Volt ilyen is

Régen írtam otthon blogot. Valahogy mindig más, mint a HIKben. Mintha fogyna a lendület. Pedig ugyanúgy élem az életem. Ugyanúgy vinnyogok, kesergek, és tépem magam, mint régebben. Csak kevesebb negatív hatás ér, mint teszem azt, ért mikor Fehérváron éltem. Mert éltem, annak ellenére, hogy hétvégéken nagyjából itthon voltam. De volt olyan, hogy csak szombaton jöttem haza, és vasárnap délután már vissza.
Élveztem is, meg nem is. Az emberekben a rossz jobban bevésődik, mint a jó, A negatívumokra emlékszem, ellenben csak unottan sorolhatnám a pozitívumokat. Jó volt odajárni? Nem. Szükséges rossz volt, amiben szenvedve, és görcsösen kerestünk (és találtunk) jó élményeket. Ezek többnyire a kártyához, számítógéphez, és focihoz voltak köthetők. Eléggé sablonos, kocka életet éltünk. Rosszul táplálkoztunk, és csak gyűlt bennem a feszültség. Ha valamire, hát erre mindenképp ráment egypár lehetőségem. De ennek ellenére néha hiányzik.
Jól mondták, akkor tudok írni, ha szenvedek, rosszkedvű vagyok. Amióta a Kedvesemmel az oldalamon bájmosolygok, azóta csak egy művet tudtam produkálni, és ez nem jó. Írni akarok, írni, érted? Üres vagyok, a keserűpohár kiömlött. Ennyire tehetségtelen volnék, hogy csak ha (ál)gondok gyötörnek, akkor tudok, oh di anghst, produkálni valami elfogadhatót? Az utolsó, a Komor Vár is egy keserűség szőtte vízió, habár hepi a vége. Ahogy vesszük, ugye?
Már valami hasonlót firkáltam itthon, de nem vittem el, nem raktam fel. Egész egyszerűen meguntam, és elment tőle a kedvem. Minek tetszelegjek mások előtt kifordult belekkel az asztalon? No, sebaj. A végén még megint kapok egy csomó levelet, hogy "mi a baj", meg mittomén. Pedig most semmi. Rám jellemző önmarcangolás vett erőt ezen a hülyén. Ehh, kopog a körmöm, le kéne vágni. Pedig másoknál milyen egyszerű. Tudok okokat keríteni, és vigasztalni. Olyan okosságokat mondhatnék, hogy..áh, hagyjuk. Minek vigasztaljak (ál)problémákat?
"You have much untapped power"-mondta Irenicus. Egy kicsit gáz, hogy fejből citálom egyes játékok videóinak szövegét. Illetve kettőét: Dio2, és BG2. Mindkettő nagyon el volt találva, mindkettő emlékeztet. Vajon jó nekem, hogy ezen rágódom? Nem hiszem.
S ezzel a gyantás viasszal kenegetem a sorokat, ahelyett, hogy leírnám, mi is volt itt. Hát tessék: Pénteken színjátszó után (mely eléggé megviselt) dumaparty megint, Grétával, Blinttel. befutott GP és Ashtring is. Ez utóbbiak hamar leléptek, sajnos. Mert A. úrral szívesen eltársalogtam volna a régi idők angol focijáról. GP-vel meg..mittomén, mindent, amit priviben nem trécseltünk ki. Szóval dumáltunk, ettünk egy pizzát. Gillz egy négysajtosat, azt is alig. Nem ízlett neki, meg tudom érteni, a gorgonzola még mindig ehetetlen nekem. Én maradtam a kommersz hawainál. Leöblítettük valami gyümölcslével, majd négyesben megittunk egy üveg fehérbort, édeset. Ez az első társaság, ahol a bor ízlésünk teljesen azonos. Hmm, ha belegondolok, most iszom először több-kevesebb rendszerességgel bort. Eh, nagy ivó vagyok, mi?
Szombat reggel azt hittem megörülök. Felújítottam a laplistám, de rosszul, és negyed órám arra ment rá, hogy kártyákat számolok, és agyalok. Végül is megérte, mert egész jó helyezést értem el a versenyen. Nagyon nehéz volt, életem legpengébb versenye. Nem volt egy ember sem, aki mindhárom fordulót behúzta volna. Az első menet után hazamentem enni. hamar végeztünk, és ebédszünet is volt, miért ne? Annak ellenére, hogy azt mondtam előtte, hogy nem eszem otthon. Mindegy. Azt álmodtam aznap, hogy hazamegyek enni (halat csinált anyám, amit nem szeretek), és tessék. Csak nem hal volt, hanem rizses hús, ami gyorsan csúszott.
A verseny második fordulója is nagyon izgalmas volt, megnyertem, hajszál híján ugyan. Itt még első helyen álltam az összetettben, igaz, holtversenyben. A harmadik asztalnál tehát nagyon izgultam. Erre jön egy vadbarom, és keresztbe támad. Minden előzetes beszélgetés, és indok nélkül. Nem volt ráció abban, amit csinált. Megkérdeztem után a többi játékost, hogy "ti értitek ezt?". Nem értették, vállat vontak. Ha nem csinálja ezt, most én megyek a döntőbe, és nem Martin. Mindegy, ezúton is gratula neki. Első tízben végeztem.
Hazafelé találkoztam Anikóval. Vagy egy éve, másfél éve nem láttam. Szegény lány. Amikor utoljára találkoztam vele..Mikor? Hűha, lehet, hogy három éve! Akkor tanítgattam neki angolt, és akkor ment a mozikba a GYU1! Szidta is egy kicsit, én meg elcipeltem moziba, hogy tudja, mit szid. Tetszett neki. Hmm, egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom nála. Máig nem értem, miért nem tettem. Kijárta a sulit, megint jár valahova, és közben dolgozgat. Irigylem érte. De miért írtam, hogy szegény? Nos, amennyit tudok a magánéletéről, ezt kell nyilatkozzam. Ő maga is azt mondta, hogy "Én mindig megszívom". Ilyenkor áldom az eget, hogy elfogadtál, Kedves.
Mindenesetre a szombatom még nem ért véget, ó távolról sem. Először is, feltúrták a wastelandet, ahol valaha hajléktalanszálló volt. Ismét fizetős parkoló lett, volt már. Csődbe is ment. Vajon ez meddig bírja? Egy öreg szivar a biztonsági őr, ahogy elnéztem, három-négy gyerek ha fel akarna törni egy autót, simán megtehetné.
Mindegy. hazaértem, megfürödtem ("ismét embernek érzem magam"), ettem. A szemem égett, sajgott, én meg holt fáradt voltam. Egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy kéne-e nekem erőltetni a ma estét. De megígértem, és különben is, úgyis jól fogom érezni magam. Legalábbis ezzel kondicionáltam a kifacsart agyam. Eltűnődtem még egy borogatáson is, hátha használ (mármint a szememre. Tudniillik a cigifüsttől begyullad. Ilyenkor nem tudom nyitva tartani, mert ég, fáj, könnyezik, és a könnyek csípnek). Nem. Inkább vártam. Majd el.
Előbb értem oda, jó szokás szerint. Kedves meg késett, jó szokás szerint. Mondjuk nem baj, mint minden nő, ő is állandóan késik. Akkor néznék rá furcsán, ha pontosan érkezne, bár van, hogy így történik. Ja, és megint baromi jó cuccban volt. Csak meg ne hallja, mert. Metál fényezésű, eléggé rövid szoknya, fekete (machine gun) fölső. Pókháló-szerű anyaggal lefedve, s a szoknyán is egy ilyen rácsos izé (értek ám hozzá). A ruhaujj alatt szintén fehér, géz szerű anyag (meg is kérdeztem, megvágta-e magát. Hmm, lehet, hogy nem vagyok eléggé art). Ja, és a trademarkos csíkos zokni. Egy kicsit feszengtem mellette. Én, a kommersz fekete trikóban, farmerban, ehh. No, sebaj, szeretem, ha jól néz ki (mikor nem néz ki jól? Oké, abbahagytam).
Szóval Gyáripar. Odataláltunk gond nélkül, talán már egyedül is menne, de van egy sanda gyanúm, hogy nem szállnék le időben a villamosról. Pont jókor érkeztünk. Már voltak egynéhányan, de a buli még csak most kezdődött. Ittunk egy (kommersz?) vodka-narancsot, csak hogy a lábunk ne remegjen, és hajrá! Illetve csak félig, mert 10 perc ugrálás után leültem, és fél órára úgy maradtam. Majd beszélgettünk egy csöppet. Jah, ShirKhan jófej volt. "És te vagy Dreamer:_KF, ugye?". Aha, nem mintha már nem találkoztunk volna előtte Havizajon..Meg Szigeten, meg..Mindegy.
Kedves visszament táncolni, én meg leültem, és bambultam. Szokás szerint itt is kellett vagy 20 perc, mire felvettem az este ritmusát. Aztán beugrottam a tömegbe ugrálni. Izé, táncnak nem nevezném, de azért igyekeztem.
És igazam volt (vagy csak hatott a conditioning), mert jól éreztem magam. A legtöbb ember vidám volt, már amennyire egy gót bulin az ott lévők vidámak lehetnek. Ökörködtek, élvezték az estét. Én is. Olyan egy-fél kettő között elindultunk hazafelé. Gillznek ugyanis aznap (vasárnap) színisulija volt, az első. illik nem úgy érkezni, mint egy zombáj. Kellemes meglepetés fogadott az éjszakai buszállomásnál. Azt hittem, hogy a busz el fog vánszorogni a Borárosra, nekem meg majd a Kálvinra. Nos, nem, mert egészen aNyugati-ig elvitt a drága. Ott meg átszálltam a szokásos 50-esre. Ahol is várt a legviccesebb éjszakai sofőr. Álldogáltunk egy kicsit a megállóban, amikor belekezdett:" míg nem indulunk tovább, elmondom, hátha nem ismeri valaki. Egy ember elmegy a kocsmába, és megkérdezi a csapostól: Te Józsi, van még abból a borból, amiből tegnap ittam?- Van.-Akkor hozz egy sört!"...
...
...
A buszon ülők kínjukban nevettek. Persze, az olyanokat, hogy "Utolsó lehetőség, hogy megcsodálják a Nyugati szépségeit"-már nem is nevettünk. Még soha nem nevettem hangosan egy éjszakain, magamban. De az olyanokon, hogy "A Lehel térről egy költőnk, Arany János is megemlékezett. Íme: Meleg már a nap sugarától a szik kopár sarja, most fordulunk a kanyarnál..balra". És tényleg. Itt már az arcomat eltakarva rázkódtam a röhögéstől, még a mellettem ülő kisnyugdíjas iron maiden hölgy is hahotázott. Meg: "Úgy fut a Róbert Károly Körút az Árpád-hídra, mint gyermek anyja kebelére"...Őrület.
Kifacsarva lelkileg-testileg-szellemileg, nekem ilyeneket kellett hallgatnom. De jó volt, nevettem is. Otthon még tévéztem az ágyban (fél három..), majd mint akit leütnek aludtam el.
Egészen hétig-nyolcig. A belső órám nem engedte, hogy tovább durmoljak. Kösz! Az egész napom kómás tántorgással telt, mígnem egy hajmosást félbeszakítva meg nem csörrentett a Kedves. Miszerint ott kell maradnia a színsuliban, mert meg kell néznie egy darabot. Így a mai rpg egy "kicsit" csúszni fog. Nem baj, ez van. Mondjuk jellemző, hogy csak hatodszorra, nagy nehezen tudtam csak visszahívni. Mindig foglaltat jelzett. Hm. Lehet, hogy még midig rossz a telefonjuk? nyáron voltak gondok ebből.
Blint felhívott, amint leadták neki a drótot. Vegyek bort, mert nincs. Oké, nem gond. Amúgy is, találtam egy jó kis abc-t a környéken, majd ott szétnézek. Nos, volt ott, csak egy csomó "gyanús" hárslevelű, meg zweigelt. ezek mind olcsó löttyök, nem szeretem őket. Nem szeretem azt a bort, amit tömegtermelésre találtak ki. Így vettem egy, habár szintén gyanús, tokai furmintot. Nyammm.
Blintéknél beszélgettünk egy jót, míg Gréta takarítgatott, Hmm..vajon mindig vasárnapra gyűlik fel a sok mosatlan/káosz/takarítanivaló? Nálam igen..Csak hozzánk nem járnak játszani, így nem kell összepakolnom.
Gillz befutott, harmadszori játékalkalomkor karilapokat is töltöttünk. Hm, ha figyeltek volna, már tudnák, hányadik generációsok, de szerencsére nem. majdnem elszóltam magam, ill. el is, de mindegy. Lesz itt meglepetés. A sztori most tart kb. az egyharmadánál.. Hamarosan durvább dolgok jönnek még itt. Most csak egy kis szellemkedés volt. Hehhh.
Ma hétfőt írunk. Későn keltem, ezúttal sikerült aludnom. Késő: fél kilenc. Emlékszem, hogy pár éve még sikerült tízig is aludnom: egyes emberek meg át tudnak aludni egész napokat is. Agyrém. Reggeli után elhúztam HIK-be. egész mókás volt. Az elíziumba is el kéne mennem, de az az igazság, hogy a fórumról mindent megtudtam, amiért menni kellene. de ott beszéltünk meg találkát a Kedvessel. LD50-en lecseréltem az avatárom, de nem tetszik. Még marad egy kicsit, aztán vissza a "yum-yum"-ot. Bár..Ha egy kicsit változtatnék rajta, jobb lenne. A hátteret kéne lecserélni, vagy mi. Mert így eléggé..óvodás.
Hazamentem, majd bedobtam nyolc gombócot, porcukorral a morzsát is megettem, majd sütit (öt-hat darabot), és egy zacskó franciadrazsét. Létezik cukor-túladagolás? Ha igen, akkor most kaptam meg. No, sebaj. Szabolcshoz jött megint a tanár, a legnagyobb titokban (akkor nem kéne ideírnom, nem? Mindegy, ha gond, majd cenzúrázom, mint arra volt már példa).
Szóval ennyi. Jó pár órányi alváshiányom van még, de most jól vagyok. Tényleg, csak bánt, hogy nem tudok írni. Ja, és szeretnék egy beszélgetést is folytatni, de nem úgy, mint ahogy elkezdtük. "Kérdezzél? Oké, de nem tudok.." Én balek. Pedig ez volna a hivatásom is. Nem baj. Majd belejövök. és akkor megint beszélsz. Sokat. Hehh, nem baj, ne hidd! Szeretlek fürdeni a szavaidban. Ja, és az sem baj, hogy nem kapok levelet. Van még időnk.
Hmm, asszem fogok szervezni egy osztálytalálkozót. Hiányzik a csapatom. Nincs igazi csapatom most. Már évek óta. Jah, elfelejtettem emailt küldeni Anikónak és Krisznek. Majd később. lehet, hogy ez utóbbiakak megadom a blogcímet is. Várjunk csak..Krisz mintha tudná. Ehh, micsoda égés. No, mindegy. Szeretnék találkozni Anikóval, Zsófival, Natival, Macival, Rebekával, Krisszel, Gáborral, Gulyival, DT-vel. Megoldható? Alig hiszem.
Alig jön össze valami, amit szeretnék.
De nem baj. Most megyek Darknessbe, csak azt nem tudom, hogy miért. Kedvelem az embereket ott, de..nem is tudom. Azt hiszem, hogy fogok-e live-ozni a jövőben, azt a hétvégi játéktól teszem függővé.

No.
Darkness eléggé pocsék volt. Lementem, és csak Ildi, Robi várt. Voltunk hárman, hat után. Mert meg kellett néznem a Highlandert, bár az se volt jó. No, megosztottam aggodalmaimat a többiekkel, a bállal kapcsolatban, és ők helyesen bólogattak. Miszerint ez az egész bűzlik. Gyanús, na. Szegény pincérlánnyal szórakoztam egy sort, remélem nem bántottam meg. Nevetett, úgyhogy úgy tűnik. Aztán elkezdett szállingózni a nép. Marhultam ezerrel, de Korin, vagy Sonica sehol. Nem baj, várunk.
Befutott Kedves is, eléggé fáradtan. Mondjuk meg lehet érteni. Suli/munka/mtt/vampire meg ki tudja, mi még. Korin jogosan késett, ezúton is szeretnék gratulálni ügyészi kinevezéséhez. Hipp-hipp hurrá! Valamint megosztanám midnenkivel Luna néni beszólását: "Korin, ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátom?"..Ehhe, nekem is! Nekem is! No, mindegy. Mivel az Ügyész úr eléggé le volt foglalva, nem akartam zargatni az okoskodásommal, és mivel mindent megbeszéltem már vele, ill. Sonicával, látván kedvesem állapotát, elindultunk hazafelé.
Hmm, fáj a térdem és a hátam. Nem újdonság.
A péntektől szombatig tartó napok tanulsága: Hiába vagy szomorú, amice, ha egy szívednek kedves nő van melletted, az egész semmiségnek tűnik. Az is.