Örvény

Olyan, mint egy régi Magic lap. Asszem egy dzsinné lehetett. A kártyán egy hatalmas víztölcsér képe volt, amiben egy törött árbócú hajó bukdácsolt esetlenül. No, valahogy így érzem magam. Nem, nem a hajó volnék, hanem az agyamban dübörög egy pörgő gondolat-tölcsér, melyben a hajóról lettörött ezernyi kis gondolat-szilánk pörög. A fedélzet maradékai.
Le kell csitítani a tölcsért, megzabolázni a hullámokat és kiengesztelni a dzsinnt. A hajóról menteni a menthetőt. Egyszerűnek tűnik, főleg most. Nekem. A célok világosak, mindig is azok voltak, de hogy miként tegyem, no, az már egészen más tészta.

Legalábbis illene megköszönni. Mirielnek, amiért futásra bíztatott. Így most (ismét?) van munkám. Könyvek között lenni jó, imádom őket. Valamiért tisztelem a Könyvet. Mindig is így tettem, és imádom a betűt, az írást, a könyvek gerincét, a lapok illatát. Eddig a Winetou- nagy indiánkönyvem volt a legfinomabb illatú. Öreg lapok szelíd illata.
Csak elég kevés a pénz. Belegondolván eddig minden interjúm, lehetőségem biztosabb anyagi lábakon állt, de az az igazság, hogy úgyis csak semmiségekre költeném a különbözetet. Mondjuk kártyára. Ebből a fizetésből amúgy is fogja futni rá. Szóval lenyugodván és tiszta fejjel belegondolván még félre is fogok tudni rakni belőle. Mondjuk attól függ, hogy az a bizonyos százalék mennyi.
Én, a Váci utcai libri- idegenynyelvű könyvesbolt eladója? Furcsa, soha nem hittem volna, hogy ilyen helyen leszek, de nem bánom. Az egyik leendő kollega, egy nálam talán fiatalabb srác, karján KORN-os csuklószorító. Nem lesz olyan rossz hely ez.

A tölcsér forog tovább. Nem az én gondjaim hajtják, mert azok alig vannak, elhanyagolhatóak. De azok is kezelhetőek, és rám tartoznak, illetve arra, kai kíváncsi rájuk. Nem fontosak. Ha csak ezek lennének, alig háborogna elmém tükre. A másiké hajtják.

Halld szavam, Kedves!
Ha a világod szép lassan összeomlik, s te legbelül önmagad marcangolod, nem leszel egyedül.
Ha süvöltő hurrikán tépi a valóság szövetét, s szilánkok röpködnek körülöttünk, és összeomlik a világ, nem leszel egyedül.
Ha önmagadban bújsz el, s remélve, hogy senki nem háborgat és bezárkózol, míg elmegyógyintézetbe dugnak, utánad megyek oda is.

Ilyen vagyok, ez vagyok. Hű eb, makacs kopó. Talán valóban kutya voltam egy előző életemben. A makacsabbik fajta. Kitartok, hallod?