kertelés nélkül

Csütörtökön este megbeszéltem, hogy találkozom Gillzel, és megbeszéljük, mi legyen pénteken. Ugyanis előző nap, azaz szerdán, kaptunk egy u2u-t, miserint lesz egy Áfi buli, és illene elmenni rá. A gond csupán az, hogy három kerek hete készülünk Blint meglepetés-szülinapi bulijára. Hááát, ez nagyon necces lesz- gondoltam magamban. S csütörtökön, ezen a hideg, de korántsem a leghidegebb estén, egy bögre forró csoki ( fehér csoki, hogy pontosak legyünk) mellett adomázva, beszélgetve, a részemről panaszkodva ( mert azt nagyon tudok ám), elérkeztünk a holnap esti dilemmához. Úgy véltük, illene legalább tiszteletünket tenni Blintéknél, s majd, olyan 10 körül, átgaloppozunk Áfiékhoz. Jó terv, az egyetlen terv.

Másnap csináltunk ismét egy baromi nagy forgalmat a boltban.. Habár ennek vajmi kevés részese voltam. Ugyanis beérkezett harminc (!) doboznyi leértékelt árú, amit kód szerint szét kellett válogatnom. Nagyon egyszerűen zajlott. Szétbontottam a dobozt ( nem vágtam el egyszer sem az ujjam..nagy meglepetés), leterítettem a földre. Majd a könyveket áttúrtam, hogy mely kódjuk is van. Ilyenek, hogy 1990000234. Például. Utána átnyálaztam a már meglévő kupacokat, hajlongva, hogy van-e már ilyen valahol. Ha nem, akkor egy új kupacot kellett rakni. Ezt csináltam négy és fél órán keresztül, megállás nélkül. Kimerítő volt. Majd levonultam az alsó régiókba, és ott foglalkoztam a vevőkkel. A nagyon hülye vevőkkel.
Miután lejárt a munkaidőm, gyorsan űtöltöztem, és rohantam a heteshez. Nem sejtvén, hogy az akkori, alig több, mint tíz percnyi várakozásom a buszra csupán előjátéka egy hosszú-hosszú fagyoskodásnak. De ne szaladjak előre.
A megbeszélt helyen, s késésem okán a megbeszéltnél kicsit későbbi időben találkoztam Gillz-el. Vettünk némi tápot, nálam volt már borocska, majd eröltetett menetben elvágtattunk a szülinaposhoz. Mivel késtünk ( munkám miatt..), nem láthattuk, hogy Bálint mennyire meglepődik. S ott volt Khamul (?!) is, no meg Tapsi, ami egy kellemes meglepetés volt. Beszélgettünk, ittunk, s odakint közben lassan eleredt az eső.
Miriel fél tíz körül felhívott, hogy mikor érünk oda. Megnyugtattam, hogy olyan 11-re. Hiba volt. Ugyanis nem mentünk. Nem számoltam utána, de nekem ugyan nem, de Gillznek eléggé nagy vargabetű lett volna, ráadásul..ő ma ( vasárnap) fellépett, jómagam szintén dolgoztam. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk, és ezt SMS-ben meg is írtam. Olyan éjfél, de inkább negyed egy körül Gillz, GP és jómagam elvonultunk. Tapsi és Khamul már régebben lelépett, de mi még kitartottunk eme késői időpontig, hiszen nagyon jól esett ez a beszélgetős-evős-ivós est ( egy kicsit be is csíptem, és midnenkinek a szavába vágtam..).
Nos, az esti hetes nem jött, így gyalogoltunk a Móriczig. Hosszú út volt, és nagyon hideg. egy "kedves", ámde annál részegebb hajléktalant kaptunk útitársul, akinek sikerült kicsikarnia amaradék százasomat, de még hallgatnom is kellett egy ideig. Éljen, mindegy. Végül a 906-osra kaptunk fel, immáron Gillz nélkül, majd GP is lepattant a Blahánál. Én mentem a nyugatiig.
Ott kimaradt egy járat. Pont jókor érkeztem, ugyanis PONT lekéstem az előző buszt. Itt kaptam egy SMS-t, választ Mirieltől, hogy sikerült "hihetetlenül megbántanunk". Éljen. Ez nem volt fair.
Majd befutott az öcsém is. Részegen, szintén szülinapi partiból, sárosan, de elegánsan. Lerobbatn holmi villamos, és egy sáros úton kellett Albertfalváról egy klubba menniük. Egész jól elbeszélgettünk, habár már jégcsapokká álltak össze a szemöldökeim ( is).
Egy órát álltam a megállóban, a mínusz hat fokos hidegben, szélben, esőben. Felemelő élmény volt. Szabolcs közben mesélt az éjsuakai kalandjairól, és kiderült többek között, hogy egy hölgyismerősét aznap éjjel verte meg a barátja, s Szabolcs kedvese és az anyja ment el érte. Éljen. Az iylen "ember" egy gerinctelen féreg, egy utolsó senkiházi söpredék, aki arra sem érdemes, hogy a létezését elismerjem. Egy nőt megütni..megverni??! A kisebbségi komplexusát így levezető ..lény nem csak gyáva, de gerinctelen is, aki ekkor érzi jól magát? Érthetetlen, és egyszerűen tagadom. A létét is.

Vasárnap. Az órámra ébredtem, hiszen hajnali háromkor aludhattam el. Magamtól soha nem ébredtem vona fél nyolckor. Tartalék üzemmódban ettem, fürödtem, és indultam el dolgozni. Rágtak a tegnap esti..illetve ma hajnali férgek. A barátnőjét verő gyerek, meg Miriel SMS-e. A munkahelyen rekord roham várt, gyakorlatilag SMEMI üresjárat nem volt. Reggel a boltvezető azt mondta, hogy ma kétmilliós forgalmat szeretne csinálni. Szerintem sikerült. Végig melóztam, adatot rögzítettem, telefonáltam, pakoltam, vevőt segítettem egész nap. Verebes "Hetihetes" István is benézett, és elvitt egy művészeti albumot. Noná, hogy a szex részről. De egyébkén ízléses, festett albumo volt.
Majd leléptem. Úgy éreztem, hogy amikor a legnagyobb szükség lett volna rám, leléptem. Berontottam egy mekibe, hogy kuponért tömjek magamba ételnek csúfolt valamit, de renmgeteg ember volt, így inkább siettem a Főnixbe. Út közben tömtem magamba péksütit. Nem látvány-szemetet, ami nem finom, ellenben egészségtelen, hanem igazi péksüteményt. Majd beléptem a Főnixbe. Telefonom lemerülve. Fel szerettem volna hívni Mirielt, hogy beszéljük ezt meg, és bocsánatot kérjek ha kell, de az aksim megadta magát. Baszsus. Így, ha jön is valaki, mondjuk GP, nem tudom elmagyarázni neki, hogy hol is a hely. Nem kellett, nem jött senki. Csak pár MTT-s. Artemisz rossz passzban, faggat, én meg a felszínen lebegő szennyes agyammal megpróbálok neki válaszolni. Nehezen ment, és leginkább csak "csúnyán" néztem rá. Majd Eldamyn is befutott, meg pár ismeretlen, akiket ismernem kéne. Pl.: Cue barátnője, akivel egész sokat kommunikáltam. Úgy, hogy azt se tudtam, ki a fene is. Nem baj.
Beültem, jó messzire mindenkitől. Majd kezdődött az előadás.
Az elején jókat üdültem Bicskei beszédén, aranyos és annyira közhelyes volt. De azt jól csinálta. Majd jött egy gyengécske jelenet, majd egy szép vers..Nem írnám le az egészet, cska kiemelnék:
A Gyufaárus lány nagyon jó volt, akárcsak András verse. Az a srác is zseniális színász lehet, ha beérik. Az Akrobatika, és pásztorjáték nagyjelenetek jók voltak, az apácashow nagyon gyengus.
Gillz verse nekem tetszett, az apukájának nem. De ami fontosabb: neki sem. Nagyon ki is borult, remélem nem lesz tartós. Ha objektívan próbálom nézni a verset, nos, az általa említett hibák fel se tűntek, csak miután felhívta rájuk a figyelmem. Lehet, hogy jobban is el lehetett volna mondani. Ha neki a szimpla "jó" nem elég, akkor hajrá, és tessék csiszolni. Nem, mintha bármit is érne a szánalmas kísérleteim, hogy jobb kedvre derítsem, s elhitessem vele, hogy VALÓBAN jó volt. Ilyen helyzetekben csak hosszú órák után szokott egy kis mosollyal megajándékozni. Remélem ezúttal hamarabb felenged, s végre hisz nekem.

-Kedvesem, jó voltál.

Miriellel mindenképp szeretnék beszélni, remélem, hogy csak a fáradtság, vagy sangria íratta vele azt az SMS-t. Ugyan, mi indokom lenne megbántani? És tényleg szerettünk volna Áfihoz átvágtatni, de már 22:00-kor álmosak voltunk. Egy legalább órás tömegközlekedéshez biztosan. Gillz mikor ért volna vajon haza? Ötkor? Ő is korán kellett, hogy ébredjen. Ja, és előző este is éjszakázott..Ő akkor ért haza hajnali háromkor, egy céges vacsiról.
Holnap meló, megint. Majd szerepjáték. Bírni fogom?
Az az igazság, hogy nagyon kimerültem. Lelkileg, szellemileg, fizikailag. Fázom, belül, fázopm nagyon. Nem szoktam.
S ilyenkor csöndes leszek, komótos, rezignált. De nem adom fel. Soha.