HIk? +megint zene+megint nyavajgás
Végem. Azt hittem, hogy a nyárral az internet kilép az életemből. De nem, hiszen succubuszom elkalauzolt a Hallgatói Információs Központba. Ott egy szelídebb regisztráció után felfedezhettem a netfüggők mekkáját.
Így kénytelen vagyok felülbírálni magamat, miszerint ki tudja, mikor írok ide legközelebb..Bár szerencsémre ez az átkozott hely be fog zárni majd egy hónapra. Akkor majd kikurálom magam a doboz függőségből. Sebaj, éljen a legszebb virág!
Egy chaten egy fiúcska (biztos fiatal) mutatott egy linket, ahol volt egy novella. Most döbbenek rá, hogy mennyire vagyok sznob. Nem tudom elolvasni az amatőr, lelkes író munkáját, ami egy valaha-volt modul alapján írt. Nem tudom elolvasni, nem jutok túl az első három soron. Ott, ahol két fordítási hibát találok, ott, ahol magyartalan, rossz a szöveg. Miért? Miért nem vagyok türelmes, kezdem el fikázni egyből! Hiszen ennek a fiúcskának nagyon tetszett! A "jó fej törpe" kalndjai, akit úgy hívnak, mint egy régi pizzázót (Zodiac). Mellesleg ezt a pizzázót ma Fanyűvő pizzériának hívják, néhányan meg úgy, hogy Rack..Mindegy.
Én is így, ilyeneket írtam régen? Emlékszem. hogy az első írásom, amire büszke voltam, az egyik karakterem sztorija volt. Lehet, hogy ez is egy ilyen mű? Persze, az enyém nem volt modul, se hobbi írás, hanem egy véresen komoly tragédia, aminek a története még most is megborzongtat. De milyen jogom van ítélkezni? Holott magamat is amatőrnek nevezem, addig, amíg nem látom, hogy tökéletest alkotok. A legutóbbi munkámban is találok kivetnivalót. Talán inkább csendesen kéne mosolyognom, és nem mondani semmit. Maradok sznob, de halkan.
***
de akkor is fáj, ha azt olvasom, hogy "gyakás" egy műben..Mindegy. Inkább megragasztom a diákomat..nem siekrül. persze, a pillanatragasztó a kezemet áztatta el, nem a fránya plasztik lapocskát..Akkor marad a preventív cellux.. Jahhhjjj...
***
Valami elgondolkodtatott. Kaptam egy rakás új albumot. Manapság vajon mennyi eszmei értéke van a zenének, vagy akár a játékoknak? Amikor átlagos vérpistike unottan tépi ki a lejátszóból a cd-t, mondván "nem rossz, de majd letöltök valami mást"? Egy albumot agyon szoktam hallgatni. Van, hogy akár hónapokig is egy Cd virít a tornyomban. Újra és újra. Nem, nem fogok belebonyolódni a letöltés/zenelopás témájában, nem erről van szó.
Az információáramlás gyorsulásával másodpercenként tűnnek fel új előadók, albumok. Megszámlálni, ésszel felfogni lehetetlen. Egy ilyen világban, hogyan lehet egyáltalán elismerni valakit? Érdemes-e gigányi zenét felhalmozni? Ha a gépemen ilyen sok mp3 lenne, akkor bizony vacakul érezném magam. Mert hiszen akkor nem hallom a saját, a kedvenc albumaimat! Csak az újakat, a többit. Vajon nem silányul-e a zenehallgatás egy mellékcselekvés szintjére? A "mindegy, csak szóljon valami" nekem nem elég jó. Azt, amit hallgatok, valakik igenis komoly, hosszú hónapok keserves munkájával hozták össze. Nem érdekelnek azok az "előadók", akik havonta kidobnak egy új remix albumot.
Csak merengek. Természetesen, míg nem válok én is tucatCD-zabálóvá, addig nincs gond. Csak sajnálom a barátaimat, akik azzal "hencegnek", hogy ennyi- meg- ennyi zenéjük van. Az nem jó. Egyszer meghallgatni, az más, de akkor nem tartom a gépemen, nemde? Leemelni a polcról megint más, mert akkor időt fordítottam rá, hogy megvegyem/másoljam. Ezért nem fog soha eltűnni a nyomtatott sajtó, a hagyományos rádió, sőt, a bakelit.
Ebben a rohadt világban nincs értéke a zenének. Azt hallgatsz, amennyit csak akarsz, és ha elkezdesz töltögetni, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy nincs tovább, a géped szinte magától szed le mp3-at, és a zenekönyvtárad már akkora, mint a BG2 öt CD-je..És akkor még mindig kevés..
Így van ez a játékokkal is. "Ennek milyen púú már a grafikája"-és már törlöd is. Mikor volt, hogy hónapokat szántál valamire? Nem azt nézve, hogy kijött vmi új? A BG2-t már harmadszorra játszom végig, az NWN-t számtalanszor..A mai játékdömpingben van értelme? Hiszen hetente jön ki egy nagyobb durranás, ami egy-két hónapig ott trónol az eladási statisztikák élén, majd jön vmi más. Persze, kedves vérpityu, te letöltöd azt is. Mert megteheted, elgügyörészel rajta egy-két hétig, majd ismét lopsz mást. Nem gond, lopok én is, de legalább respektálom azt a háromtucat embert, akik összehozták, az amúgy általában szar, játékot. Mik az értékek?
Pl.: A kedvenc zenekarom feloszlott, immáron több, mint tíz éve. Nem fognak új albumot, új számot gyártani. Lehúzták a rolót, nem fognak "visszajönni", mint teszi azt sok zenekar (pl.: Duran Duran..). Mégis, dacára, hogy nincs új albumuk, mégis rongyosra hallgatom a kazettáikat, CD-iket (és az összes megvan bakeliten, csak hogy felvágjak). Hűség? Tisztelet azoknak, akik jót csinálnak. Csak sajnos ezt a legritkább esetben veszik észre. Mert jön egy újabb "csoda", és beletaszítja őket a feledés üstjébe.
Szóval kaptam egy rakás új albumot. Meghallgattam őket. Van, ami tetszett, van ami nem. Néhányat a buszon is élvezem, mertkedvemre valók (Tiamat, Anathema). De mégis, a PF könyvtár sosem változik..
Így kénytelen vagyok felülbírálni magamat, miszerint ki tudja, mikor írok ide legközelebb..Bár szerencsémre ez az átkozott hely be fog zárni majd egy hónapra. Akkor majd kikurálom magam a doboz függőségből. Sebaj, éljen a legszebb virág!
Egy chaten egy fiúcska (biztos fiatal) mutatott egy linket, ahol volt egy novella. Most döbbenek rá, hogy mennyire vagyok sznob. Nem tudom elolvasni az amatőr, lelkes író munkáját, ami egy valaha-volt modul alapján írt. Nem tudom elolvasni, nem jutok túl az első három soron. Ott, ahol két fordítási hibát találok, ott, ahol magyartalan, rossz a szöveg. Miért? Miért nem vagyok türelmes, kezdem el fikázni egyből! Hiszen ennek a fiúcskának nagyon tetszett! A "jó fej törpe" kalndjai, akit úgy hívnak, mint egy régi pizzázót (Zodiac). Mellesleg ezt a pizzázót ma Fanyűvő pizzériának hívják, néhányan meg úgy, hogy Rack..Mindegy.
Én is így, ilyeneket írtam régen? Emlékszem. hogy az első írásom, amire büszke voltam, az egyik karakterem sztorija volt. Lehet, hogy ez is egy ilyen mű? Persze, az enyém nem volt modul, se hobbi írás, hanem egy véresen komoly tragédia, aminek a története még most is megborzongtat. De milyen jogom van ítélkezni? Holott magamat is amatőrnek nevezem, addig, amíg nem látom, hogy tökéletest alkotok. A legutóbbi munkámban is találok kivetnivalót. Talán inkább csendesen kéne mosolyognom, és nem mondani semmit. Maradok sznob, de halkan.
***
de akkor is fáj, ha azt olvasom, hogy "gyakás" egy műben..Mindegy. Inkább megragasztom a diákomat..nem siekrül. persze, a pillanatragasztó a kezemet áztatta el, nem a fránya plasztik lapocskát..Akkor marad a preventív cellux.. Jahhhjjj...
***
Valami elgondolkodtatott. Kaptam egy rakás új albumot. Manapság vajon mennyi eszmei értéke van a zenének, vagy akár a játékoknak? Amikor átlagos vérpistike unottan tépi ki a lejátszóból a cd-t, mondván "nem rossz, de majd letöltök valami mást"? Egy albumot agyon szoktam hallgatni. Van, hogy akár hónapokig is egy Cd virít a tornyomban. Újra és újra. Nem, nem fogok belebonyolódni a letöltés/zenelopás témájában, nem erről van szó.
Az információáramlás gyorsulásával másodpercenként tűnnek fel új előadók, albumok. Megszámlálni, ésszel felfogni lehetetlen. Egy ilyen világban, hogyan lehet egyáltalán elismerni valakit? Érdemes-e gigányi zenét felhalmozni? Ha a gépemen ilyen sok mp3 lenne, akkor bizony vacakul érezném magam. Mert hiszen akkor nem hallom a saját, a kedvenc albumaimat! Csak az újakat, a többit. Vajon nem silányul-e a zenehallgatás egy mellékcselekvés szintjére? A "mindegy, csak szóljon valami" nekem nem elég jó. Azt, amit hallgatok, valakik igenis komoly, hosszú hónapok keserves munkájával hozták össze. Nem érdekelnek azok az "előadók", akik havonta kidobnak egy új remix albumot.
Csak merengek. Természetesen, míg nem válok én is tucatCD-zabálóvá, addig nincs gond. Csak sajnálom a barátaimat, akik azzal "hencegnek", hogy ennyi- meg- ennyi zenéjük van. Az nem jó. Egyszer meghallgatni, az más, de akkor nem tartom a gépemen, nemde? Leemelni a polcról megint más, mert akkor időt fordítottam rá, hogy megvegyem/másoljam. Ezért nem fog soha eltűnni a nyomtatott sajtó, a hagyományos rádió, sőt, a bakelit.
Ebben a rohadt világban nincs értéke a zenének. Azt hallgatsz, amennyit csak akarsz, és ha elkezdesz töltögetni, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy nincs tovább, a géped szinte magától szed le mp3-at, és a zenekönyvtárad már akkora, mint a BG2 öt CD-je..És akkor még mindig kevés..
Így van ez a játékokkal is. "Ennek milyen púú már a grafikája"-és már törlöd is. Mikor volt, hogy hónapokat szántál valamire? Nem azt nézve, hogy kijött vmi új? A BG2-t már harmadszorra játszom végig, az NWN-t számtalanszor..A mai játékdömpingben van értelme? Hiszen hetente jön ki egy nagyobb durranás, ami egy-két hónapig ott trónol az eladási statisztikák élén, majd jön vmi más. Persze, kedves vérpityu, te letöltöd azt is. Mert megteheted, elgügyörészel rajta egy-két hétig, majd ismét lopsz mást. Nem gond, lopok én is, de legalább respektálom azt a háromtucat embert, akik összehozták, az amúgy általában szar, játékot. Mik az értékek?
Pl.: A kedvenc zenekarom feloszlott, immáron több, mint tíz éve. Nem fognak új albumot, új számot gyártani. Lehúzták a rolót, nem fognak "visszajönni", mint teszi azt sok zenekar (pl.: Duran Duran..). Mégis, dacára, hogy nincs új albumuk, mégis rongyosra hallgatom a kazettáikat, CD-iket (és az összes megvan bakeliten, csak hogy felvágjak). Hűség? Tisztelet azoknak, akik jót csinálnak. Csak sajnos ezt a legritkább esetben veszik észre. Mert jön egy újabb "csoda", és beletaszítja őket a feledés üstjébe.
Szóval kaptam egy rakás új albumot. Meghallgattam őket. Van, ami tetszett, van ami nem. Néhányat a buszon is élvezem, mertkedvemre valók (Tiamat, Anathema). De mégis, a PF könyvtár sosem változik..
posted by Dreamer at 3:47 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home