Rush Hour

Nem is olyan régen sipítoztam, hogy mit és hogyan kéne leépíteni, mert nincs rá időm semmire. Tulajdonképpen az akkori játékokból megmaradt az Orient és a Gillz féle, havonta, két havonta játszunk egyet mese. Erre fel bevállaltam egy Am kampányt és a Requiem szervezést, jajjdejó. Kíváncsi leszek, ennek mi lesz a vége.

Volt egy hétvége is. Pénteken még az eredményeim miatt örültem/aggódtam, majd hazatérvén már Ákos és Lia vártak. A dögök teljesen ideszoknak a végére. Onnan el a plázába, ahol már évek óta randizunk. Igenám, de Ákosunk jobban hisz a gps-nek, mint nekem, úgyhogy dugóba kerültünk. Mert ki kellett menni a Róbert Károlyra, igen! Mert az jó! Mert ott van sok autó és lehet csodálni őket. Na sebaj, végül is egy fél órás késéssel beestünk, felszedtek minket a többiek és irány Királyrét!

Ahol a gps ismét remekelt, ismét dugó, na szép. A hotelbe előbb értünk, mint az Argi vezette kompánia, kipakoltunk jól, és elkezdtünk játszani, ami végül másnap ért véget, kétszer. Egyszer, amikor fél kettő körül feladtuk a próbálkozást az álom ránk törő rohamai ellen, másnap meg amikor tényleg véget ért a sztori. Ákosék szauna, nekünk csendespihi. Érdekes módon a tv-ben Várgesztes romjairól tartottak kiselőadást. Véletlen egybeesés, vagy az ottani mage-ek húzása?

Elkezdtünk társasozni, sokat. Érdekes partyk voltak, leginkább azért, mert nem volt sértődés, és mindenki felszabadultan élvezte egymás átcseszését. Ó igen, imádom az intrikáló társasokat. Az a baj, hogy már annyira ismernek, minden ócska trükkömet látták már (kétszer), hogy már-már szólásra emelkednék, azonnal rám támad mindenki. De egyszer azért nyertem jól.

Ittunk forraltbort, hambi másnapra elfogyott. A vegyesköret még mindig finom, grillezett ződ´ségek. Majd haza.

Ezen a héten ez lesz az első napom egyedül itthon. Vagy leánykoszorú támad meg Requiem ügyben (majdnem feleslegesen) vagy MTT tábort kell szervezni, vagy és ami a legfájóbban ritka, Gillz jön át. Mikor fogom megírni az AM karaktert?.. Soha? Szegény Oisin, már-már türelmetlen lehet.

A melóban meg teperek, egyik szemem sír, a másik nevet alapon. A két eredményjelzőn az egyik kúl, a számomra fontosabb meg kevésbé kúl. Nagyon-nagyon kevésbé. Azt hiszem az állandósuló depresszióm lehet az oka, vagy a másik világ utáni vágyakozásom (másik világ= tavaly áprilistól szeptemberig tartandó időszak, amikor magam voltam).

Hm, sejtettem, hogy ha leülök blogolni elkésem, na, sebaj. Ezen a héten még egyszer nem sikerült, mindig beestem nyolc körül. A dolog fonákja, hogy egyre korábban ébredek! Igaz, legalább nem éjszaka közepén.
Hú, hányszor láttam csodaszép dolgokat, amiket mind-mind le akartam írni..csak valahogy soha nem jutok el odáig. Mintha kiveszne belőlem a líraiság, a gyermekded rácsodálkozás, és szép lassan elveszek a banalitás ködébe. Kezdem érteni Korint. Nem baj, itt vannak nekem a csatanővérek a Soulstormban, amivel már KÉTSZER is játszottam, itt van két film a gépemen, amiket még nem néztem meg, a lényeg, hogy minden rendben van és minden..semmi.., a fene essen bele!