TÉR

Azaz Teljesítmény értékelő beszélgetés. Volt ilyen még tavaly a melóhelyen, ami leginkább egy mini állásinterjúra emlékeztetett. Csak az elmúlt egy évet vették górcső alá, és a szokásos hülye kérdések: mit tervezel az elkövetkezendő egy évben, blabla. Érdekes volt, lenne értelme. Feltéve, ha valaki kihúzza egy évig. Meglátjuk, ez rám is áll-e avagy sem.
Őszintén szólva nem tudtam okos címet adni a bejegyzésnek, ezért ez.

Tegnapi napért duplán köszönettel tartozom. Egyrészt nem tépte le a fejem (még hálás is volt) hogy rosszul emlékeztem a találka idejére. Másodszor meg beengedett egy körrel beljebb. Nem tudom, melyikben foglalok most helyet, de már ezért is mély meghajlással kell üdvözölnöm, s kellő alázattal köszöntenem.
És messzire szaladni, ha elkezd sikoltozni és törni-zúzni.

Úgy érzem, mintha kaptam volna egy üveggömböt, amit ha felrázol, elkezd zenélni, havazni és elkezd a kis labdában egy történet játszódni. Az ő története. Ritka izgalmas és változatos élete volt eddig, színtiszta öröm volt faggatni. Kiderültek a közös metszések is (nem is hittem volna, hogy vannak). Sőt, kedvem támadt gúglizni egyet, hogy kiderítsem, tényleg azonosak-e azok a metszések.

Nem mellékes: ha lett volna még erőm, akkor tovább hallgattam volna. Sokkal tovább. Mindenesetre az esti sétát ismét köszönöm, érdekes módon valahogy mindig tudja, mikor kell lelépni. Kár. Sétáltam volna még tovább (és ájultam estem volna össze egy idő után egy fa tövében. Jó esetben).

Valaki mondja meg, miért és hogyan láthattunk NÉGY limuzint? És miért volt csak az egyik végében bumeráng?