Délibáb

Remélem a zenekar nem fog beperelni, mert egy számuk címét adtam indításul. Jó kis koncert volt, talán nem voltam nagyon nevetséges a buta dülöngélésemmel. Érdekes élmény volt, hogy az első szám alatt egyedül táncolgattam, az utolsónál már önfeledten ugrált mindenki. Remélem mások legalább feleannyira érezték jól magukat, mint én - s akkor boldogan mentek haza.
Az Epidemic még mindig a legjobb számuk, de a "Füst"-öt meghallgatnám steril - értsd békés és odafigyelésre alkalmas - környezetben is. Apropó, meg kell tanulnunk a szövegeket. Gondoltam rá, hogy csinálok LMS pólókat is. Érdekes lenne megfigyelni Necróékat, milyen fejet vágnának ha a zenekarral ékített ruhában jelenne meg pár vérmes rajongó.

A buli duplán is édes volt, annak ellenére, hogy tudom, milyen csapnivalóan táncolok, a kezdeti nehézségek (s a hímegyedek ritkulását követően) sikerült elkapni egy körre a kedvenc pookámat is, sőt, egy keringővel is megajándékozott a hölgy. Ó, jut eszembe, még mindig meg kell tanulnom táncolni, elfogadható szinten, legalábbis. P-t jó volt ismét látni, még mindig olyan éles nyelve van, mint régen, a kis dögnek. Imádom.

Nem is tudom, mit kellene kiemelnem, elsősorban. Jó élmény volt, nem bántam meg, viselem minden nyűgét, a szüntelen fejfájást (kialvatlanság), a sajgó derekat (meghúztam előtte, és két pálesz elfeledtette), az izomlázas nyakat (hol a hajam?), vagy a vállam, valamelyik eszement szállt bele, de visszaadtam!

Igaziból az egész estéből a leginkább éles kép egy sugárzóan szép arany szempár (vagy kék, néha zöld, de ezt egy manónál soha nem lehet tudni).





Mai napról: Zombi üzemmód. Végig. Magam sem tudom, hogy úsztam meg, hogy csak fél hatig voltam bent, ilyen állapotban. Lassan hozzászokom az alváshiányhoz, azt hiszem. Mivel nincs esernyőm, esőkabátot lusta vagyok vinni, megáztam. De élveztem az eső minden cseppét, egyszerűen szép volt. Valószínűleg, ha a tegnap nem sikerült volna olyan jól, akkor inkább lennék most érmetszegető mood-ban, de ezt most külön ajándéknak fogom fel. Hamarosan bevégzem a Tamás bátya kunyhóját. Tetszik a stílusa, a történetvezetése, és a fordításban is akad valami megfoghatatlan báj. A történet nem nagy kunszt, tulajdonképpen egy keserédes mese. Azonban már találtam egy gondolatot, amiért érdemes volt elolvasni. Fájóan leírja jelenlegi állapotomat, ha az égiek is úgy akarják, akkor ide is ki fogom írni.
Anno domini Steinbeckkel is ez volt, az "Édentől Keletre" nem keserédes, nem annyira mese, de minden tíz oldalra jut egy olyan gondolat, amiből egy újabb külön könyvet lehetne írni. Az a regény egyszerre édes, egyszerre szaggatóan szomorú, de leginkább bölcs. Azt hiszem, meg fogom venni, és azonnal kölcsönadom annak, aki még nem olvasta. Nekem is anyámtól volt, de emlékezett rá, hogy "véletlenül" nálam ragadt, és visszakérte.
Szóval Tamás bátya jó könyv, a polcon el fog férni azon könyvek mellé, amik kerítettek egy kis szegletet szívemben. Merle már amúgy is túl nagy birtokot hasított ki az említett területből. Kéne ismét olvasnom Keyes-t vagy Updike-ot is.. Vagy elővenni a régebbi Merleket? Francia história elölről? Na neee..Mindenesetre meglátjuk. Sok mindenhez kapok kedvet mostanában, ismét úgy érzem, hogy élek. Remélem, hamarosan véget ér a vizsgaidőszak is, és az egyetemek bezárják kapuikat, hogy még többet lehessek azokkal, akik igazán fontosak.