Az utolsó nap

A négynapos hétvége vége. Még van egy kis szabadidőm. Szerintem sikerült kipihennem magam, amit ma rombolok le teljesen. Háromkor feküdtem le, nyolckor keltem, és nem hiszem, hogy többet fogok ma is aludni - legalábbis remélem, hogy nem esek ki az elején rögtön. Ha úgy játszom, mint az albipokerben, és mint ma az első partin, akkor nem lesz itt semmi baj, vihetem az asztalt a profikkal szemben is. Akár. Remélem, nem hagyom cserben a csapatot.

Más: Elég sok emberrel tudtam beszélgetni az elmúlt időben. Kivel virtuálisan, kivel személyesen. Szeretném megköszönni nekik, név szerint Zsoltnak, Mírielnek, Tsigának, és az sms-ekért Ickének, Lamynak, Ringnek.

Most ott tartok, hogy elfogadtam a tényt, hogy nincs velem, eljutott az agyamig, hogy két hete másért él. A jelenlegi projekt az élmény feldolgozásán kívül az új élet összerakásába torkollik, ami, szerintem, egészen jól megy. Jah, és letettem róla, h. valaha is visszajönne. MOST őszintén és nyílt szívből SEM tudnám megmondani, hogy vajon elfogadnám-e, ha így döntene. But erre nem is szeretnék gondolni, nem akarok előre modellezni olyan konfliktushelyzeteket, amik nem is történnek meg (konfliktushelyzet: leginkább a kognitív szférában). Úgyhogy inkább rakosgatom össze a kis üvegdarabokat, amik a szívemből maradtak, és őszintén szólva, elég sok részt megtaláltam már.

Vagy poker szlengben: Amíg van egy dollárod és egy széked az asztalnál, még bármi történhet.