Thursday, April 24, 2008

The Final Cut

Még most sem hiszem el, hogy nincs nekem, nincs velem. Ma is többször azon tűnődtem, hogy mit csináljunk, hova hívjam. Együtt.

Üres lett az életem.

5 Comments:

Blogger zs.gothpunk said...

Innen szép feltölteni.

11:39 AM  
Anonymous Anonymous said...

Átérzem. Én szeptemberben voltam így. Munkaterápia segít.

12:31 PM  
Blogger Gandalf said...

:Drukkol és együttérez:

2:03 PM  
Anonymous Anonymous said...

amennyit én eddig kommenteltem ehhez a bloghoz; amennyire rég volt az amikor hasonló cipőben jártam; ahányszor eddig láttam a lassú apró-darabkákból-összerakódás folyamatát, ami ilyenkor elkezdődik... mindez túl kevésnek tűnik ahhoz, hogy tudjam, mit lehetne ehhez úgy hozzászólni, hogy a puszta kongó szavaknál többet jelentsen.

persze hogy fáj, és fájjon is - innen tudja az ember, mennyit ért, míg élt. de jobb lesz. lassan. hidd.

7:34 AM  
Anonymous Anonymous said...

ugy szeretnek valami biztatot es kedveset mondani.. de nekem az sose ment, en csak egyutterzoen tudok nezni, csondben..
szoval jobb hijan talan probaltd meg elkepzelni.
de mindenkepp hidd el, hogy ez a par butuska szo, amit ide vetettem torodest, aggodalmat sugaroz es remelem nagyon sok erot ad neked! :hug:

8:56 PM  

Post a Comment

<< Home