Egy kártyányi amontiádó
2005.07.16.
A mai nap több problémával is megütköztetett. Küszködöm, ez a legjobb szó rá. Az első tulajdonképpen elgondolkodtatott, a második egy feloldhatatlan dilemma elé állított. Lássuk sorban.
Reggel Kolához kártyázni. Nagyon nehezen keltem, révén volt némi alvási mínuszom, és sikerült az éjjeli hazaérkezést követően még tv-t bambulni pár óráig. Nem teszek jót magammal, de kit érdekel? Reggel korán ébredés, kaja, fürdő, hajmosás várt. Volt tíz percem, hogy összerakjak két épkézláb paklit. Csináltam egyet, egy szavazó-tzimisce-t, meg vittem a régi, félkész szetitát.
A buszon összefutottam Gáborral, by accident. Nem számítottam rá, de jobb, mint ha egyedül utaztam volna. A srác eléggé elhasználtnak tűnt, nem csoda, hisz tanul, dolgozik, gyakorlatilag minden nap. Kellett ez neki? Kellett. Talán ember lesz belőle is. Ehhe-ehe. A HÉV állomáson még láttuk, hogy megy el a kis huncut zöldség, igaz, a következő fél óra múlva indult. Megvártuk Asztert, aki illegális tevékenységeiről szóló történeteivel szórakoztatott, egészen Koláékig. Ezen illegális tevékenység kimerültek mindenféle falak festékszórókkal történő dekorálásában. No, sebaj.
Odaát, falun, aztán játszottunk. Az első két asszóban elsőként estem ki, a másodikat bezsebeltem, viszonylag egyszerű játékkal. Illetve nem "bezsebeltem", hanem döntetlenre adtuk a végjátékot Gáborral. Mindkettőnknek elfogyott a paklija, és csak vért gyártottunk. Oszt döntetlen.
Eközben elkezdtünk inni ezt-azt. Egy kis unicumot, garrone-t. A többiek sört (is). A gond ott kezdődött, hogy míg én bírtam, Gábor is, Aszter is, Kola nem. Talán többet is ivott, mint mi, és üres gyomorra. Dilemma no.1:
Elkezdett ordibálni, üvöltette a zenéjét, és ugrált. Nekem majd szétrobbant a fejem, és a türelem-O-meterem is kezdett kritikus értékeket mutatni. Aszternél lassan pattant a húr, ő viselte a legkevésbé. Gábor volt a legjóságosabb. A játék is "akadozott", az utolsó parti, habár alig volt pár kör, Gábor elítélhető módon végig Stealth bleedelt minket, eltartott vagy két óráig. Köszönhetően Kola viselkedésének (Levist azt tanácsolta, hogy üssem le a "gyereket". Mármint a telefonban, mikor felhívott aznap).
Megértem? Nehezen. Itt is két serpenyője van a rozsdás vásári mérlegnek. Az egyiken az van, hogy ő a házigazda, meghívott minket, játszani (nem berúgni). Mondanom sem kell, hogyan éreztünk. Elrontotta a játékot, idegesítő volt, és tönkrecseszte a napunkat. Írjam másként? Szépítsem a valóságot? Miért? Azért, mert barátom, legyek vele elnézőbb? Soha, épp azért, emrt barátom, mondom ki az igazat.
A másik serpenyő kicsit koszosabb. Az idén véget ért egy három és fél éves kapcsolata, de az x még mindig cseszteti. Ő meg, mint jóságos kiskutyus ugrik, mert nem tud továbblépni, nem tud kilépni abból a kapcsolatból. Annak ellenére, hogy éppen "lubickol" egy másik hölgy karjaiban. Oh, és nem tudott egy hónap alatt munkát keresni, olyat, ami igazolná tanulmányait. Ő ezt kudarcnak éri meg, holott szerintem akár fél évbe is beletelhet, míg el tud helyezkedni. Mindezek eléggé elkeserítették, és egy kissé befordult.
Megértem én, hogy nem mindig csodás az élet. de kifejezetten baromságnak tartom, hogy így viselkedjen. Egyrészt tisztességtelenül bánik a barátnőjével. Ha csak azért vannak együtt, hogy feledtesse az előző hölgyet, akkor igenis kihasználja a jelenlegit. Mi van, ha a másik szereti? Ejnye-ejnye, ez nagyon nem szép, kedves Kola.
Megértem, hogy nehéz, és esetleg még mindig szereti a régi "bútort". De akkor miért nem veszi észre, hogy amaz kihasználja, mégpedig a legrútabb módon? Talán tudja. Egyszerűen..szánalmas. Miért nem néz magába, ahelyett, hogy ugrana, és esetleg másokat bántana? Mert bánt.
Megértem, hogy be akart rúgni. De miért most, miért úgy, ahogy? Ehh, a fene. Ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte? Nincs hozzá jogom. Ezért feloldhatatlan dilemma. Megkérdezte, motyogva, hogy "voltatok már úgy, hogy minden szar?" Ohó, hát hogyne! Ha egy évvel ezelőtt kérdezi, akkor azt válaszolnám, hogy "dehát amice, már nagyon-nagyon régóta minden szar". Most nem. Gábor szintén így reagált. Nem baj az, ha az ember részeg, depressziós, kudarcélmények érik, csak tudja kezelni. Láthatóan Kolának nagyon kevés járt ki ezekből, s most csőstül jön a nyakába a lé, és nem tudja kezelni. Már fél éve nem. Majd csak belejön, vagy elsüllyed. Evolúció, én meg egy hidegvérű állat vagyok. Remélem tudja, hogy ha nem szedi össze magát, akkor vége. Ennyit erről.
Nos, említettem, hogy Levist felhívott. Probléma, amit meg kell oldanom:
Ezt a srácot 14-15 éve ismerem. Szomszédom volt, harcostársam, utazótársam, kalandozótársam, legjobb barátom, satöbbi. Nem láttam vagy egy éve. Most lesz a diplomaosztója, 22.-én, és szeretettel meghívott rá. Aztán lesz egy after-party náluk, arra is. DE MIÉÉÉÉÉÉR??! Miért pont most, amikor Szegeden lesz buli, meg live, meg mittomén? Amire már két hónapja elígérkeztem? Amire többször megerősítettem ottlétemet?! Miért pont most? Ott lesz a Kedves is, mert meghívtam. Mindenki, a budapesti bagázsból.
Természetesen a diplomaosztón ott leszek. Csak ez sokba fog nekem kerülni, nagyon-nagyon sokba. Talán menni fog még Szegedre vonat, talán nem. Miért pont most, a fene vigye el? nagy bosszúság, és csalódás. Taxival Újszegedre? egy vagyonba fog kerülni,d e nincs más megoldás.. Megint úgy fog tűnni, hogy bonyolítom a dolgokat, egy kissé túlzottan is. Tudom, hogy a vidéki kollegák szemében ismét én leszek a bűnbak. Pedig mit tehetnék?
Klónozzam le magam? Akkor abból nagy baj lenne ám! Egyrészt utálnám a "másikam". Mert nem tudom, el tudnám e viselni magamat, másrészt ugye lehet, hogy a klónom akarna oda menni, ahova én, és különben is. Egy Balázs elég a világnak. Talán sok is. Legalábbis ahogy Tsiga mondta annak idején, egy poénom hallván: "Balázs, téged kasztrálni kéne, mielőtt szaporodsz!" HEheheeh, köszi. Válaszul kapott egy gyilkosabb poént. Aztán lefordult a székről.
Na, elég ebből. Pukkadjanak meg a szegediek! Akkor is későn megyek. Csak szegény Kedvest sajnálom. Én rángattam volna Szegedre, és most megint bonyolítok. Sebaj. Majd megszokja, hehe.
A mai nap több problémával is megütköztetett. Küszködöm, ez a legjobb szó rá. Az első tulajdonképpen elgondolkodtatott, a második egy feloldhatatlan dilemma elé állított. Lássuk sorban.
Reggel Kolához kártyázni. Nagyon nehezen keltem, révén volt némi alvási mínuszom, és sikerült az éjjeli hazaérkezést követően még tv-t bambulni pár óráig. Nem teszek jót magammal, de kit érdekel? Reggel korán ébredés, kaja, fürdő, hajmosás várt. Volt tíz percem, hogy összerakjak két épkézláb paklit. Csináltam egyet, egy szavazó-tzimisce-t, meg vittem a régi, félkész szetitát.
A buszon összefutottam Gáborral, by accident. Nem számítottam rá, de jobb, mint ha egyedül utaztam volna. A srác eléggé elhasználtnak tűnt, nem csoda, hisz tanul, dolgozik, gyakorlatilag minden nap. Kellett ez neki? Kellett. Talán ember lesz belőle is. Ehhe-ehe. A HÉV állomáson még láttuk, hogy megy el a kis huncut zöldség, igaz, a következő fél óra múlva indult. Megvártuk Asztert, aki illegális tevékenységeiről szóló történeteivel szórakoztatott, egészen Koláékig. Ezen illegális tevékenység kimerültek mindenféle falak festékszórókkal történő dekorálásában. No, sebaj.
Odaát, falun, aztán játszottunk. Az első két asszóban elsőként estem ki, a másodikat bezsebeltem, viszonylag egyszerű játékkal. Illetve nem "bezsebeltem", hanem döntetlenre adtuk a végjátékot Gáborral. Mindkettőnknek elfogyott a paklija, és csak vért gyártottunk. Oszt döntetlen.
Eközben elkezdtünk inni ezt-azt. Egy kis unicumot, garrone-t. A többiek sört (is). A gond ott kezdődött, hogy míg én bírtam, Gábor is, Aszter is, Kola nem. Talán többet is ivott, mint mi, és üres gyomorra. Dilemma no.1:
Elkezdett ordibálni, üvöltette a zenéjét, és ugrált. Nekem majd szétrobbant a fejem, és a türelem-O-meterem is kezdett kritikus értékeket mutatni. Aszternél lassan pattant a húr, ő viselte a legkevésbé. Gábor volt a legjóságosabb. A játék is "akadozott", az utolsó parti, habár alig volt pár kör, Gábor elítélhető módon végig Stealth bleedelt minket, eltartott vagy két óráig. Köszönhetően Kola viselkedésének (Levist azt tanácsolta, hogy üssem le a "gyereket". Mármint a telefonban, mikor felhívott aznap).
Megértem? Nehezen. Itt is két serpenyője van a rozsdás vásári mérlegnek. Az egyiken az van, hogy ő a házigazda, meghívott minket, játszani (nem berúgni). Mondanom sem kell, hogyan éreztünk. Elrontotta a játékot, idegesítő volt, és tönkrecseszte a napunkat. Írjam másként? Szépítsem a valóságot? Miért? Azért, mert barátom, legyek vele elnézőbb? Soha, épp azért, emrt barátom, mondom ki az igazat.
A másik serpenyő kicsit koszosabb. Az idén véget ért egy három és fél éves kapcsolata, de az x még mindig cseszteti. Ő meg, mint jóságos kiskutyus ugrik, mert nem tud továbblépni, nem tud kilépni abból a kapcsolatból. Annak ellenére, hogy éppen "lubickol" egy másik hölgy karjaiban. Oh, és nem tudott egy hónap alatt munkát keresni, olyat, ami igazolná tanulmányait. Ő ezt kudarcnak éri meg, holott szerintem akár fél évbe is beletelhet, míg el tud helyezkedni. Mindezek eléggé elkeserítették, és egy kissé befordult.
Megértem én, hogy nem mindig csodás az élet. de kifejezetten baromságnak tartom, hogy így viselkedjen. Egyrészt tisztességtelenül bánik a barátnőjével. Ha csak azért vannak együtt, hogy feledtesse az előző hölgyet, akkor igenis kihasználja a jelenlegit. Mi van, ha a másik szereti? Ejnye-ejnye, ez nagyon nem szép, kedves Kola.
Megértem, hogy nehéz, és esetleg még mindig szereti a régi "bútort". De akkor miért nem veszi észre, hogy amaz kihasználja, mégpedig a legrútabb módon? Talán tudja. Egyszerűen..szánalmas. Miért nem néz magába, ahelyett, hogy ugrana, és esetleg másokat bántana? Mert bánt.
Megértem, hogy be akart rúgni. De miért most, miért úgy, ahogy? Ehh, a fene. Ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte? Nincs hozzá jogom. Ezért feloldhatatlan dilemma. Megkérdezte, motyogva, hogy "voltatok már úgy, hogy minden szar?" Ohó, hát hogyne! Ha egy évvel ezelőtt kérdezi, akkor azt válaszolnám, hogy "dehát amice, már nagyon-nagyon régóta minden szar". Most nem. Gábor szintén így reagált. Nem baj az, ha az ember részeg, depressziós, kudarcélmények érik, csak tudja kezelni. Láthatóan Kolának nagyon kevés járt ki ezekből, s most csőstül jön a nyakába a lé, és nem tudja kezelni. Már fél éve nem. Majd csak belejön, vagy elsüllyed. Evolúció, én meg egy hidegvérű állat vagyok. Remélem tudja, hogy ha nem szedi össze magát, akkor vége. Ennyit erről.
Nos, említettem, hogy Levist felhívott. Probléma, amit meg kell oldanom:
Ezt a srácot 14-15 éve ismerem. Szomszédom volt, harcostársam, utazótársam, kalandozótársam, legjobb barátom, satöbbi. Nem láttam vagy egy éve. Most lesz a diplomaosztója, 22.-én, és szeretettel meghívott rá. Aztán lesz egy after-party náluk, arra is. DE MIÉÉÉÉÉÉR??! Miért pont most, amikor Szegeden lesz buli, meg live, meg mittomén? Amire már két hónapja elígérkeztem? Amire többször megerősítettem ottlétemet?! Miért pont most? Ott lesz a Kedves is, mert meghívtam. Mindenki, a budapesti bagázsból.
Természetesen a diplomaosztón ott leszek. Csak ez sokba fog nekem kerülni, nagyon-nagyon sokba. Talán menni fog még Szegedre vonat, talán nem. Miért pont most, a fene vigye el? nagy bosszúság, és csalódás. Taxival Újszegedre? egy vagyonba fog kerülni,d e nincs más megoldás.. Megint úgy fog tűnni, hogy bonyolítom a dolgokat, egy kissé túlzottan is. Tudom, hogy a vidéki kollegák szemében ismét én leszek a bűnbak. Pedig mit tehetnék?
Klónozzam le magam? Akkor abból nagy baj lenne ám! Egyrészt utálnám a "másikam". Mert nem tudom, el tudnám e viselni magamat, másrészt ugye lehet, hogy a klónom akarna oda menni, ahova én, és különben is. Egy Balázs elég a világnak. Talán sok is. Legalábbis ahogy Tsiga mondta annak idején, egy poénom hallván: "Balázs, téged kasztrálni kéne, mielőtt szaporodsz!" HEheheeh, köszi. Válaszul kapott egy gyilkosabb poént. Aztán lefordult a székről.
Na, elég ebből. Pukkadjanak meg a szegediek! Akkor is későn megyek. Csak szegény Kedvest sajnálom. Én rángattam volna Szegedre, és most megint bonyolítok. Sebaj. Majd megszokja, hehe.
posted by Dreamer at 12:33 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home