enerváció

Ajjaj. nem megy valami fényesen, és a főnök is megmondhassa. Hehe, kezdek egy-pár ember, hogynemár, adós nyelvezetében beszélni. Inkább nem. Gond kicsit a hétvége, ennyi alvásmínusszal, leginkább. Remélem kdierül, hogy kapok-e szabit. Kéne nagyon. Mindenfelé pörög az agyam, hogy ne kelljen ilyenkr gondolkodni. Alig van időm, és ha van is, azt leginkább gillzzel töltöm. Szerencsére, még elvagyunk, még kibírom az ütleget, a nyagatást, és mindent megér egy-egy elkapott mosoly.

Most aktívan hasfájok. Camembert, olivabogyó, pirítós, torta, habcsók, mindenféle elegyben... Azt hiszem, nincs mit csodálkoznom. Pokerezgetek egymagam és még mindig nem döntöttem el, hogy menjek-e holnap messze Velencére. Majd kiderül az utolsó pillanatban, azt hiszem...

Kéne..sok dolgot kéne. Talán a hétvége eldönt egyet s mást.

Igen, jól látom. ez a post sem hozott sok értelmet az életembe.