Beloved

Túl sok halál ez, négy hónapra. Valamilyen szinten mind megérint, egyik mélyebben, másik kevésbé. Valószínű, hogy a mostani, ha a sorban az első lett volna, akkor kevésbé fúrt volna mélyebbre, de utat csináltak neki a többiek. Az eltűnt kollegámról már meséltem pár embernek szóban, nos, most találták meg, de holtan. Bubu, Fülöp, és most ő. Mi lesz még itt?

Időközben puszta kíváncsiságból letöltöttem a VNV Nation pár albumát. Érdekes. Egyszerű hype alap, és igényes öregúr énekel a háttérben. Oké, ismerem őket, láttam képen, sőt, koncertbeszámolót a Kultiból. Mindenesetre ritka párosítás, a srácnak egészen karakteres hangja van, csak még mindig nem szeretem a happy hardcore alapot. Már nem, fogalmazzunk így, minden múlt dacára. Azért a VNV Nation igényeseb, mint egy Scooter, sőt. Egészen érdekes hangulatokat képes generálni, nem csoda, hogy a darkosabb scene képviselői elsődlegesen a rajongóköre. Van benne valami bájos megkapóság, mintha egy lányra azt mondanánk, hogy nem szép, de van kisugárzása.

A melóhelyen egyenlőre magamhoz képest jó vagyok. Meglepően. Ritka volt, hogy ebben az időszakban ne a túlélésért játsszak, lehet, h. az eddigi tapasztalat, vagy a korábbi para miatt, de most szépek a számaim. Persze, korántsem optimálisak, de nekem tetszőek. Ha így megy tovább, nem lesz itt semmi baj a végkifejletig kérem (amire van kb. 15 napunk, és nekem kéne még 25% majdnem).

Gillz még mindig szeret, és még mindig viszontszeretem őt. Hiába, szentimentális, és reménytelenül elveszett vagyok. Mostanában még az is előfordult, hogy nem rpg-ről beszélgetünk, ami eléggé borzasztó, tekintve ha arra gondolok, honnan indult a kapcsolat. CD fű, lájv, kártya, rpg.hu stb. Na jó, ismerkedni bármelyik hely éppen elég jó, azért élőben ismertük meg egymást, nem úgy, mint egyes házaspárok, ugyebár, hehehe.. Talán már azt is elviselné a kapcsolatunk, ha levágnám a hajam. Elmesélte egyszer, hogy álmodott ilyet, hogy levágtam, és nem szóltam neki előre. Bevallom, ilyet én is álmodtam korábban, csak ott idióta punk séróm volt, na, ezért volt az enyém rémálom. Az övé is.

Ja igen. Majd elfelejtem néha a fene nagy kiegyensúlyozottság alatt (ami két napig szokott tartani), hogy a nők kiszámíthatatlanok. Ezt sose feledd, Balázs! És a közhely bombát sem! Az mindig jó. Tegnap este fájt ha köhögtem, megint. Szerintem simán TBC, ami jó, mert egyik titkos idolom, Doc Holiday is TBC-ben halt meg. Kár érte, a világ legnagyobb kártyása volt. És az egyik legjobb revolverhős. Jah, és doki. Micsoda póz, ha tudod, hogy mi kínoz és hogy nincs rá gyógyszer. Ezen élmény után elmész kalandozni a nyugatra, miközben emészt a kór és vért köpsz, miközben egy dáma magas flusht terítesz.

Ma hatkor nem csak ébredtem, de fel is keltem. Elmosogattam, és rámoltam pár dolgot. Kell még valami? Jah, a teám.