Válasz egy post-ra

Most olyat teszek, mait még soha. A blogot magamnak írom persze, de Miriel commentjére nem bírom ki, hogy ne itt válaszoljak. Valahogy túl sok gondolat tódult fel bennem, semmint hogy azt egy comment boxba szorítsam.
Elöljáróban: nem tartozom semmilyen felekezethez, nem részesültem vallási neveltetésben. Nem vagyok se skinhead, se zsidópárti, se semmi. Szeretem a teológiát, de ezt már mondtam.

Zsidóság. Mit jelent egy ilyen nép tagjának lenni? Mert a zsidó már nem csupán vallás. Nem lehet az, hiszen maguk a tagok is vezetik az öröklődést. Nem veheted fel a vallást, nem lehetsz "true" zsidó, csak ha "beleszületsz". Gábort állították meg külföldi zsidó fiatalok. Illetve mindenkit, csak ő mondta el, hogy "Yesz, Áj em dzsúish ". A nagymamája az volt, így örökölte. Nem mintha olyan nagyon érdekelné a srácot.. No nem baj. A külföldiek meg barátságosan rávették, hogy közösen mondjanak el egy imát, héberül. Miért ne? Elmondták, mindenki boldog volt.
Egy népcsoport, akiket "megalakulásuk" óta üldöznek. Régészek szerint volt egy fáraó, aki eltöröltette a többisten-hitet, és bevezette az Egyisten kultuszát. Ez a népnek nem nagyon tetszett, és jól elüldözték. Állítólag ő, és követői lettek az első zsidók, s a kereszténység is innen származik. Elbukdácsoltak egészen Itáliáig, majd tovább.
Tehát már akkor ki akarták irtani őket. Majd a középkorban..ugye nem kell ecsetelnem, hogy Spanyolországban, az inkvizíció előtt már szép rendet vágtak közöttük. Miért lettek bankárok? Mert lenézték azt a szakmát, a nemesurak nem foglalkoztak vele (meg semmivel sem), a "nép" meg mélységesen megvetette a pénzmozgatást/kamatosdit. Ezért hagyták, had csinálják ők. Nem volt más, amit hagytak nekik, sőt, kifejezetten tiltották a többi szakma gyakorlását (néhány orvos azért akadt, abban verhetetlenek voltak). Majd jöttek a vallásháborúk, s a hugenoták vérével bőven folyt zsidó vér is. Majd pár száz év múlva CSAK zsidó vér. A Második Világégést meg ugye már csontig, sőt azon is túl lerágtuk már.
HA Jungnak igaza volt, akkor ennek a népcsoportnak olyan keserves közös kollektív tudattalattija van, hogy már fáj. Megtanultak csak magukban bízni, megtanultak félni, és ami még fontosabb: beletörődni.
Persze, lehet rájuk Sztereotípiát aggatni, bölcs öregként kezelni őket, vagy ügyvédnek, vagy mittomén minek. Ez annyira bonyolult, hogy alig bírok belegondolni. Ismerek én zsidót, de még mennyit. Pl.: Gárdos Péter. A felesége, Anikó, anyám barátnője, még a filmgyáras időkből. Leírom: Gárdos Péter az egyik kedvenc magyar rendezőm, de nem a személyes ismerettség miatt. A filmjei miatt. És ebben nem játszik közre, hogy zsidó-e, avagy sem, vagy hogy anya ismeri-e, avagy sem (mellesleg: Az egyik leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam a lánya). A filmjei zseniálisak, mindmáig a három kedvenc magyar filmem között van az 1ik alkotása (toplista, by hungarian films: Ötödik pecsét, Utolsó Blues, Kontroll, plussz egy: Üvegtigris).
A szülei megjárták a legdurvább haláltábort (Lengyelország..), és visszajöttek..
A többiek tették őket azzá, amilyenek ma. Nem tegnap, hanem évezredekkel ezelőtt.
Mindenesetre irigylésreméltó közösségtudatuk van. Talán ezért hagyta Gábor, hogy imát mondhassanak. Végy két zsidó embert, és ők valahogy megértik egymást (és veszekednek egy jót). Már aki egy kicsit is komolyan gondolja. Ha kiderülne, hogy zsidó vagyok (miért ne?), akkor nem kezdenék el bőszen imádkozni, és héberül tanulni. Mondjuk jó lenne már tartozni valamihez, de úgy tűnik, magamnak kell megteremteni azt.