Thursday, June 23, 2005

Mivva

Web Griffin egy rossz író. Nem tud megújulni, nem tud semmi extrát felmutatni. Ez alapvetően nem lenne baj, hiszen könyvei témája az amerikai hadsereg, és a történelmi konfliktusok. De ennek az úrnak ez a kincsesbánya nem elég, ő képes elrontani az egészet. Hiába sikerült az első regénye..
Főleg a Második Világháborúról és a görög polgárháborúról. Az újdonság varázsa hatott, és az alapvetően realistán és igényesen ábrázolt konfliktusok. Bár már itt is zavaró volt a túlfűtött szexualitás (Lowel és Ilse kapcsolata), de még olvasható volt. Sőt, egy kicsit kockáztatok, nekem tetszett is. A második kötet..Hááát, márt itt is akadtak bajok. Addig volt jó, amíg tartott a Koreai háborúról szóló rész. Szintén igényesen megírt, realista, és részletes. Egy ideig. Onnantól már arról szólt a regény, hogy ki kivel, és milyen családi átkok, meg ilyenek. Jaaaaaaajj, kezdett az egész egy "Katonák közt"-é válni. Ugyanaz, mint a szappanoperában, csak egyenruhában. De a konfliktus még vitte a könyvet.
Jött a folytatás. Ami nem szólt semmiről! Abszolúte semmiről! Lowel dug egy szenátor feleségével..Phil Sheridan pilóta lesz..nem válik el..Ő meg azzal..Felter lesz James Bond..DE SEMMI! 600 oldalnyi szappanopera, szócséplés! Nem viszi a regényt a haderőreform, a légierőtől való elszakadás, és a harcászati helikopterek kifejlődése. Abszurdum.
A köv. regény..valami Fidel nyekereg az utolsó tíz oldalban, meg egy kudarcba fulladt partraszállás a Disznó-öbölben. Az utolsó tíz oldalon. De addig kinyírnak egy mellékszereplőt. Érdekes, mert ha Griffin beállít egy "majdnem-főszereplővel", aki szimpatikus, fiatal, kedves, és hős, akkor tuti, hogy meg fog halni. Most is meghalt (vagy az előzőben? Összefolynak ezek a szemetek).
Folyt köv. Utolsó esély Grifinnek, hogy a Vietnami háborúról értekezzen. Elcseszi. Természetesen. És megint beállít egy fiatal, hős, kedves szereplő, aki kinyúlik a végén. De itt legalább van valami kis akció, de nem az igazi. A regény végére a Vietnami háború még el sem kezdődik, csak valami gerilla warfeare. Na bumm. elolvasok mégegyet, azt kész. Pedig Griffin ír, és ír, és publikál. És híres, apám szereti. Bár ő Wilbour Smith-t is szereti, szóval azért nem meglepő. Én inkább maradok valami más szemétnél, mondjuk Bob Salvatore-nál. Ő sem jobb, de legalább fantasy, és sok a hent..Vagy fogom magam, és olvasok valami igényeset is. De ez most már ELÉÉÉÉG!
***
Amikor a legutóbb leszálltam a buszról fehérváron, a szél kifli, és zacskóstej szagát hozta felém. Aki egy ideig élt ezeken, az sosem felejti el az illatot. Néha gyűlöli, néha nem, de az agyába vésődik, örökre. Amikor az Elektromos Művek volt oly kedves, és nyári tábort tartott az ott dolgozók csemetéinek, akkor én is ott marhultam a Sporttelepen. Minden reggel, a torna+futás, foci után, tízórai gyanánt kaptunk egy zacskó tejet, meg egy kiflit. Volt, hogy kakaót, vagy kefírt, mindegy. Fontosak a szagok, meg az ízek. Fontos, hogy egy nap mi az első íz, amit érzel, az első illat. Hidd el, az egész napod meghatározza.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home