Kár

Jah , igen. Nem volt kedvem címre gondolni. Álmomban ismét ismerős-idegen tájakon jártam, furcsa emberekkel. A hét második fele eseménytelenül, már-már szürkén telt el. Kollégákkal fagyizás volt, meg a Margit hídon a villamos nem akart tovább menni. Két megálló között. Inkább leszállítottak minket, és bandukoltunk a síneken. Trolin meg sok furcsa..goblin is ült. Néni goblin, bácsi goblin, ráncos képű goblin és zöld goblin is. Érdekes életem van. Ha kitöltöm tartalommal, csak akkor.

Érdekesen alakulnak a munkahelyi dolgok, a végén még elkéredzkedem innen. Messze. Mondjuk olyan helyre, ahol nem ásnak minden nap az ember lelkéig, és nem rúgnak bele kétszer. Naponta, igen. És itt most korántsem az ügyfelekről beszélek. Azt már megszoktam. Sőt. Már-már kuncogok, amikor valaki spontán elbőgi magát a telefonba. Kedvenc benyögés ilyenkor: "ne sírjon, mert nem értem, amit mond". Kegyetlennek tűnik? Az. Van más mód arra, hogy túléld ezt a szakmát? Nincs. Csak úgy lehet csinálni, ha függetleníted magad tőlük. Nem kegyetlenné válok ilyenkor, hanem játszom, s megpróbálom elfelejteni, hogy emberek vannak odaát. Hiszen nem is, csak magnóval beszélgetek.

Az is kár, hogy ma fél hétre értem haza. Melóból. A bkv sem volt lassú. Eddig maradtam bent, mert így esett jól. Mehettem volna hamarább is, igen. Meglátjuk, meglátjuk. Hamarosan beindul Firenze, két játékossal, s egyenlőre nem tervezek többel. Esetleg egy ember még csatlakozhat, de.. később. Meghívásos alapon.

Blinték háza egészen újszerű élmény volt. Otthonos, tágas, a környék csendes - de messze van. Kíváncsi vagyok, találnak-e albérlőket a kis kuckókba mellettük. Érdekes lehet, ha albit keresnék, tuti mennék. Az ár se magas, amit kérnének, és tényleg olyan, mintha egy mini-házam lenne. Remélem Blint megtanul pókerezni, mert így nem lehet játszani ellene. Micsoda őrült, brrrr..

Mindegy, a szürke hét holnap majd színekkel teli lesz, és barangolhatunk egyik (ha nem "A") európai városomban. Megyek is készülni nyomban.