rep-ZAJ

A rohadt életbe! Nem érdekel a Red Bull Racing nevű cucc, nem érdekel! Nem akarom hallgatni a rohadt turbinákat, meg a HIK felett repkedő izéket. Csöndet akarok, vagy valami normális zenét! Elegem van.
Tegnap voltunk moziba, volt Wooka, izé..Jhonny Depp féle Karcsi. Nem rossz film, ajánlom mindenkinek. Ja, valaki MSN-en felvett a listájára, de fogalmam sincs, ki az. "Gabka"..Ki vagy? Gáborom már van, nem tudom, ki lehetsz..Mind1. Nem fontos. Majd kiderül.
Rohadt szöveg! Az eleje olyan könnyű volt, most meg sorra futok bele olyan kifejezésekbe, amiket nem értek. Ezek általában amcsi rövidítések, és fél nap kell, hogy utánajárjak, mit jelentenek. Az utolsó ilyen a "szociális hátrányosságokból adódó fejlődészavarok" voltak. Köszönöm szépen, kapok négy, nagy nyomtatott betűt, és derítsem ki, mi a kénköves pokol az! Most meg..De kit is érdekel? Engem egyre kevésbé, hagynám az egészet a fenébe. Otthon feküdnék, aludnék, nem csinálnék semmit, vagy Kedvessel ellenni, akárhol, akármikor. Még most sem fogom fel, hogy elutazik egy hétre. Tudni tudom, de nem fogom fel. Addikt, szuper.
Anyám otthon reggel, miért nem dolgozik? Tesóm otthon, alvásban leledzve, nagyon helyes. Nagyapó rosszul lett, szuper, anyám ideges. Én is, hogy nem vagyok ideges. Szélsőségek..szélsőségek, most a düh, elkeseredettség határán. Nem, nem rossz, de nyár végére az ember azt hinné, hogy kipihenten, nyugisan, ellazulva lészen. De nem, én görcsökben csomóban. Nem tudok hinni magamban, miért higyjek?
Talán mégis jó, amit csinálok, talán nem. De mégis, most mit várok? Eddig a Szigetet. De most már a Klántalálkát se nagyon, se semmit. Majd csak lesz valahogy, de nem szokott lenni, vagy ha igen, akkor rosszul.
Igen, rossz kedvem van. Igen, a fordítói kudarcom miatt. Golyóznak a szemeim, hogy ezt kapom, és nem bírok vele. Az első kudarcélmény után elmegy a kedvem, és nem érdekel, és dobnám a sutba, de nem, mert ez kell nekem, ezt akarom, pénz kell, rohadt világ, rohadt hosszú mondat. És igen, rossz, mert elmész, és megint egy hét nélküled. És igen, mert nem akarok autóval menni, kimászni a város legszélére, csak hogy felvegyenek, és ráadásul drágább is a rohadék, mint ha diákjeggyel mennék Fonyódra. Nem is megyek kocsival.
Igen, a mesék sem haladnak. Majd jövő héten. Szegény Galek! Nem tudom, hogy képes leszek-e ma normális órát tartani. Nem bírok gondolkodni, gondolni, az agyam kifolyik a nyílásokon. Nem is, inkább csak szublimál. Nem látja senki, lassan, csöndben távozik. Lusta vagyok? Igen. Ha valami nem sikerül elsőre, akkor feladom? Igen. Nem. Mert tudom, hogy másnap már csillan a szikra, és tudni fogom. De most kell tudnom. Most. Mert most kell leadnom. Most.
Rohadt repülők. Miért nekem kell szenvednem a hangjuk miatt. Miért kell egyáltalán szenvednünk a hangjuk miatt. Őszintén tegye fel a kezét, akinek tetszik ez a szar. Az összetett szabályokkal, meg mittomén mivel. Híd alatt repülni, pörögni, kit érdekel? A Magyar-Argentín sem érdekelt, majd az Arsenal igen, de az még messze van.
Messze.
Minden olyan messzinek tűnik, pedig holnapután lesz minden. Vagy azután. De várom, hogy ne jöjjön el, hogy beletaposhassak a pillanatba, és a lábam beleragadjon. Talán örökre. De ne ebbe, ez túl koszos pocsolyája az időnek. Legyen mondjuk akkor, amikor még nem érdekelt a felelősség, nem érdekelt a holnap. Most legyen.