Álomnapló

Érdekes a mai termés. Tulajdonképpen másról is írhatnék, de megintcsak nem. Job szóban, ugye? Natehát:

-Gyilkosságban nyomoztam. Egy iskolában öltek meg négy diákot, és egy ötödik a tettes. Az iskola érdekes módon elég nehezen megközelíthető, egy barlang-múzeumon keresztül, amit figyelnek. Mi először megvettük a jegyet (egy busznyi túrista), és bementünk. Utána már arra emlékszem, hogy egy helyszínelőnek segítek a rejtélyt megfejteni. A kört leszűkítettük öt diákra (általános sikola), akiknek a rajzai, ill. festményei alapján kellett kiderítenünk, hogy ki a gyilkos. Ugyanis a tett időpontjában az áldozatokon kívül csak a bűnös volt a teremben. De sajnos tetemek nincsenek, így valószínűleg négy rajz az áldozatoké, egy a gyilkosé. Én segítettem a telefonommal fotózni a műveket, s kinyomtattuk őket, majd a táblára ragasztottuk. Így vizslattuk, nyomok, árulkodó jelek után kutatva. Egy rendőr megjegyezte, hogy eléggé rosszak a képek, mármint minőségileg. Hát kösz, telefonnal csináltam őket. Hmm, nem is emlékszem, hogyan nyomtattuk őket.. Ha ilyet tudna a mobilom..
Utána elkergettek, a helyszínelővel egyetemben. Lezárták a területet. Azt sikerült még kiderítenünk, hogy a testeket valszeg feldarabolta, mert a már halott áldozatok levágott kézfejével hagyott ujjlenyomatot mindenhol, hogy elrejtse az övét. Egy tanterem, bármelyik diák lehetett, nemde?
Nos, elhajtottak minket, de ezt a buszban megbeszéltük. Minden jó túrista egyetértett, hogy olyan közel a megoldás, úgyhogy este betörünk, és titokban folytatjuk a nyomozást. Kúsztunk, másztunk, megkerültük a kamerákat, de természetesen nekem sikerült elszakadnom. Annyira, hogy véletlenül egy csoport Főnixes színhallgatóhoz verődtem. Érdekes módon a Főnix egy domb/hegy tetején volt, és bozótoson, meg meredek hegyi ösvényen kellett megközelíteni. Természetesen szembetalálkoztam a Kedvesemmel, és ha már így alakult, elkísértem a suliba. Meg is lepődött, hogy mit keresek itt, azt válaszoltam, hogy őt elkísérni jöttem. Ami akkorra már így is volt.
Itt szenvedtem egy sort a följutással, és megegyeztünk, hogy mivel ez nekem nem megy, inkább megvárom itt lent.
Aztán valahogy hozzájutottam a mobiljához (hmm, érdekes fordulat). Abban elkezdtem turkálni, és régi szilveszteri fotókat meg videókat találtam. Gondoltam, infrán letöltöm őket. Ezeken Drizzt együtt mulatozott egy csomó Mansonnak öltözött eldéötvenes góttal, gillzék lakásán. Pezsgőztek, fotózkodtak, meg minden.
Majd felébredtem-álmomban. Péntek volt, és délután három után. Pánikba estem, mert hiszen egy fél óra, és el kell indulnom színtoszra. De ott volt még gillz telefonja, és játékot akartam átküldeni róla az én készülékemre. Ekkor befutott Zsombi is, akinek nálunk kell aludnia. Nem hagyott békén, és gillz telefonjának bonyolult volt az operációs rendszere, hogy szenvedtem vele egy cosmó időt.
Majd TÉNYLEG felébredtem. Kedd van, nem péntek. És gillznek még mindig ("határozottan") nincs telefonja, legalábbis sejt alakú nincs.

Őőő..hívjátok a pszihi-dokim. Nincs kedvem fejteni, annyi minden összezsúfolódott. Kezdve Zsmobi régmúltban tett látogatásával, meg a Firenze beli kirándulásommal..Ehh..NEM vagyok őrült. Én Bonnaparte , nem vagyok..