mese, mese, meskete

Nohát. Hogy én ide írok. Mik vannak? Persze ezt is otthon akartam megkomponálni, de utálom, ha az otthoniak zargatnak, miközben írok. Természetesen akkor kellett ruhákat pakolni, meg engem zaklatni. Így marad itt, a nagy publikum előtt a szerkesztés. Megírhattam volna később is, de az agyam szitál, már ami megmaradt belőle.

2005. 10. 14.

Az állásinterjúról már annyit meséltem, hogy kezdem unni, és semmi kedvem ide leírni a dolgot. Jól sikerült, szemetek voltak (legalábbis cirka húsz perc várakoztatás, szívbaj hozás szemétségnek tűnik). A többi aspiráns aranyos volt, esélyesek. Szerintem felvesznek, de annyira pofára megy az egész, hogy szinte fáj. Ilyen "pofára megy" típúsú questeknél általában elbukom. Talán most nem.
Színjátszó előtt beugrottam még egy boltba. Magamhoz szólítottam két tábla csokit, mert megígértem. Egy üveg üdítőt, mert szomjhalál kerülgetett, s az káros az egészségre. Na meg egy rágót, amit azóta sem láttam. Arra még emlékszem, hogy a zsebembe reaktam, de onnantól lába kélt. Érezd jól magad, kicsi Orbit. Da wörld íz véjting.
Maga a színjátszó überjó volt. Adva volt egy fix helyzet, amihez igazodnunk kellett. Két szereplős jelenet, az egyikünk amnéziásan ül egy üres szobában. A másikunk tudja, mi ez a szoba, és kik is ők. A lényeg, hogy a belépőt egy erős érzelemnek kell mozgatnia, vagy legalábbis lássunk egy erős érzelmet. Valakinek sikerült, valakinek nem. Pl.: Eldamynnak és Idrilnek nem. Ez utóbbi nem gond, ez talán második színjátszója. Majd belejön. Az előbbi meg szertelen, mint mindig. Én nagyon éveztem, még ilyen feladatokat.
Utána ballagunk, sétálunk. Találunk egy egész jó helyet, ahol úgy megtömjük a hasunkat, hogy alig győzünk szuszogni. Legalábbis én. Majd minden rosszra fordul, és nem értem. Nem mehetek haza, nem tehetem. Szomorú lettem, mert úgy éreztem, hogy hiába próbálok segíteni, nem megy. A végére már mosolygott azért, de nem tudom, meddig. Másnapra nyoma sem volt a dolognak.

2005. 10. 15.

Reggel kómásan keltem, és rájöttem, hogy ha én hajat akarok mosni, akkor ki kell pattani az ágyból. Ennek az egyszerű gondolatsornak a megszületése kb. tíz perc volt, a cselekvés meg húsz. Le voltam lassulva, mint most. Úgy éreztem magam, mint egy halott. Keserű voltam, és nagyon szomorú. Álmodtam, ugyanis..

Álomnapló
Egy osztályban tanultam Gillz-el és Miriellel. Egy szertelen bagázs voltunk, és kikészítettünk egy csomó tanárt. Mögöttem egy adidas mackóban feszítő, nagyhangú, és nagyon bunkó srác ült. Egész óra alatt röhögött, és lassan ott tartottam, hogy bemosok neki 1et. Ja, és ő középiskolás volt, korban is. Mi hárman nem, de ez nem okozott különösebb galibát.. Egy órán ki is fejtettem a Kedvesemnek, hogy mennyire idegesít ez a kölyök, és mennyire ellenszenves. Majd jött a szünet és a két lány, ill. a nagyhangú kispricceltek a folyosóra. Én maradtam még egy kicsit a teremben, és beszélgettem (valami tízórairól). Majd ki kellett mennem a wc-re. Itt találtam ( fiú mosdó) Mirielt. Ő vihogott egyet, hogy mit keresek itt, és cigizett. Benyitottam az egyik fülkébe, ahol a nagyhangú ült, s az ölében Gillz, és halkan sustorgott a fülébe. Ez lesokkolt, s Miriel újfent megkérdezte, mit keresek itt. "Pisilni kellett, de lement tőle a kedvem" mondtam, és leléptem. És ébredtem. Idióta vagyok, vagy mi?
***
Kb. a fürdő alatt tisztultam ki, hogy még kommunikálni is tudtam. Nagy szó.. Sajnos az arcomat nem tudtam lenyúzni, de oda se neki. Állítólag jól áll a borosta. legalábbis hat évvel ezelőtt Vitya ezt mondta. Hülye. Mármint én.
A buszút Dunakeszire nem volt rossz. Nem kellett átadnom a helyemet, és olvashattam. A Merle kúra folytatódik a "Két nap az élet"-tel. Régebben már elkezdtem, de nem tetszett. Most már megkedveltem. Eléggé vékonyka regény, lassan fogyasztom, mert úgy ízletesebb.
A kutyák megismertek. Másfél hónapja nem voltam talán apáéknál, vagy még annál is több ideje. Ennek megfelelően Fülöp le se szállt rólam. Ja, és az új tévé hatalmas. Úgy értem, tényleg az. És vettek egy új DVD állványt, ami már betelt, a Jóbarátok összessel. Persze, mind másolt. Most is azt nézte, de erre a részre emlékeztem. Azért megnéztük. Ő is kifaggatott , elborzadt, amikor ecseteltem neki, hogy előnyöm származik abból, ha iskolás maradok. Sokat számít a diák ám! Nem értette, de még nem leltem olyan felnőttet, aki megértette volna. Sebaj. Néztünk sportot, focit, majd neteztem onnan. Első alkalom, hogy ld50-ezek hétvégén. utána apám szexoldalait néztem, jókat röhögve rajtuk. Viccesek ám! Főleg, hogy ismerem a kecskeméti "virtuális strici" haverom, és a kulisszák mögé látok. Köszönöm, ebből nem kérek. Majd olvasgattam a Playboy-t, sajnos az Ewan McGregor interjúra nem maradt időm. Igényes egy lap, és én pont NEM a női modelek miatt szeretem. Különben is, a legtöbbje ocsmány, legalábbis nem rajongok a guminőkért ( értsd: plasztikázott, profin fotózott "mű" nők). Majd lassan el is köszöntem.
A buszon ébredtem rá, hogy vajon a Kedves hoz-e kockacukrot. Vagy valaki. Na, afene, vehetek ezt is. Miriel a buszon felhívott, hogy "asszonyka ott van-e a közelemben" (szó szerinti idézet). Nem volt, így nem tudtam átadni az üzenetet, hogy késni fog. Majd Siona hívott, hogy mikorra jövök, és Miriel késni fog. Aha. Oké, fontos vagyok. Vagy csak titkár, és mindenki Gillzt keresi. Úgy is jó.
Odaértem, lógó nyelvvel, bevásárolva. Vettem még csokit, sokat szemeztem a sztratacsellással, de végül megint fekete-mogyorósat vettem. Ott volt már Miriel és Gilz is, rajta nyoma sem volt a péntek esti keserűségnek.
Beszélgettünk, hülyültünk. Majd befutott Khamul is. Az első benyomásom róla olyan volt, mint egy csendes, tisztességes geek volna. És tényleg. Majd karaktert alkottunk (eszement egy party lesz), és beszélgettünk. Egy idő után, mikor leült a dolog, egy felkiáltással megbontottuk az abszintot. Hmm, érdekes volt, ki akartam aplikálni a csöpögés-gátlót belőle, de végül rájöttünk, hogy jön az magától. Illetve nem (őőőŐőŐő). Az ital elkészítése nagyobb muri volt, mint a fogyasztása. Olyan íze volt, mint a medvecukornak/negrónak. Nem volt rossz. Ja, és a lakást sem gyújtottuk fel. Nekem úgy jött be a legjobban, hogy két karamellizált cukor, és ugyanannyi víz, mint abszint.
Jókat ökörködtünk. Rájöttünk, hogy Gréta valójában paplovag, Khamul lencsefőzelék, én meg egy fahéjjas, ezüst farkas vagyok. Ne...ne kérdezzék. Khamul egy Humpry Bogart film, Miriel meg medúza, Gillz meg az Oktogon. Nagyon jó játék volt, kéne ilyet még. Ez a hét hogy tetszik?
Kómásan, iszonyatosan fáradtan mentünk el, egy körül. Megvártam a Kedves éjszakaiját, vesztemre, mert az ötvenes megint elhúzott elöttem. Khamul is ott várakozott, de neki bezzeg jött a busza. Én meg, mikor húsz perc után befutott az enyém, megcsúsztam, és a jobb lábfejem alámfordult, a bal sípcsontom meg lecsókolta a busz lépcsőjét. Fájt, de elmúlt reggelre. A zúzódás megmaradt.
Vasárnap sem tudtam sokat aludni, mert Szabolcs ordibált. Kómáltam egész nap, nem volt jó. Rájöttem, hogy nem emlékszem, mikor utaltam a héten, de nem zavart. Annyira álmos voltam, hogy forma egy alatt megpróbáltam aludni, de nem ment. Pedig majd´ leragadt a szemem, de álom, az nem jött.
Így indultam vissza a Ferenc körútra, egy kicsit zúgó fejjel. Reméltem, nem leszek beteg, orrot is fújtam párszor. Majd megérkeztem, Kedves késett, mint mindig. Bár nem sokat. Gréta éppen az új gyümölcslé készítőt tanulmányozta, sikerrel. Majd egy gyors kajálás/vásárlás után játszottunk.
Haladunk, és ha nem kómásan csináltam volna, talán többre ment volna a bagázs, de így csak ennyi. Mindegy, azért még mindig gyorsabb a dolog, mint Gréta meséjénél. Igaz, mintha neki nem lett volna olyan nagy kedve hozzá..
Hazafelé a "kóvályogtam", vagy alvajártam szavak lettek a legjellemzőbbek rám. Azt se tudtam, hol vagyok, valószínű csak a szerencsének, vagy ösztönöknek köszönhettem, hogy jó helyen szálltamn le. Gyorsan aludtam el, nagyon gyorsan.

Ma. Sokadik év sokadika.

Náthás vagyok. Ha péntek miatt, akkor akár madárinfluenzám is lehetne, mert akkor se mentem volna haza, s hagytam volna magára. Ha a szombat miatt, hát istenem, megesik. Jajj, egy évben már másodszorra vagyok beteg. Mik vannak! Egy hétig majd fújom az orrom, és két hónapig majd köhögök. Éljen.
Beugrottam a Csángóba fizetni. Egész jól megy a félénk "Ugye mi még nem ismerjük..egymást..?" kérdés. Megy a fölényes is, azt tremereként szoktam lőni. Most ez ment. Fizettem, majd mentem. Különben is, a Mercedes vesztett, akárcsak az Arsenal. Bajok vannak a csapattal, nagy bajok. Remélem megoldódik a dolog. A nyolcadik hely nem tetszik, nagyon nem. Mondjuk csatár nélkül nehéz.
Ezen a héten megint szeretnék moziba menni, meg pénteken osztálytalizni. Meg..meg..Állást. Állást