álmos

50%-os siker a mai napra. Van gatyám, d enem fizettem. Ejnye, de eleredt az eső. Jegyzem meg: azóta sem esik, pedig ígéáretese felhők voltak. Egyébként jobb volna nekem most pótolni az alvás hioányt, semmint itt blogolni. De egy kicsit, meg kell jegyeznem, egy kicsit, jobb , mintha egyedül volnék, net nélkül. Így egyedül vagyok, nettel, vágod?
Oké, szerteszét gurulnak gondolat-üvegjeim. És képzavareos a katódcsövem. Így nem lehet leírni, ami a hétvégén volt, ugye?Dehogynem, emrt eccerű:
Ettünk, ittunk, aludtunk ( nagyon keveset), szerepjátékoztunk ( nagyon sokat). Kharon főztjétől megint rosszul lettem,d e szerencsére egy ürítkezés erejéig. Mondjuk nem csak én, és a klotyóba be NEM lehetett menni Szarvason.
A hazaút horror volt, de magyar horror. Kissebbségi szomszédok, kissebbségi vonat. Kalauz. Út. RETTENETESEN hosszú út, hétkor indultam, 11-re értem haza. És fáj a fejem a kialvatlanságtól.
Hová levék a mondataim? Ady-t olvasok, nem kellene. És közben Cure-t halklgatok.
Szerinted?
Jah, kivel is járok én? Már el is felejtettem, ´oly régen nem láttam. Oké, ez sarkítás, HÁT ERSZE, hogy majd´minden gondolatom őt udvarolja körül. A gond csak az, hogy nem látom/érzem/hallom. Akármi. Úgyhogy Cure. Me.
Közben azért vagyok reális is. Nem dolgozok, hogy kirúgjanak. E hónapban annyit hoztam be, mint eddig három hónap alatt. ÉN. EGYEDÜL. És közben töltök le filmet is. Lost in Translation, amit meg akartam nézetni Gillzzel, de nem emléxem rá, megnézte-e ( szerintem nem). Jahajj, holnap vajh összehoz-e a sors véled?
Muszáj. És habár az a bizonyos pénteki kis-halál lassan elmúlik, nagyon hiányzol nekem.