egy nap

Olyan nyúlós reggel volt. Még derengett valami a mai álmomból, de már eljutott a tudatomig a reggel csípős hidege. Az első tudatos mozdulatom a takaró megigazítása volt. Magam alá gyűrtem, mintha egy pólya lenne, s szenderegtem tovább. Vissza akartam merülni az álomba, nem akartam gondolkodni.
Megfordultam.
A nyári takaró már kezd túl vékony lenni, de így, még tökéletes. Odakint hideg van, idebent a testem már felmelegítette a levegőt, és egy kis kuckóvá varázsolta a "pólyát". Még kétségbeesve kapaszkodom az álomba, és megpróbálok visszaaludni. A szemem még mindig nem nyitottam ki. De nem használ, elkezdek gondolkodni, a fantáziám egészíti ki a félbehagyott történetet. E szerint a fürdőszoba ablakból egy sokkal közelebb lévő ablakra látok rá, ahol egy lány éppen engem néz. Nem ismerem, nem ismer. Közben tükör van a kezemben, a kis, technika óráról lenyúlt tükröm. Anyám bejön, és megkérdezi miért. Azt válaszoltam, hogy a tarkómat akartam megnézni.
Nem tudom folytatni az álmom. Ezért szabadon eresztem a fantáziám, had szárnyaljon. Harcolok, szeretek, utazok egyszerre. Miután ezt meguntam, s a félálomból ébrenlét lesz- szép lassan- végre kinyitom a szemem. Hét óra van. Nem is rossz, tekintve, hogy nehezen aludtam el, olyan fél tizenegy körül. Becsukom az ablakom, hideg van, a takaró alól kibújva. Majd a kezemmel, immáron megint az ágyban, megkeresem a távirányítót. Habár már ébren vagyok, mégiscsak " szaggatott" a tudatom. Bambulom a dobozt.
Vámos Miklóssal beszélget a tanárnak nevezett ripacs. Előbbi az egyik kedvenc magyar íróm, tehát nézem. Majd bambulok tovább.
Felkelek. Megnyitom a csapot, s forró vizet engedek a kádba. Hallom, hogy a testvérem is fent van, köhög, fújja az orrát. Beteg. Eléggé szerencsétlen időpontban. Bár melyik időpont nem szerencsétlen egy fuvolistának, amikor beteg?

Elzárom a csapot. Leveszem a pizsamát, a hideg miatt visszaszoktam rá. Belereszkedem a kádba, s szendergek tovább. Az idő ilyenkor elveszti jelentőségét, sőt, a tudatos érzékelésem is kikapcsol. Csak lebegek a víz felszínén, és hagyom, hogy a forró víz töltse be az agyam minden kis zugát. A szinapszisaim bizseregnek, a homlokomon nyúlós verítékcsepp gördül végig. Ember? Nem, én csak egy lebegő fahasáb vagyok, ami egy vulkanikus tó tükrén lebeg, amíg szét nem rohad.

Lassan kihül a víz. Mióta fürödhetek? Nem tudom. Kivégzem a tusfürdőm, percekig préselem belőle az utolsó buborékos cseppet is. Megmosdok, de közben már engedem le a vizet. Amikor a lábamhoz érek, akkor már alig van, de bőven elég még. Miután már csak mementója maradt a tavamnak, még üldögélek egy kicsit. Elnézem, hogyan gőzölögnek az ujjaim, mikor a fal felé tartom őket. Lassan kiszállok, és megtörülközöm, habár már majdnem megszáradtam, annyi ideig üldögéltem az üres kádban. Felöltözöm, de csak félig. Még nem végeztem, hajat mosok. Amit utálok, de nem sietem el. Tegnap este egy füstöt helységben voltam, és alaposan megizzadtam, ezért a nagy alaposság.

Hajszárítás. Közben elmélkedem az előző napi kártyapartin. Két asztalom is volt, mindkettőn versenyteszt. Az egyiknél végigtaroltam, a másiknál hosszú szenvedés után kiestem. Túl ügyes volt a prédám, és még szerencséje is volt.
Lassan megszáradt a hajam. Megfésülöm, ami kész kínszenvedés. De most mintha könnyebben menne. Ez jó.

Felveszem a trikóm is, de zokni nélkül battyogok le a konyhába. Negyed óra múlva már úton akarok lenni, ezért műzlit eszem. Töltök a műzlis csomagból a bög-rémbe, majd hideg tejet engedek át egy szűrőn. Nem szeretem a kis "darabokat", amik a tejben vannak. Ezért a szűrő. Elfogy a hideg tej, bontok újat, azt is szűrővel engedem a bög-rémbe. Beteszem tizenöt másodpercre a mikróba, majd az ülőgarnitúrára huppanok, előveszek egy szakirodalmat (story magazin), és elkezdek enni. Eközben lapozgatom a szennylapot.
A testvérem is elkészül, ő is megengedi a vizet, s hallom, hogy odafennt elkezd fürdeni. Ő sem sieti el.
Végeztem a kajával, elmosogatom, a tegnapi vacsora mosatlanjával együtt. Majd felmegyek, felöltözöm, összepakolok, és elindulok. Szabolcs még mindig a fürdőszobában. A lépcsőház aljáról fordulok vissza. Csak pulóvert vettem fel, otthon hagytam a kabátot, de aban maradt a pénztárcám. Így visszarohanok, és a táskámba teszem a tárcát.

A Metróút barátságos volt. A könyvembe temetkeztem, és alig tudatosult bennem, hogy hol vagyok. "Az üvegfal mögött"-et olvasom, kedvenc írómtól. Merle. Nyugodjék békében. A Kálvin térnél leszállok. Hosszú sor áll a mozgólépcső előtt. Itt döbbenek rá, hogy még mindig kristályos az érzékelésem, még mindig ködfátyol húzódik a szemem elött. Még mindig fantáziálgatok, most éppen a könyvről. Nem vagyopk egészen itt.
Miközben állok a sorban a mozgólépcsőhöz, a szél fújja a hajamat. Egy ideig, egy miliszekundumig eltűnődöm azon, hogy milyen nevetséges lehe most a fejem, de nem baj. Még a lépcsőn felfelé is fúj a szél, de már nem zavar.

A valóságba a telefonom rángat vissza, dühös is vagyok rá. Ám jóbarát hív, s én megbocsájtok a készüléknek. Várjam meg odafent. Pont elég idő ahhoz, hogy kitisztuljak, és ismét érezzem a földet a talpam alatt.

Ébren vagyok.

Sétálás közben beszélgetünk. Majd beérünk a HIK-be. Megmutatja, hogyan is működnek a szekrények. Majd szépen magára hagyom a büfében, és loholok egy gépterembe. Lassan tölt be a gép, lasabban, mint valaha. Gyorsan írok egy emailt a Kedvesemnek, de ő nem ír vissza. Utána megnyitok még egy böngészőt, és elkezdek blogot írni. Eközben CD-t teszek a gépbe, és Unkle-t hallgatok. Nagyon szeretem, már rég óta. Tudjátok, az ő klippjük az a "Bányászos". Amikor két bányász egy táncterembe fúr, és az egyik beáll táncolni a két lányhoz. A másik nem mer menni, és csak nézi. Én is ezt hallgatom. Most.

És ő még mindig "nem ad kiberjeleket".

De fog. Biztos vagyok benne. Most..most megint játszom. Játszom a világhálóval, az ld50-nel, a fórumokkal. Játszom, amíg meg nem halok. Ezen nem változtathat senki.

Lonely Soul
God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls
Yeah, yeah

I believe there's a time and a place
To let your mind drift and get out of this place
I believe there's a day and a place
That we will go to, and I know you wanna share.

There's no secret to living (There's no secret to living)
Just keep on walking
There's no secret to dying (There's no secret to dying)
Just keep on flying.

I'm gonna die in a place that don't know my name
I'm gonna die in a space that don't hold my fame.

God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls.

I believe there's a time when the cord of life
Should be cut, my friends (Cut the cord, my friend)
I believe there's a time when the cord can be cut
And this vision ends (Let this vision end).

But I'm gonna die in a place that don't know my name
And I'm gonna cry in a space that don't hold my fame.

Walking in the cold
Just keep on flying
There'll be a searchlight
On the mountain high
God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls
God knows you're lonely souls
Yeah yeah yeah yeah yeah

I'm a lonely soul.
I'm gonna die in a place that don't know my name
I'm gonna die in a place that don't know my name.
God knows you are lonely souls
Lonely souls
Lonely souls
Lonely souls
I'm a lonely soul.

So long, little chapel
???
Pack up your light
Pack up your light
Say goodbye to the holy water life