Az elmúlt pár hét krónikája

Nahát. Az öcsém szökő évente egyszer leül a gép elé, s átállít mindent. Most éppenséggel egy beköszönő dallam üdvözölt, és a windows alapszín sémája lett gyönyörű (?)..lila. Vajon miért? Kideríthetetlen.
Tönkrement a hifim. Már a normális cd-ket sem játszza le, nem csak a másolt darabokkal van baja. Hüpp-hüpp. Bár Sony, amely márka hajlamos a technikai gubancokra. Ez majd´ öt évig működött remekül. Aztán három évig kevésbé remekül. Ez van. Ha zenét akarok hallgatni, kénytelen vagyok gép elé ülni, vagy lemenni. Sajnos ez utóbbi annyira nem jó, mert családom nem nagyon tolerálja azokat a muzsikákat, amiket most van kedvem élvezni. Meg inkább tévét néznek, ahelyett, hogy tobzódnának muzikalitásom tengerében. Tűrhetetlen. Az is, hogy elhatározom, hogy évek óta ismét van merszem belökni az egyetlen Ákos cd-met, és erre nem játssza le. Így marad a Rammstein, a gépen. Meg minden más.
Kaptam 1 SMS-t valakitől. Sajnos se a száma nem volt meg, se alá nem írta. Holmi telefonszám után érdeklődött, de így ismeretlenül nem kívánok senkit sem kiadni. Visszaírtam, hogy leplezze le magát, de azóta se híre se hamva. Van egy tippem, hogy ki lehet, de tippekkel nem lakok jól. Így Miriel száma titkos marad ( GP te voltál? eddig csak Blint telefonjáról hívtalak, nincs meg a számod).
Viccesek ezek a külföldiek. Bejönnek a boltba, hogy ajándékot keresnek egy barátjuknak. Majd fél óráig nyálazzák az erotikus polcot. Utána öt perc alatt végigszaladnak Massacho-n, Picasso-n, Klimt-en és Mone-n. Mindegy, a kedvencem úgysincs kiállítva ott, hanem a nyelvtanosok körül van. Talán majd ha sok pénzem lesz ( és nem viszik el), megveszem.
Hm, Diablozhatnékom van. Sajnos a játékaim tűnnek el. Szabolcs kölcsönadja őket mindenféle alaknak, és nem adják vissza őket. Három válogatás cd-ből egy sincs itthon. Valamint Heroes3, Dio1, Dio2, Baldur´s Gate 1-2, Throne of Bhaal hiányzik. Lassan minden játékom eltűnik otthonról!

Áfi Buli no 2.

2005. 11. 12.

Munka után becsörtettem egy közértbe, és vettem némi bort és üdítőt, gondolván arra, hogy Gillz úgysem vett semmit. Rájöttem, hogy korán érkeznék, úgyhogy hosszabb útvonalon mentem a Kedvesékhez, de így is 45-re értem oda. Közben Gréta felhívott, hogy késnek egy "kicsit". Majd elkezdte magyarázni, hogy merre van az "Arany korsó". Miközben hallgattam, pont a kocsma előtt álltam, de nem akartam megszakítani..Hehh, gonosz vagyok, de tetszik!
Kedveséknél elég nagy csönd volt. Csak nem aludt az egész család! Gyorsan elhúztunk, és beültünk a kocsmába. Majd vártunk..talán háromnegyed órát is. Nem gond, az idő gyorsan szalad, főleg, ha az ember a párjával van. Gréta befutott, s megtudtuk, hogy valószínűleg ez volt az első asztal, amit lefoglaltak itt. Nagyon örültek neki, és ellentétben bizonyos helyekkel, gyorsan ki is szolgáltak. A pogácsa nagyon finom volt, és nem vizezték a bort sem. Mondjuk, Gillz szerint a gyümölcslé gyanús volt, de nem ihatatlan.
Blint is befutott, azaz a kalapos, gyanús megbízó. Szárnyakkal. Tündér szárnyakkal. Nem számítottunk rá, úgyhogy beszélgetés után ismét felrohantunk Gillzékhez, hogy megszabaduljon a szárnyaitól, és magához vegyen egy újabb pulóvert. A szegycsontom azt mondta, hogy hideg lesz. Igazam volt. Megvártam a lépcsőházban, és csak nem az édesanyja jött szembe? Vele is megosztottam szegycsontom üzenetét a hidegről, aminek nem túlzottan örült. Hm, az édesapjával még nem is találkoztam..
Majd irány Áfi-lak! Természetesen nem tudtam rávenni az ivólé bitorlásra, és oda úton lestük a boltokat. Noná, hogy sehol nem volt! Egészen a Népfürdőnél. Áfiék házában.. Ahol egy kissé ittas személlyel beszélgettem, míg Gillz odabent harcolt egy zacskó chipsért. Alkoholos barátom megosztotta velem azon keserét, hogy milyen fáradt, de ha lefekszik, tuti, hogy a "haverok" rácsörögnek, hogy menni kell. Hát igen, bólogattam mélyen 1üttérzően. Keserves az élet, biozony..Ha menni kell..
Odafent már egész seregnyi vendég volt. Nevezetesen házigazdánkon kívül Ladis és Miriel. Ez utóbbi kezén csíkos, zokniból átavanzsált ujjatlan kesztyű. Erősen élt bennem egyfajta összeesküvés elmélet..Gillzen is ilyen csíkos zokni, csuklószorító..Ezek összebeszéltek.
Dumáltunk, tömtünk magunka egy kis rákkeltő ropogtatnivalót, és borzadtam Áfi zenéin. Másokat nem nagyon zavart. Mindegy, egy idő után már a gépnél ültem, s válogattam a playlistet. Befutott közben Brandír és párja is, majd Cica egy gardedammal, no meg Loth. Megvoltunk már egypáran. Kibeszéltük (sokadszor) a Shamhaint, és érdekes módon mindenki a konyhába tömörült. Hm. Én nem. Csináltak nagyon finom melegszendvicset, mindenkinek jutott egy- legalábbis így számoltak. Ennek ellenére a különböző "lemondások" miatt én két és felet ettem.. Elég volt egy pár percig. Majd Brandírék leléptek, és ismét játszottunk "Mi lenne ha.."-játékot. Amit megint nagyon élveztem, és Mirielt megint nagyon megszívatták. Most az egyszer nem én voltam.
Szedelődzködtünk, mert holnap Gillznek korán kellett ébredni, és ugye aludni is kell. Sajnos fogalmam sem volt róla, honnan indulhat az Árpád hídnál az éjszakai ötvenes. Illetve tudom, de hogy a Ferenc körút felé honnan, na azt nem. Most, egy nappal később arra szavaznék, hogy a színház mellől, de nem 100%. Így esett, hogy elsétáltunk a Dózsa György útig, ott tudtam. Álldogáltunk egy darabig, igyekeztek a lányok nem megfagyni. Szerintem kellemesen hűvös volt, de mind1. Mondjuk, kabát+pulcsi kérdése az egész. Csak az a fránya szél ne fújt volna. Na, az hideg volt. Miután könnyes búcsút intettünk 1másnak, hazacsatangoltam. Sajnos Hétfőn nem fogunk találkozni, így majd magamban merengek az elmúlt fél évről. Keddig amúgy sem találkozunk.

Nos, a Szabolcs berontott, hogy ő azonnal akar játszani a Dio2-vel. lobogtatja is a játékot. Úgy tűnik, akkor jut eszébe visszaadni, amikor ő szeretne nyomulni vele. Oké, letöröltem némi zenét, olyanokat, mik megvannak cd-n, és feltettem a játékot. Sajnos a playdisc csupa karc. Én mindig úgy vigyázok a korongokra, mint a szemem fényére..Így fáj látni, hogy ez ilyen. Nem is nagyon olvassa be a lejátszó, de nem baj, némi ügyeskedéssel el tudom indítani a programot. Játszottam vele egy kicsit, de hiányzott a zene.

Most már csak élnem kell? Olyan munkám van, amibe könnyen bele lehet fásulni. De olyan is, hogy ha nem figyelek oda, elröppent hat-hét-húsz év. Most fogok élni? Egyes felnőttek panaszkodnak, hogy milyen gyorsan elröppen az a pár év. Nem szabad, hogy így legyen. Eddig elég sokat, tartalmasan éltem, hála sok embernek. Nem szeretnék beszürkülni, most ez a legfontosabb. Hát akkor lássuk, hogy mit kell csinálnod, kedves barátom!
No.1: Nem szabad hagynod, hogy a következő legyen: Dolgozol egész nap, hazamész, alszol, majd felkelsz, és így tovább. Szabadnapodon meg bambulod a tévét. Élj!
No.2: ne hagyd, hogy a kapcsolatod elszürküljön! Ez vonatkozzon bár Gillzre, vagy akármelyik jövendő kapcsolatodra ( ha lesz más, én nem szeretném).
No3.: Ne add fel. Most gondolkodom NAGYON erősen, hogy inaktívvá kérjem magam live-ügyileg. Valahogy sok a jóból. Szeretnék inkább asztalizni, saját live-ot szervezni, bulizni, sétálgatni csak úgy, sportolni, sportot bambulni, sok mindent. A munkám elég sok időmet elveszi (olvasni tudok, tudni is fogok, mindig). Ezért meglehet, le kell mondanom pár dologról. ja, a kártyát ne felejtsük ki. Szóval nem hinném, hogy a live beleférne. Az az egy szabadnap nagyon értékes, és egy ilyen est elvenne nagyon sokat.
Nos, ha betartom ezt a három kritériumot, akkor nem lesz gond az elkövetkezendő.. hetven évben. Ugyanis kilencven évesen fogok meghalni. Nem tudtátok? Meg fogom nézni a következő teljes napfogyatkozást, ami durván hetven év múlva lesz Magyarországon. Ezt fogadtuk meg négyen, még középiskolában. Mondjuk ha hetven évet akarok még lehúzni, akkor abból negyven munkával telik majd. Ha a Libriben maradok, akkor min. vezérigazgató szeretnék lenni. Sajnos az ambícióim nem érik be kevesebbel. Jól is van ez így. Csak ne szürküljek be. Banalitás, changeling. Azt már sejtem, hogy a következő changeling live alatt dolgozni fogok. Szomorúsággal tölt el a tudat. Azt már nem is merem említeni, hogy mennyire hiányzik a színjátszó. Remélem, hogy a Kedves így is örömét leli benne. Jahajj, ne tulajdoníts magadnak ekkora fontosságot, kedves Balázs. Nélküled is nagyon jól megvolt a színkörben. Meglesz ezután is, erős nő a párod. Csak kicsit túlérzékeny.. többek között. De nem tisztem itt kielemezni egy nekem ennyire fontos embert. Elemezzek mást? Inkább nem. Pedig, most nagy a kísértés.
Maradok őszinte. Az eddig nem volt túl rossz. Mindenesetre jobb, mint pár évvel ezelőtt, hazugságokon élni. A nagy kirakósból már csak a lakás hiányzik. De nagyon. Szeretnék már elköltözni itthonról.

Álomnapló no.1: Pszichózis

Ezt talán meg is fejtem. Maga az álom: Egy buliba mentem a Kedvessel. Gyáriparban volt, de egy kicsit különbözött az igazitól. Egy kikötő partján volt, amit bombáztak, s én menekülve jutottam el oda. Vonattal mentünk egy idő után, de a bejáratnál elvesztettem őt. Én félrevonultam, hogy átöltözzek. Egy emeleti helységben észrevettem egy őrültet, aki a korlátról kilógva figyelte a tömeget, s nyáladzva maszturbált. Rászóltam, hogy takarodjon innen, mire megijedt, s elfutott. Szemében értelemnek nyoma sem volt. Majd találkoztam egy lánnyal, aki hegeket viselt a csuklóján. Ismertem, holott a való életben sosem láttam. A lány sírt, az őrült miatt, és bezárkózott egy szobába, aminek átlátszó plexi falai voltak. Attól tartottam, hogy végezni akar magával, s mire ezt kigondoltam, már spriccelt is a vér a felvágott csuklóiból. Reménykedtem benne, hogy meg tudom menteni, mert nem hosszába vágta fel az alkarját, hanem keresztbe, tehát nehezen vérezhet el, vagy sokáig tart. De zárva volt a plexi ajtó, amit elkezdtem rugdosni egy standard maygerivel ( csípőből indított rúgás, egyszerű és hatásos). Az ajtó deformálódott, és horpadt be, és nagyon elfáradtam, de nem adtam fel. Legalább hétszer-nyolcszor rúghattam meg, mire kiszakadtak a sarokvasak. Addig láttam, hogy a lány lassan elájul, és a szobában mindent beborít a vér. Itt történt egy kis filmszakadás.
Majd az őrülttel sétálok egy plázában. Tud már beszélni, de gyilkos lett, értelmes, de mégis őrült. Egy kockát keresett, és megölt mindenkit, ki útjában akadt. Azt mondta, hogy ezzel a kockával vissza tudja fordítani az időt. Azért kell, mert meg akar szerezni valamit, amit a múltban vesztett el. Megtalálja a kockát( kockákat?), és a Nagyapóéhoz hasonló hálószobában akarunk elaludni. Az őrült paranoiás, és tudjuk, hogy bármikor megölhet minket. Nem emlékszem, kivel voltam ott, de végig elkísért. Minden apró mozdulatunkat előre közöltük, nehogy lecsapjon ránk. "Most balra fordulok"-így. Az őrült nagyon szomorú volt, mert nem tudott rájönni, hogyan kell használni az apró, piros, átlátszó hatoldalú kockákat. Majd mikor elnyomta az álom, kiestek a kezéből, s maguktól működni kezdtek. Erre ébredtem fel, mert én tudtam használni a kockákat.

A kis fejtegetés: Nyilvánvaló, hogy az eleje mese volt. A bombázott város, a bujkálás mind az életem metaforája, úgy érzem, hogy meg kell felelnem, s a stressz miatt el akarok menekülni. Akárhova, és természetesen a szerelmem jelenti a biztonságot, ezért csapódtam gillzhez, eléggé irracionális módon ( egyszer csak ott volt). Az első részbeli őrült, mikor vadállati volt, talán még nem teljesen voltam én, maximum csak a tudattalanom kivetülése. De inkább nem ( remélem). Az ereit felvágó lány szintén gillz volt, illetve az őfelé irányuló féltésem és legrosszabb félelmeim kivetülései. Annak ellenére, hogy fárasztott és fájt az ajtó átszakítása, folytattam tovább. Talán ezt nem kell elemeznem, bármeddig képes volnék elmenni érte. Nem láttam, hogy meghal-e, tehát nem tudom, hogy sikerült megmentenem-e vagy sem. Talán nem vagyok biztos benne, hogy hatok-e rá, úgy, ahogy szeretnék. Fontos még az átlátszó falú, páncélozott szoba is, amibe bezárta magát, s amiben lassan elvérzik. Azt hiszem, ezt se kell magyaráznom.
A második részben minden szereplő én voltam. A múltamat akarnám megváltoztatni, hogy visszacsináljak egy-két baromságot? Ez azt mutatja ( legalábbis az én olvasatomban), hogy nem vagyok megelégedve az életemmel. Végig úgy éreztem, hogy az őrült egy lányt akart megmenteni (Faust?), de nem az ereit feltépő lányt. Szerintem a Boszilány okozta kudarcélmény válthatta ezt ki belőlem. Ja, és az ominózus hálószoba-jelenet: ezt nem tudom hova rakni. Nem félek magamtól, de pár döntésemtől igen, s talán ez szülhette a hármas szereplést. Igaz is! A rejtélyes harmadik. Nos, ő ki lehetett? Fogalmam sincs. lehet, hogy az egész csak fantáziálás volt, és én magyarázok bele hülyeségeket.

Álomnapló no.2: Pinocchio mesterlövészpuskával.

Furcsa "mese" volt. Egy nagyon érdekes vidámparkban voltunk, sok barátommal, de kitaláltak voltak. A vidámpark egy hosszú programsorozat volt, mint pl.: a London Dungeon a Show végén egy csomó édességek ehettünk. Afféle Jancsi és Juliska effekt, mindenhol édesség folyt, a falak is abból voltak. Gyanúval néztem ezt, és nem ettem belőle. Végül kiderítettem, hogy az egész egy csapda, és foglyul ejtik a vendégeket. Három társammal megpróbáltuk kiszabadítani őket. Egy cowboy kalapos ürge és a szeretőm aki egy hosszú, fekete hajú orosz lány. Sajnos rájöttem, hogy a lány megcsal, s csak érdekből volt velem, valójában az egész vidámpark-cirkusz a lány és a kalapos ürge ötlete, s ők felelősek az egészért.
Így egy pár lojális haverral egy este megrohantuk a kócerájt. Én sniperrel lövöldöztem, míg csak hárman maradtunk. Hosszú macska-egér játék után leszedtem a kalapost, aki elterült, s a lány odafutott hozzá. Én lassan közeledtem a kettőshöz, s megsajnáltam őket. Úgy gondoltam, nem lövöm le a lányt, de mikor láttam, hogy a haldokló, véres kalapos valamit a lány kezébe csúsztatott, úgy, hogy ne vegyem észre, lelőttem a csajt is. Egy kés volt. Furcsa, nem éreztem sajnálatot.
Hű, na ez aztán eléggé egy bomlott agy szüleménye lehet. Kívülről láttam magam, ergo a fantáziám játéka volt. Mintha pinocchio találkozott volna a Half Life-val.. Az előző álmot "belülről" láttam, és érzelmileg eléggé megrázott. Ez csak nevettetett, s egy balsejtelemmel látott el, miszerint én tök hülye vagyok.

2005 11.17.

Egy csapatnyi újabb freak után. Alig vártam már a nap végét, hiszen megpróbáltam pár nap alatt összeverbuválni egy ötös kártya-asztalt. Nos, az ötből lett három, de a kedvemet ez sem törte le. Még sosem játszottam GP-vel, kíváncsi voltam, milyen paklit hoz. Sejtettem, hogy a tremere-t, amit ketten dobtunk össze. Nos, ebben nem volt igazam.
Hat előtt vagy húsz perccel futott be Aszter, és eldumálgattunk. Még lézengett bent pár vevő, de tipikusan zárás előtti időszak volt. Majd befutott a másik delikvens is, kit rögvest a pornó-polchoz irányoztam. Miután végre lejárt a munkaidőm, mehettünk játszani. Igaz, fogalmam sem volt róla, hogy hova. Rottenbiller könyvtár. Nem mondott sokat.
A játék meglepően jó volt. Annak ellenére, hogy hárman voltunk. Annak ellenére, hogy Aszter egy hentespaklit hozott. Én egy "kedves" tremere antival nyomtam, míg gp egy bujkáló nosfival. Aszter feltörölte velünk a padlót. Villámgyorsan. Majd jött a bosszú. GP "tesztelte" a Kedves anarch pakliját, és én bleedeltem Asztert. Na, ott keményen megszívta. Ha nem hibázok egy kicsit, előbb esik ki, mint GP ( hiba= tartottam Carlton van Vyk-től, és blokkoltam a lehozását. Ha GP kicsit rutinosabb lett volna, és dealt ajánl, miszerint nem blokkolgat vele engem, akkor hagyom. De hülye fejjel csak azt láttam, hogy van akció a kezemben, amit blokkolhat. Mindegy, tanulság volt).
Szóval jól éreztem magam. Aszter is kellemesen csalódott, rég kártyáztam, és ami fontosabb: rég kártyáztam ilyen jót.

2005.11.18.

No, ez már keményebb dió. Hiszen mind ma, mind holnap dolgozni fogok. De ma, pénteken, buli lesz. Jézus utolsó napjai lép fel a MP-ben. Az az igazság, hogy nem nagyon kedvelem azt a helyet. Kicsi, és azonnal átizzad az ember, a nyakamba fújják a cigi füstöt, egy idő után óhatatlanul is sörben/borban ázik a padló. A turisták mindig odatévednek, a mellékhelység is nagyon szűkös. Az árak elég magasak, és a szellőzés..nos olyan szinte nincs.
Bár a tánctér szűkössége egyben előnye is. De amikor senki nem kíván ugrálni, akkor szinte üres, és az embermassza odakint tolong. Sebaj, egy jó koncert erejéig ki lehet bírni. Vagy egy jó buli esetén. Harmadszorra vagyok itt, és most is sikerült egy kicsit kesernyés szájízzel távozni.
Először vmi future pop-trance estén voltam. Ezen muzsikák annyira nem állnak közel kicsiny lelkemhez, de egy ideig elugrándozom rájuk. A Kedvesnek tetszett, jól érezte magát. Sajnos ez a gond egy párkapcsolattal. Ha valamelyik félnek valami baja van, vagy problémája, nem érzi jól magát, akkor azt a másik is - bizonyos értelemben - átveszi. Így volt ez akkor, azon a future poppos estén is. Nos, másodszorra jött ugyebár a light éj. Thamas kezdett, és voltak háman max, akik kedvelik a noise-os..őőő.."zenét". Hát Kedves igen, én meg csak és kizárólag bulikban. Otthon nem. Azon az estén az volt a gond, hogy rettenetesen fáradt voltam. Ennek ellenére azért táncoltunk egy jót, és a vége felé még sokan is voltak. Akkor nagyon meleg volt odabent, szinte percek alatt csatakosra izzadt minden bulizni vágyó.
( most 1ébként radiohead: karma police-t nyomok)
Most harmadszorra, először koncert okán. Last Days of Jesus. Először azt hittem, hogy a zenekar tagjai csak pár bulizó arc. De mikor közelebb jöttek..Hát az nem semmi: Ez a smink! Bármely egészséges malkáv megirigyelhette volna! A mozgása, gesztusai szintén kellemesen elmebetegek voltak. Biztos, ahogyan Gillz említette, sokat gyakorolta otthon őket. Valaki a haját igazgatja, vagy az izmait bambulja, esetleg make-upot visz fel fürdés után..nos ő grimaszol. De jól! Mégis, a legjobb smink+ ruha a billentyűsé volt. Sötét, papi reverenda, sápadt arc, s kissé fényvisszaverő fehér kereszt, amit az orra, ill. a szemei határoltak. Hozzá hosszabb fekete, egyenes szálú haj. Heh, nekem is ilyet, majd. A hajam sosem lesz ilyen, annyira meg nem éri meg, hogy egy flakon cuccot szórjak a fejemre, csak hogy egy alkalomra egyenes legyen. Vagy mi.
A zenéjük is teljesen rendben volt. Jól felépített koncert-struktúra, "beépített" ráadásszámokkal. Gitár, dob, szinti, ének. Elég is ennyi. Ja, a dobos is teljesen hülye volt. Egyedül a gitáros volt egy kicsit nyomi.
Utána Bence zenélt egy kicsit. No, ekkortájt bírtam közölni a Kedvessel, hogy legkésőbb éjfélkor lelépek. Gratulálok Balázs, ismét. Éppen kezdett belemelegedni, táncolni, jól érezte magát, és sikerült letörnöm a hangulatát/kedvét. Már éppen öltözni kezdtem, mikor mondtam, hogy nyugodtan maradjon, de jól esett, hogy nem tette. Azért hazafelé mondta, hogy "kéne már bulizni". A minimum, hogy igen.

2005. 11. 20.

A tegnapi nap elég gyorsan elmúlt. cserélgettem, és összedobtam egy nyominak sikerült kakafónia paklit. Hátha hív GP holnapra, de nem nagyon sanszos, Marvin miatt. Mondjuk érzései egyirányúak, nekem nincs bajom vele. Mindegy, még remélek.
Ma meg elvileg délután rpg. Illetve gyakorlatilag is, mégpedig Blinték új kéróján! Állítólag ipari körülmények között fogunk játszani, viszek pár párnát, hátha elkél majd. Hm, nem ártana a jegyzeteimet átnézni..ártani nem árthat. De ma leginkább tunyultam. Focit néztem, ettem, olvastam. Jó kis nap ez. Közben Kedves színjátszik a Főnixben. Pimpirim, holnap is szünnapom van. Asszem folytatom a karácsonyi ajándék-vadászatot. Piát, meg fagyit, meg teát mindig lehet venni, úgyhogy nézek tovább egyéb meglepetést. Meg HIK-elek is, régen voltam. Szerdán, talán, mikor elkerültük egymást színházba menet. És még azt hitte, hogy nélküle elmennék az előadásra! Hahh, how naiv!

2005.11.26.

Azt hittem, hogy ma egész nap otthon fogok hibernálódni. Ugyanis cefetül megfáztam, és egyik nap a boltban, könyvrámolás közben, meghúztam a derekam. Ergo, a mai bulinak lőttek. Elég kínos lesz ezt majd közölni a többiekkel, de muszáj.
Ennek ellenére Kedves megfűzött, hogy menjek el bábozni az mtt Nagy Könyv-es bulijára. Gyerkőcöknek. Hát, Melkornak elmenne a hangom, de végül bevállaltam egy útonállót és a sárkányt. Túrin- light, ez kell nektek? Hát megkapjátok! Sajnos cenzúrázott darabban. Az óvodások pedig értékelték volna a vérfertőzést és a sok gyilkolászást. No, sebaj, így is jó volt. Talán a felnőtt nézőink jobban élvezték..
Megérkezem a könyvtár elé. Sehol senki. Megjő a Kedvesem. Várunk. Majd telefon, nem kegyeskedik felvenni senki. Utána azért Brandír megkönyörül rajtunk, és beenged. Majd készülődünk az előadásra, és barátkozom a báb-darabbal. Szövegem az nincs sok, de nem a szerepek hiánya miatt, hanem mert erősen rögtönzött a darab. Hát jó, remélem menni fog. Az első ( és utolsó) próbán tragikus voltam, reméltem, hogy azért csak összekapom magam.
Sokan sürgölődtek, akkor jöttem rá, hogy ez nem csak egy szimpla bábozás lesz, hanem egy egész napos rendezvény..Furcsa vízióim lettek, miszerint én nem fogok tudni bábozás után hazamenni, maradnom kell segíteni. De hát, ugye ez meg se történhet..
Kriszana befutott, és az elválaszthatatlan tartozéka, a fotóaparát. Le is kapott, és közben komoly arccal megjegyezte, hogy „De jó pasi vagy”.. Hát, ilyet még soha nem mondtak rám. Nem is tudtam vele mit kezdeni, hisz még én magam sem gondoltam így erről a tökfejről, itt ni. Oké, legyen. Később Gillz megjegyezte, hogy „De hát egy jó pasi mellé jó nő is járna”. Hát, szerintem így is van.
Bábozás jó volt, s a vízióim valóra váltak. Ismét animátor lettem, s játszattam a gyerekeket. Egy olyan játékból sikerült egy egész óra figyelmet kicsikarnom, ami jó, ha két percet megér. Igen, büszke vagyok rá, mert a gyerekek élvezték a dolgot. Majd segítettem varázsló-sakkozni is. Ekkor már három óra körül volt..A bábozásnak 11 után lett vége. Ott ragadtam, mondhatni. De ettünk jót, majd Miriel kelletlenül bár, de levezényelte a táncolást, és mehettünk el. Haza? Oda, ahol a finom, meleg otthon, de nem utolsósorban az étel várt? Nem, dehogy.
Nos, itt egy kissé elkomorodtam, és sikerült a Kedvesem is magammal rántanom. Mert élvezte a bulit, és mosolygott. Erre jövök én itt a rezignált rosszkedvemmel. Hiszen lemondtam az általam propagált bulit, nagyon éhes voltam, és fáradt. Eléggé fáradt, hisz előző nap, és a következőn is munka várt. Én pedig, látván, hogy sikerült letörnöm azt, amit a legjobban szeretek ezen a földön ( Gillz mosolyát), még mélyebbre süllyedtem. Húdejó.
A siriusban aztán egy kicsit felengedtem, de csak addig, míg el nem kezdtek fárasztani. Egy kék melegítős, ostoba kölyök, Ery, és még ki tudja mennyien. Először Miriel és Gillz menekültek, majd rövid úton Áfonya is. Én még bírtam. Egy ideig. Miután felköltöztem az emeletre, a „fontosabb” személyek köz, már jobb kedvem lett. Sőt.
Hazafelé ugrott be Gillznek, hogy ma még nyulat is kell etetnünk… Szóval beugrás Blintékhez, bénázás a kulccsal. Ennyi rossz kulcsot! Mindegy, hazafelé meg séta a metsző hidegben, csak azért, mert nem akartam időnek előtte hazaérni. Nem tudtam volna elviselni hogy összefutok a buliba menőkkel, s személyesen is magyarázkodnom kelljen. Egy kicsit úgy éreztem, hogy elárultam őket.
S Gillz, ez a csodálatos lány elkísért, annak ellenére, hogy fázott, mit fázott, didergett! Annak ellenére, hogy fáradt volt, hogy öt percre lakott. Talán, mert szeret.

2005. 11. 27.

Munka, munka, munka. Nem érzem, hogy hétvége lenne. Korán köll felkelni, öltözni, majd eltűzni a boltba, ahol ismét lent voltam. Ami forgalmasabb, és egy kicsit fárasztóbb, mint fent. Ott csak pakolászni kell. A munkatársaim pedig? Nos..
Attila egy furcsa fazon. Biztos tele van komplexussal, a szeme miatt. Talán e miatt eléggé érzékeny, és, nos..egy kicsit hiú is. Ha van Nerd, vagy különc, akkor ő vezeti a listát. Nagyon komolyan bevett szokásai vannak, pl.: fogmosás, étkezés ideje, satöbbi. És egy kicsit túl büszke is, és megszállott. De rendes ember, segítőkész és munkamániás. Mindenesetre vele tudtam a legtöbbet beszélgetni, főleg sportról. Rendes ember.
Gábor, nos ő jó fej. Kicsi lánya van, felesége, és hatalmas életkedve. Ő is tanár, Pázmányos Vidám, vicces, aranyos ember. Kár, hogy a munkában kicsit pontatlan, de ez leginkább a boltvezetőt érdekli, engem ugyan nem. Ja, és a zenei ízlésünk is hasonló.
Linkin..Hát nehéz rajta eligazodni. Humorral bőven megáldott ld50-es lány. Néha azt látom rajta, hogy eléggé szomorú és letört, amire azt mondja, hogy csak fáradt. De vele is elég jól elvagyok, hasonlóan gondolkodunk.
Mona Linkin elválaszthatatlan barátnője. Diplomagyűjtő, és hamarosan doktor is. Ha sikerül, én szurkolok neki. Vele elég keveset sikerült beszélgetnem, de az alapján azt kell mondanom, hogy talán messze a legokosabb az egész boltban.
Ági, a boltvezető. Messze az egyik legkorrektebb ember a boltban. Megpróbál nem szigorú lenni, és nagyon toleráns. A legpozitívabb élményem vele, amikor napokkal később letolt, miszerint véletlenül beszóltam neki. Nagyon korrekten megbeszélte velem négyszemközt a dolgot, és megígértem, hogy eztán talán ilyet nem teszek. Miért nem tudja minden ember a problémáit így megoldani? Kevesebb háború lenne a földön.
Viktor, a meleg srác is jó fej. Eleinte óvatosan, és fenntartásokkal közelítettem feléje, ami nagy baromság volt. Nagyon korrekt, és rendes ember, nagy munkatapasztalattal.
Orsi szerintem utál. Nem tudom, miért. Lehet, hogy személyisége miatt. Eléggé halk szavú, korrekt lány, de valahogy úgy érzem mellette, hogy nem kedvel. Szociológus, egyébiránt, most írta a szakdogáját, főleg Viktorból.
A Punk csaj is itt van. Akinek mindig elfelejtem a nevét.. Persze, nem direkt. Szerintem kedvel. Amikor megmondtam, hogy van barátnőm, egy kicsit levertnek tűnt, de ezt váltig tagadná. Amúgy rendes, fiatal lány, egy kis deviancia faktorral megáldva. Sokat késik, ami mondjuk engem nem zavar, annál inkább a boltvezetőt.
Nos, van még valaki, akivel ha két szót sikerült váltanom. Asszem Gyuri a neve, de nem biztos. Ő is fantasy/scifi freak, de ennek ellenére eléggé magának való figura.

Ezen a vasárnap egy jót vámpírkodtunk. Végre alakul a mese, és beindultak a dolgok. Innen eléggé gyors lesz a történet, lesz lüktetése. A játékosok azt se fogják tudni, merre és mit és hol..Hehehe, ez jó móka lesz!

Valamikor még a Corpse Bride-ot is megnéztük, de nem tudom, hogy melyik szerdán. Jó film, eléggé morbid, de nagyon vicces. Elfmann zenéivel, nagyon jó szinkronhangokkal, és eszméletlenül eltalált animációkkal. Kötelező darab, mindenkinek!

Álomnapló:

Nos, ez érdekes volt. Azt álmodtam, hogy egy magyar ember feltalált egy új autóversenyt, amiben én is indultam. Valaki más, soha nem próbált autójával. Sajnos későn értünk a versenyre, és egy idegen már vezette a kocsit, amibe gyorsan behuppantam. Idegen kiszállt, majd gázt neki! Az egész versenyt egy olyan nézetből láttam, mintha NFS-t nyomnék.. A hetedik helyről felhoztam a verdát a másodikra, s megállapítottam, hogy akár első is lehettem volna. A verseny után beszélgettem egy teniszezőnővel, akit elhívtam randira. Asszem Clijsters barátnője volt.. Nem semmi.
Majd elszakadtam a barátaimtól, s hajléktalanná váltam. Átúsztam a Dunán, és egy csendes faluba kötöttem ki. Nem olyan „falusi falu” volt, hanem sokkal inkább egy kisebb város. Itt osontam házról-házra, szállást keresni. Büdösen, vizesen, és nagyon fázva. Végül találtam egy ismerős kunyhót, amiben egy régi osztályom lakott, osztálykiránduláson. Ők befogattak, felismertek. Hm, ez tipikusan egy „hülye vagy fiam” álom volt.. Az „elveszve” kategóriából. Bár az eleje vicces volt.