Tuesday, June 17, 2008

Túlpörgetve

Nekem ez sok volt. Nem vagyok FQ, aki mittomén mennyi taurint dönt magába, de nekem a két red bull nagyon sok volt. Egyrészt a szervezetem anyagcseréje felgyorsult, hiába ettem magam halálra délben, most is éhes vagyok. Fásult is, de a lábam és a kezem nem nyugszik, menni kell, csinálni kell. Túlpörgés esete áll fent, amit 500 ml energiaital okozott. Remélem, azért annyira leszek fáradt, hogy ha teletömöm magam, akkor el tudok majd aludni. Úgyhogy elhatároztam, hogy ma csinálok egy sajtos-sonkás-paprikás rántottát, amiben a tojás lesz a legkevesebb.

Ideje spoilerezni és elmélkedni.

Miközben tegnap ment a film, eszembe jutott a könyv is. Ott derült csak ki számomra, hogy igaziból nem McMurphy a főszereplő, hanem az Indián. McMurphy nem lehet főszereplő, ő csak bemutatja az intézetet, és általa megismerhetjük Indián történetét, aki a legnagyobb törpe a világon. A könyvben kerekebb a kép róla, miként zsugorodott össze, miként nyerhetné el ismét azt a hegynyi nagyságot, ami tulajdonképpen a vakok számára látszik. S utolsó cselekedetével meg is nő.
Ennek ellenére a filmben McMurphy viszi a prímet. Nivcolson fiatalon is ugyanolyan zseni volt (vagy akkor volt igazán), hihetetlen karizmával rendelkezik, de itt minden összejön. deVito, a Bibit-et alakító srác, és persze a Chief is. De ez McMurphy tragédiája, akinek a tettei akkor értek volna igazolást, s a bűneit akkor váltotta volna meg, ha megöli a végén Ratchedet. De nem teszi, elszalasztja az utolsó lehetőséget, hogy megszökjön, elszalasztja a javítást is (magát a gyilkosságot). S a végén olyan büntetést lel, amit Indián nem bír elviselni. Mac-et összenyomták törpévé, s Indián lett akkora óriás, hogy megmentse.
Érdekes még Bibit figurája is, talán az egyetlen olyan őrült, akit minden kétséget kizáróan a környezete tett őrültté. A többiek maguktól zuhantak meg, de őt az elnyomó anya, s a nem kevésbé elnyomó Ratched teszi ilyenné. S amikor Mac szabadságot ad neki, igazolást, felszabadítást, rögtön nem dadog, a többiek bíztatják, s ő magabiztossá lesz. Persze, elég Ratched két mondata, hogy letörje, s a biztos gyógyulás helyett örökké összetörője a srácot.
Forman tudott valamit. Mi a töredékét kapjuk csak. Értjük, miről szól, érezzük az üzenetet, de van valami a háttérben, amit csak sejthetünk. No, és persze elindul a játék, én mit tettem volna Mac helyébe? Mi hiányzik?
Tényleg, valami elementáris dolog hiányzik a filmben, ami egy rejtett plot elem, ami az egyéneken felülemelkedik. Emlékszel arra a részre, mikor Mac a baseballról szavaztat? Az egész filmben az összefogás, a jó értelemben vett falka, ami hiányzik. Végig ott van a felszínen, de soha nem állnak ki egymásért istenigazából a szereplők. Amikor számítana. Bibitet végtére is nem Ratched öli meg, hanem a többiek, akik minden fenntartás nélkül elfogadják a főnővér dominanciáját, és VALÓJÁBAN soha nem állnak ki ellene.
Miért is? Hiszen őrültek mind.

Film után azon gondolkodtam, hogy legközelebb horrort vagy romantikus nyálat nézünk. A Száll a Kakukk fészkére túlságosan is sokat vesz ki belőlem, és mindig beleélem magam, s hülye filozofikus hangulatba kerülök. Szerencsére hamar elmúlik és tudok koncentrálni a valóban fontos dolgokra is.

1 Comments:

Anonymous Anonymous said...

Tudod, azt hiszem, Formann mindent összevetve... európai. Nem amerikai. Talán így tudnám leginkább összefoglalni. Ennél jobban mindenesetre nem.

(Köszönöm a filmet, majd visszaadom.)

10:56 PM  

Post a Comment

<< Home