"This is Rotterdam, or anywhere, anywhere alone"

Kaotikus egy ember vagyok, annyi szent. Pl.:tegnap. Volt, mikor kifejezetten szerettem a tömeget. Élveztem, hogy merre kell lépni, hogy kell átsiklani a zombik között, ilyesmik. Most meg inkább írtózom tőle. Főleg, ha harminc fok van. Az egy kicsit sok.
A tömegszeretetetm egy veszett tempójú délutánon ért a csúcsára. Krisznek mentünk vérfocit venni. Elmentünk az Oktogonhoz, a Trollbarlangba, hiszen az az egyetlen hivatalos Games Workshop bolt. Ott sajnálkozva közölték, hogy nincs, esetleg próbálkozzunk a Silverlandba. Bár ma már ne, mert fél óra múlva zár. Ma már ne? Ugyan..Sprint a városon keresztül. Gyorsan haditervet készítettünk, és usgyi!
Minden jármű jött, mákunk volt. De éppenhogy elértük őket, és a sprint az esti tömeggel szemben, lépcsőn..felejthetetlen volt. Tényleg, mint egy akadálypálya. Élveztük, marhára. És sikerült fél órán belül Silverlandba jutnunk, és Krisz keblére ölelhette az ő imádott vérfociját.
Tegnap meg..nem vérfociért, hanem végre-valahára cipőért mentünk. Hiszen Július van már lasan, és én még mindig a téli-őszi bőrcipőmet nyúzom. Úgyhogy hajrá! El is határoztam, hogy olyan lábbeli kell, mint amilyen Zephidnek van. Amolyan old-school vászoncipő. Fekete-fehér. Hááát..ez nehéz eset. Irány a Westend, ahol..sokan voltak. Nagyon sokan. Ráadásul az évek alatt sikerült megutálnom a plázákat/bevásárlóközpontokat. Dupla öröm..
Egy órányi keresés után találtunk valami hasonlót. De anyámmal nem lehet bírni, bemegy mindenhova, ahol cipőt lehet kapni, legyen az akár giccses márkabolt, vagy hegymászó-felszereléses. Ha bakancsot akarok, vagy karabínert, akkor tudom, hogy hova legközelebb.
Tehát egy óra múltán be egy deszkás shopba. Ott volt, de csak 43-as, vagy 46-os. Éljen. Egy még úgy-ahogy bejött, de kék volt a belseje. Jajj..kissé nehéz eset vagyok. Sebaj, mennyjünk tovább. Persze sehol nem láttunk semmit, ezért vissza a deszkás-store-ba, és megvettük a kékeset. Mára már egészen tetszik. Persze, amint kiléptünk a boltból, és megtettünk két lépést, az 1ik kirakatban ott vigyorgott a tisztán fekete-fehér darab. Utána el, az öcsémnek ventillátort nézni. Persze, az se volt, de azért lejártuk a lábunkat. Oké..át a Duna plázába.
Ott szintén ventillátor-lesben. Érdesek, nem volt. Úgy értem, nem olyat nem találtunk, amilyen kéne a Szabolcsnak, hanem SEMMILYEN nem volt. Végül is, ki akarna nyáron ventillátort venni? Aztán irány a közért (vagy minek hívják manapság), és venni..venni nagyon sok mindent..a kezem leszakadt, de megtaláltam! Vicissitude sok, vissza a végtagot a helyére, és irány haza..Ja, majd elfelejtettem, anya meghívott egy fagyira. Dupla öröm, hiszen hazatérés után fél órával irány a Kedves, és fagyi vele is. El tudnám így képzelni a napom, leszámítva a tömeget+acél monstrum-fogyasztói paradicsomot.
Milyen jól kitaláltam, hogy ma korán alszom! Egyrészt később értem haza, mintsem azt gondoltam volna (bár ennek örülök), és én hülye! Megint megnéztem a Last samurai-t, máramennyit még láthattam. Jajj. És elsőként értem haza! Ilyen se volt még. Anyám Tátrai koncerten, Szabi meg nőzött. Hehh, igaz, utánam ötperces időközönként befutott minden, úgynevezett családtagom. Halleluja! Halálfáradtan, éjféltájban ágybazuhanás
***
Reggel. Korán. Túl korán. Valaki..odakint..üti vas..sokat. Mintha..vaslemezt püfölne..kalapáccsal. Anyád!! Fél hétkor kell ezt?! Hol a sörétes..?? alvás vissza, abbahagyja..
fél nyolc..Mi van már megint? Madarak? Munkások, odakint? Kell itt ordibálni? Airstrike ready..
Fél tíz. Álmodtam egy nagy hülyeséget. Íme:
-Utazom Fehérvárra. A busz első tengelye megnyúlik, és törés-gyanús. Olyan, mintha egy lenkerekes autó lenne, ezért megállunk. Besétálok a suliba, ahol kiderül, hogy nincs tanítás, mert valami szünnap-ünneplés van. Aszterrel összefutok, és zenéket hallgatunk, valami ott talált magnón. Közben nézem a táskám, amiben mindenféle cucc van. Főleg kaják, CD-k, kártya, könyv,csipesz(?), bicska, PZS, meg minden..
Közben odajön hozzánk egy csomó arc, akikkel dumálunk. Pár csaj is, akiknek szerény mosollyal mondom, hogy, "bocsi, de késtél egy fél évet.:"..hehh. Aztán elhatároztuk, hogy elég volt, elmgyünk versenyre. Ott meg díjkiosztó volt, és nyertem a helyezésem miatt (nem is játszottunk..ki érti ezt?) egy mobiltelefont, amin volt tetris. Nem is akármilyen, egy chip-et kellett a telefon hátuljába bepattintani, és lehetett játszani. Kúl. Aztán kaptam még egy action-figure-t, valami kártyáról mintázva, meg egy díszdobozos deck-et, a la 10. kiadás teásdobozai. Éljen, hurrá, lehet felébredni. Ébredtem is.. Mentem is fürdeni+hajat mosni. Enni, SOKAT. Merthogy. Korog a gyomor, és tölteni kell. Nagyon. Most meg szomjas vagyok. Mostanában mindig szomjas vagyok..Lehet, hogy az embervér már nem elég?
HIK-a fene. Tudtam. Tudtam. Tudtam..Kilenc átkozott perc. Gruááá. Legalább Kolával fixáltuk a hétvégét, meg egy kis csere-bizniszt. Mire nem jó az MSN? Ja, régen szidtam, mint a bokrot, de annyira nem rossz. persze, az ICQ sokkal jobb. meg ismerem is. Valami skint le kéne már tölteni, emrt ez így nem pálya..
Szétesée rulz, de anniyra nem. merthogy, habár keresem elgurult végtagjaimat, jó kedvem van. Olyan bárgyún mosolygós. Esett is pár pillanatot az eső. Kedvem lett volna aláállni, széttárni a karjaim, és hagyni, hogy essen, és csak essen. A lég is egészen elviselhető. Mi lesz itt? A végén jól fogom magamat érezni?