Hétvégtelenség

Egyszer lesz majd egy olyan hétvége, amikor alszom. Amikor nem valami stresszes zűr vár, amikor pihenek. Amikor nem szombat hajnalban, vasárnap hajnalban érek haza. Amikor nem kell valamire készülni, ami a páromat is stresszeli. És ha én nem vagyok stresszes, akkor ő ezért stresszes. Amikor nem kell vitáznom, majd nyugtatnom, amikor nem leszek ideges már csak azon is, hogy műzlit ropogtatnak mellettem. Amikor tényleg csak egymás mellett fekszünk, beszélgetünk semmiről, vagy játszom egész nap, vagy ha másokkal játszom, akkor azok idejönnek, és nem kell órákat utaznom. Amikor el tudok feledkezni a világ hülye gondjairól, a melóról, amikor a meló kint marad. Amikor nem kell családi ünnepekre rohangálnom, amikor a kedvenc kajáaimat ehetem, és nem lejmolok pogácsát és rántotthúst. Amikor nem csesznek le, hanem békénhagynak, vagy csak értem és velem vannak. Amikor hétfőn nem órára kelek, azt se tudván, hol vagyok, hanem csak kinyitom a szemem, és nem keringek a lakásban, mire megtalálom az ágy mellé készített szemüveget.