem akartam álldogállni az esőben":)) Nem baj.
A Kossuth mozis speakere rendesen becsapott. Azt mondta, hogy már csak itt-és itt van hely. Legelej, és leghátulja. Köszi. Ahha, akkor hogy leet, hogy akik akkor vettek jegyet, sokkal jobban jártak? Szóval nyazsgem, mr. Speaker.

A Gits2-Innocence..érdekes volt. Egy kicsit túl bonyolult, és túl cyber. Az előző részt ugyan nehéz túlszárnyalni, talán nem is sikerült. Mindenesetre így is mestermű. Csak azt nem értem, hogy miért kellett állandóan idézgetni?? Arrgh, semmi gond.
Kaptam még egy CD-t.. Hmm, mintha Gillz a fejébe vette volna, hogy jól átgyúrja a zenei izlésemet. Jó úton halad, és hálás vagyok ezért (is).

Hétfő..azaz ma. Ma értem haza, egy körül, és ma ébredtem, pontosan 05:15-kor. Bírom a kiképzést:)) Főleg, mert ma első órán ZH..megint költőkből, de ez inkább történelmes. Melyik józan szerepjátékos ne tudna a Middle Ages-ről és a Reinessance-ről írni?:)