Konklúzió- Olaszország 2005
Summa Summarum.
Minden cenzúra, bekezdés, mellébeszélés nélkül. Hogyan éreztem magam? Milyen volt? Összességében azt kell mondanom, hogy tanulságos. Tanulságos, mert ez a tíz nap hasznos önismereti túra volt. Rájöttem, hogy az apám nem kifejezetten kedvel, vagy valami komoly elszámolnivalója van magával. Rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel. Pontosabban, senkit nem érdeklek. Nem vették észre, ha fizikailag rosszul vagyok. Nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, ha belül érzem rosszul magam. Nem vesznek komolyan, tegyek bármit. Bosszantónak tartják, ha nyavajgok, ha befordulok, ha rosszkedvű vagyok. Bosszantó többlet vagyok. Kiadás, teher.
Mit is mondott Pacino az ördög ügyvédjében a terhekről? Le kell tenni őket.
Mindenek tetejében rosszuk reagálok erre a rám erőltetett szerepre. Támadok, rosszindulatú leszek. Teljességgel megértem, és elfogadom. Ismerem magam? Szoktam áltatni ezzel a fejem tulajdonosát. Nem tesz ez nekem jót. Nem is keresem ennek a családnak a társaságát. Csak a boszilány kérdezte meg néha-néha, hogy mi fáj.
Másodrészt unom, hogy folyamatosan szívatnak. Könyörögnek, hogy áruljak már el egy csöpp részletet a magánéletemről, s mikor "nagy kegyesen" eléjük vetek pár morzsát, rögtön rosszindulatú tréfa tárgya leszek. Soha-soha nem avattam őket magánéletembe, bánom, hogy most engedtem. Illetve: nem engedtem, hanem belekontárkodtak, valszeg az öcsém révén. Nem bírom az állandó szívatást, akár szándékos, akár nem. Most főleg rosszindulatú és szándékos volt.
Valamint nagyon hiányzik a Kedves. Minden percemben, gondolatfoszlányomban szerepel. Fáj, hogy nincs itt. Hogy nem oszthatom meg vele azokat a jó dolgokat, miket láttam. De elég erről. Nem ide való.
Jól éreztem-e magam? Nem. Vártam, hogy jöjjön el a mai nap, az utolsó este, mikor pakolunk. Vártam, mert túl sok mindent hagytam otthon, hagytam félbe. Pont, mikor beindult a munka, illetve annak lehetősége; mikor bankolnom kellene, mikor..sok minden.
Nem. Mert nem hagyták. nem hagyták a gondolataim, a családom, az itteniek, a rossz természetem.
Vágyom haza.
Minden cenzúra, bekezdés, mellébeszélés nélkül. Hogyan éreztem magam? Milyen volt? Összességében azt kell mondanom, hogy tanulságos. Tanulságos, mert ez a tíz nap hasznos önismereti túra volt. Rájöttem, hogy az apám nem kifejezetten kedvel, vagy valami komoly elszámolnivalója van magával. Rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel. Pontosabban, senkit nem érdeklek. Nem vették észre, ha fizikailag rosszul vagyok. Nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, ha belül érzem rosszul magam. Nem vesznek komolyan, tegyek bármit. Bosszantónak tartják, ha nyavajgok, ha befordulok, ha rosszkedvű vagyok. Bosszantó többlet vagyok. Kiadás, teher.
Mit is mondott Pacino az ördög ügyvédjében a terhekről? Le kell tenni őket.
Mindenek tetejében rosszuk reagálok erre a rám erőltetett szerepre. Támadok, rosszindulatú leszek. Teljességgel megértem, és elfogadom. Ismerem magam? Szoktam áltatni ezzel a fejem tulajdonosát. Nem tesz ez nekem jót. Nem is keresem ennek a családnak a társaságát. Csak a boszilány kérdezte meg néha-néha, hogy mi fáj.
Másodrészt unom, hogy folyamatosan szívatnak. Könyörögnek, hogy áruljak már el egy csöpp részletet a magánéletemről, s mikor "nagy kegyesen" eléjük vetek pár morzsát, rögtön rosszindulatú tréfa tárgya leszek. Soha-soha nem avattam őket magánéletembe, bánom, hogy most engedtem. Illetve: nem engedtem, hanem belekontárkodtak, valszeg az öcsém révén. Nem bírom az állandó szívatást, akár szándékos, akár nem. Most főleg rosszindulatú és szándékos volt.
Valamint nagyon hiányzik a Kedves. Minden percemben, gondolatfoszlányomban szerepel. Fáj, hogy nincs itt. Hogy nem oszthatom meg vele azokat a jó dolgokat, miket láttam. De elég erről. Nem ide való.
Jól éreztem-e magam? Nem. Vártam, hogy jöjjön el a mai nap, az utolsó este, mikor pakolunk. Vártam, mert túl sok mindent hagytam otthon, hagytam félbe. Pont, mikor beindult a munka, illetve annak lehetősége; mikor bankolnom kellene, mikor..sok minden.
Nem. Mert nem hagyták. nem hagyták a gondolataim, a családom, az itteniek, a rossz természetem.
Vágyom haza.
posted by Dreamer at 4:33 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home