Lost Words

Annyi mindent vesztettem a múlt héten. Nagyon sok pillanat volt, amit szépnek találtam és amit szövegbe kellett volna öntenem. Még a matéria is megvolt, a tégely is várt, hogy színültig töltsék, s a cseppfolyós szavak lírikus formává kössenek. Csak az akarat hibádzott. Mire hazaértem, valahogy elmúlt a pillanat. Pl.: A Duna felett gyűlő narancs felhő ármádia, vagy egy fa, ami a Margit szigetről ihletett - úgy, hogy hónapok óta nem tapodtam a sziget földjét.

A leginkább most, ebben a pillanatban, a holnap foglalkoztat. Őszintén megvallom hogy görcsösen, stresszesen elkezdtem félni. Ma hazafelé kaptam egy pletykát, ami féligazságokat tartalmazott és leszűkítette ötven-ötvenre az esélyeket. Előbb fáradtságba menekültem, de hiába futom át az elmúlt hónapok történéseit, mindig csak a logikám hajtogatja: nem igaz. Nem igaz. De a szervezetem nem tudom becsapni. Bízom magamban annyira, hogy ne féljek - de valamiért, valami szervi, zsigeri okból nem tudok nem félni. Most nagyon kell a pénz, nem engedhetem meg, hogy harc nélkül elhajtsanak. Pont most, pont így lenne a legnagyobb a kudarc, hogy összekaptam magam a múlt hónapban és egy nagy lendülettel csúsztam be az "elfogadható" kategóriába - szerintem. Nem tudom, hogy ki tudott még kivágni egy ilyen hajrát eddig, de szerintem nem sokan. És a másik állomány tekintetében is jól állok, tehát a mutatószámaim így, per pillanat nem vészesek. Vannak rosszabbak is. Új vagyok - viszonylag. És a főnököm sem célzott semmi olyasmire, ami ezt eredményezhetné. Mégis félek.
Mindegy, holnap kiderül minden. Kell a megerősítés. Nekem nagyon.

Hagyjuk. Most egy kicsit. A legrosszabb kétségbeesésben tanyázva is van szép és jó az életemben. Pl.: Kedden gillz elérte óhatatlanul is, hogy péntek délután legyen. Vagy annak érezzem. Felelőtlen jókedvem volt, mosoly-mosoly és szerelmes dinkaság. A részemről persze, mert ő egy megfontolt és intellektuel zombi. Vagy geek. Vagy..mittomén. Most meg alig bírok aludni. Lefeküdni. Mittomén, az Arsenal 1:1-et játszott, a bírónak köszönhetően. Utálom az emberi tényezőt, a nyilvánvaló igazságtalanságok láttán. Néha azt hiszem, hogy van életem. Holnap kiderül, tényleg van-e. Vajon tényleg értek-e ahhoz, amihez azt hiszem, hogy értek.