asszociálunk

Ki tudja, mikor írok ide legközelebb. Valószínű, hogy talán csak jövő hét elején, utána pedig..de hát itt a nyár, s lassan vége a vizsgaidőszaknak. Így mostantól maximum apától tudok internetezni. Talán nem is baj, kezdtem addikt lenni. Volt, hogy csak azért mentem le, mert netezni akartam. Persze, volt egyéb dolgom, egyéb értelmes dolgom is, de azok mind a háttérbe szorultak. Nem tudom egyébként, hogy létezhet-e olyan, amire tartósan rá tudnék kattanni. Például itt a tévé. Kiskoromban rendesen dobozfejű voltam. Gyakorlatilag amint hazajöttem a suliból, azonnal ráültem a távirányítóra, s néztem a képernyőt napestig. Aztán, egy büntetés folyományaként, a szüleim elvették a távkapcsolót, majd egy kábelt is, ami nélkülözhetetlen volt a készülék működéséhez. Egészen egyszerűen nem zavart, hogy nincs több tv, elfoglaltam magam valami mással. Na jó, amikor a szerepjáték cuccaimtól fosztottak meg, az egy kicsit gáz volt. Mert persze, játszottam tovább, csak hiányoztak a szabálykönyvek, így kénytelen voltam fejből citálni őket. Hahh, ifjúság. Lehettem vagy 12 akkortájt.

Ahhoz képest egészen jól sikerült a félévem. Végül is, pótoltam vagy hat tantárgy lemaradást (líra, nyelvészet2 szem., nyelvészet2 ea., brit civ., média töri, média etika, prominens írók..ez már hét). Csak az a gond, hogy azért maradt még néhány. Ja, és a nyári gyakorlatomat sem csináltam meg. Sebaj.
Gondoltam, kipróbálom magam fordítóként. Nem az volt a baj, hogy magyar szöveget kaptam, hanem az, hogy olyan trehányul összedobott, igénytelen szöveget, hogy kínszenvedés volt még csak olvasni is. Az olvasottság hiánya, és az amatőr fogalmazáskézség mérhetetlen módon rányomták a bélyeget arra a szarra. Egy bestiárium volt, kb. háromszáz szörnnyel. Az egyharmadáig szenvedtem vele, és nem tovább. Fáj a lelkem, hogy egy ilyen patinás cég, amely már több, mint kilenc éve ontja magából a könyveket, kártyát, s több online meg levelezős játékot, ilyen igénytelen legyen. Ráadásul ez az egyik levelezős/online játékuk bestiáriuma volt. Szegény felhasználók! Habár az a baj, hogy ebből ők semmit nem vesznek észre, mert megszűnnének felhasználók lenni. Akár egy általános iskolás is írhatta volna az egészet. Soha többé, kerülöm őket, mint a pestist. Inkább cipelek fikuszt az Oázisnak.
Különben is, pótlása nem lesz nehezebb, mint akármelyik elmaradt tantárgyamé. Ami még van egy kevéske..Remélem az am. irodalom egy kettesre kijön, és nem kell vele többet szenvednem. Hiú ábránd, tuti, hogy megbuktam, ismét. Egy kicsit sajnálom a tanárt, mert jóban vagyunk, a prominens íróknál olyat kérdezett, amiről tudta, hogy megy. Kedélyesen elbeszélgettünk több ízben is, és úgy érzem, egy kicsit becsaptam ezzel az am. irodalommal. Amúgy is, a tököm kivan már ezzel a sulival. Már csak azt kéne megoldanom valahogy, hogy ha felvételizek egy normális iskolába, akkor legyen egy fixnek tűnő keresetem, amivel tudom fizetni a lakást+kaját. Olyan havi 50e magyar pengő kellene, abból én vígan elvagyok. Talán még sok is. Fordíthatnék, valami jobbat persze, vagy akár taníthatnék is. Két hónapra egy tanítványtól simán elkérhetnék 20e-t, s ha négy tanítvánnyal számolunk, akkor az havi 40. Az elég jó. Emellett talán ösztöndíj is jöhetne. Ugyebár a mostani iskolám alapítványi, ergo fizetős. Tehát még megvan az opcióm, hogy egy ingyenes diplomához jussak, ami egyéb juttatásokkal is járhat. Szociális segély, lakhatási támogatás, ösztöndíj, etc. Éljen, a pénz mozgatja a világot? Tagadom. De tény, hogy ha sikerülne egy nagyobb összeget összeharácsolni ( két mill.), akkor annak a kamataiból is simán meg lehet élni.. Ha csak 3,5%-os kamattal számolok, akkor 2 mill.-nek a havi kamata hetvenezer..Egy kisebb fizetés, ráadásul nem kell adózni utána. Na ja, ezer veszélye van, pl.: a bank fagyasztja a számlát, vagy mittomén. Ez csak most esett le, hogy a lakásomért járó pénzt lekötöttem. Valószínűleg, egész további életemben most vagyok a leggazdagabb (legalábbis míg egy lottó ötöst nem nyerek).
Elromlott a videónk. Ez eléggé gáz, mert hiába vettem fel az Event Horizon-t, nem nézhetem meg. Pedig a kedvenc horror filmem. Se a Lost in Translation-t. Másik kedvenc film. Affene. Belekukkantva a készülékbe, valami kis műanyag izé mintha el lenne törve, ami a kazetta bevételét, és rögzítését szolgálja. Most várhatok, míg megjavítják. Grrrr..akkor mit csinálok ma? Kénytelen leszek takarítani. Ismét esedékes, lévén a szomszédban még mindig építenek. Tehát a por örvényként tombol a kertek alatt. Vagy tanuljak inkább nyelvészetet? Tök jól elkönyveltem, hogy azt is pótoltam, de azért annyira mégsem, lévén holnap vizsga. Csak valahogy tudom, hogy meg fogom csinálni. Vannak dolgok, amikről tudom, hogy be fognak következni. Mert nem tudom máshogy elképzelni a világot. Pl.: tudom, hogy a jövő év elején elköltözök. Muszáj.
Huhh, szalad az idő. Vajon a többi ember mikor döbben rá, hogy idősödik? Nem vagyok már iskolás, saját lakás, és a haverok/barátok is idősödnek. Vitya 25, Levist 24, Roland 30.. Ez így nem lesz jó, srácok, tessék azonnal abbahagyni! Mi lesz legközelebb? Roland meg fog házasodni (két és fél éve ugyanaz a nő), talán Kharon is? Bár ahogy ismerem.. ez még nagyon a jövő zenéje, amíg nem keres valami normális munkát, zugot, addig ez még a jövő zenéje, bár mintha már vagy két éve lennének 1ütt Tinával. Oké, nosztalgia, merengés rulez, de ez egy eléggé baljós jövőkép. Gondold csak el: minden ismerősöd dolgozik, családja van, nyáron a saját pénzükből mennek nyaralni..etc. Ugye milyen rossz? Bár szerintem, ha már házasság, a dominó Csabival fog eldőlni. Talán már e nyáron. Mariann megérdemelné.
Elég. Inkább írj valami okosat, kedves Betty-m vagy rinyálj a suli miatt, vagy csak egyszerűen bréjnsztormingolj. Vagy álmodj tovább, jövőről, múltról. Vagy kelj fel, és takaríts. Vagy siránkozz a ki nem használt lehetőségeid miatt. Az is jobb ennél. Ja, megvan! Keseregj ismét az elvesztett bajtársakért! Az olyan jó, ugye? Kihasználni az emlékük, hogy mesterségesen sajnáltasd magad, az majd megnyugtat!
Miért? Miért érzem úgy, hogy az életem kezd kifolyni a kezeim közül? Elvégre nincs világvége, csak valami olyat szeretnék elérni, amire fikarcnyi esélyem sincs. De azért küzdök tovább. Hátha van valamilyen meló, amiből el tudom tartani magam, és suliba is tudok járni mellette. Oké, kesergés-swich turned off.

Szegény Kedves! Tegnap találkozott a mumusával. Remélhetőleg ép elmével átvészelte a disputát, és végre-valahára lezárta az aktát. Persze, ilyen érdeklődési körrel, hobbival, zenével ez igen nehéz lesz. Reméljük a mumus vette a lapot, és ő is továbblép. Ráférne.
Jé, az ujjaim összeakadtak gépelés közben. Mindkettő egyszerre mozdult egy billentyű irányába, és elütötték egymást a keresett céltól. Ejnye, srácok! Vagy ez a kezdődő tudathasadás jele? Akkor, kedves Betty, kedves Aku, kérlek, békéljetek meg egymással. Mindketten mesterei vagytok a sötétségnek, satöbbi, satöbbi. Oké, haj tekintetében lenne min veszekedni, de az az én privilégiumom. Ja, kezdek tetszeni magamnak, már ami az említett fejszőrzetet illeti. Kezd úgy viselkedni, ahogy azt én akarom. Nocsak, akkor a hajam mégis hozzám tartozik, és nem holmi UFO ragasztotta rám álmomban, hogy antennaként szolgáljon? Bíztató.
Hmmm, amióta abbahagytam a kesergést, nem tudom nem észrevenni, hogy a gondolataim csapkodnak, és csupa baromságot írok. Sebaj, majd csak lesz valahogy. Majd beletúrok emlékim szennyesébe, és előrángatok egy jó kis sztorit. Leporolom a fedelét, s kinyitom lassan..majd becsukom.
Elég.
Mi van velem? Totálisan hibbant vagyok, nem tudok tartósan koncentrálni, az agyam egy kocsonyásított zsibbadás. Talán elfáradtam. Mi más lehet a magyarázata annak, hogy tegnap fél kilenckor (!) már aludtam, egészen kilencig? Több, mint tizenkét óra! ENNYIRE elfáradtam volna, az elmúlt év során? Még világos volt, amikor lefeküdtem! És MÁR világos volt, amikor ébredtem. Ez nem járja, már megszoktam, hogy sötétben fekszem, és kelek. Hehh, másodikban volt olyan félév, amikor kedden 11 körül értem haza. Mire lefeküdtem volt már éjfél is, és 05:15-kor keltem, hogy ismét éjjel érjek haza. A napot az iskolából láthattam. Illetve a buszból a napfelkeltét. Bár télen ez nem sokat jelentett.
Ez a mostani azért, mindent egybevetve, akkor is durva. Szerintem még a hétvége hagyatéka. Talán csak mostanra sikerült maradéktalanul kialudni a buli+kártya clash hatását. Meg a heti három vizsga feszített tempóját. Azért, hiába játszok lazán, a kártya akkor is lefárasztja az ember agyát. Gondolkodni kell, eléggé keményen. Gábor és Aszter szokott panaszkodni, hogy már "alig látják a lapokat". Igazuk van, néha én is majd´lefordulok a székről. Rackbe mindenesetre nem megyek. Nem kárpótol a játék a kifolyó, égő, viszkető szemekért. Utálom a cigifüstöt. Néha muszáj elviselni, de önszántamból nem (és nem ilyen mennyiségben).
Például elviseltem, amikor a volt filmgyárasokkal készítettem interjút. Anyám dolgozott ott, és egy szép nappalon se szó, se beszéd, lelakatolták az egész filmgyárat, és pár hétre rá, ledózerolták az egészet. Volt egy olyan szemináriumom, hogy "A tényfeltáró újságírás alapjai", és házi dolgozatként kellett készíteni egy "tényfeltáró" riportot. Jó kis szeminárium volt, sok vendéggel. Azokon az órákon megtudtam, mi is történt ötvenhatban (ki lőtt először, és kikre), doppingoltak-e az olimpián a nehézatlétáink (aki kíváncsi ezekre, küldjön emilt), és hogy a "Viktor" írója miként élte meg a "Mik vagytok, Istenek?"(nem tudom a pontos címet, shame on me) írását.
Aki a népligeti metrómegálló környékén jár, az láthat ott valami újat. Egy Volánbusz állomást. Nos, pár éve, annak a helyén egy Filmgyár állt. A magyar filmkészítés egyik fellegvára. Filmhíradók, dokumentumok, tudományos kisfilmek, sport, a HM híradósai, a videósok, etc. Mind ott dolgoztak. A mai Duna tv., Mtv legjobb koponyái. Jancsótól Koltaiig mindenki. Aztán az egyik nap..vége. Az interjúkból pofonegyszerű, és kristálytiszta képet kaptam mindenről, amit nem írhattam meg. Csak utaltam rá. Igaza volt a tanáromnak, tényleg jó érzés tudni az igazságot, még akkor is, ha nem írhatom le. Mert itt a kőkemény politika csapott le a gyárra. Ugyanis egy miniszterelnök bukhatott volna bele azokba a dokumentációkba, amik ott voltak, feketén-fehéren. A legszebb az egészben az, hogy a HM épületei védett épületek voltak (a koruk miatt, műemlékek voltak), és nem lehetett volna bontani őket. Persze, hogy a rombolást azokon kezdték, nehogy leállíthassák az egészet! Undorító, amit meg lehet tenni ebben az országban. Ráadásul, amit a Volánnal csináltak..
Már egy másik bagázs irányította az országot, akik kitalálták, hogy a nemzeti a Deáknál legyen. Gyorsan felhúztak hát egy Volánbusz állomást a volt filmgyár helyére, és oda"költöztették" a Volánt. Persze, a Nemzeti egészen máshol lett, de a buszoknak már menni kellett, egy olyan helyre, amihez semmi közük nem volt. Meg is látszik. Vajon feltűnt már valakinek, hogy amióta a Volán beköltözött, azóta folyamatosan átalakítják a létesítményt? Nincs elég hely a buszoknak, se felszerelés, és úgy rossz az egész, ahogy van. Nem beszélve a világításról, mely vidám lila színben mosolyog a Fradi stadionra..Heyhó! Már kb. hat éve perelnek emiatt, de sejthetjük az eredményt. Az állammal szemben nem sokan nyertek még pert, ebben az országban. Bocs, Korin, de ez így van: A legfelsőbb Ügyészség nem éppen elfogulatlan a politika irányában..
Elég ebből. Végigéltem, hogy az anyám hogyan veszti el az állását emiatt. Egy olyan munka volt ez, amit szeretett csinálni. Azóta csak "vegetál" a Tromosban. Apám bezzeg lubickol az ingatlanban, ja, hogy már nem él velünk? Vajon én mit fogok csinálni? Egy isten háta mögötti kis általános iskolában fogok angolt tanítani? Ám legyen, azt szívesen csinálnám, mert becsületes munka. Max.a kollegákkal kell majd intrikálni egy kicsit, de hát legyen úgy. Mindig is imádtam a káoszt, abban lehet igazán csak lubickolni!
Vagy egy dohányfüsttől terhes, izzadságos, stresszes szerkesztőségben fogok infarktust kapni? Köszi, inkább nem. Láttam, hogy járnak egyesek az MTI-ben. Bár az még, ahol én voltam (belpol, sport), egy csöndes, kedves szerkesztőség volt. Jófej kollegákkal, rendes főnökkel. De egy napilap feszített kis boxai..Na azt már ne.
Vagy az írásból fogok megélni, Az lenne a legjobb, bár kétlem, hogy idáig fajulnának a dolgok. Szívesen írogatok, de leginkább magamnak. Mint ezt a blogot. Ezt is magamnak írom, csupán bátorságom próbájaként teszem fel a netre (francokat. Azért írod, mert Ő is olvas.). Őőőőő..köszi, Aku, talán mégis igazad van. De ha megint előjössz, hívatlanul, felkeresek egy piszmológust, és kiírtalak a fejemből. Vagy ácskapoccsal.. Bár kétlem, hogy úgy is tetszenék neki. De legalább extrém lenne, nem?
Extrééém..Apám nem visz raftingolni. Idén nem lesz vadvíz?! ÁÁÁÁÁ! Nem..nem...nem.. Oké, volt Nightwish koncert, meg lesz kollektíva, de semmi nem képes kárpótolni a sebesen sodró víz dübörgését, az adrenalin-fröccsöt, hogy lapáttal fejbekúrjak egy sisakost (sisak nélkül is vicces..egy ideig, és nem annak, aki kapja). Jajj, a mocskos szám. Ezt is az albinak köszönhetem. Kola és Gábor néha olyan mocskosul beszélt, hogy kedvem lett volna ráspollyal kitisztítani a habzó szájukat. Aszterről nem is beszélve. Néha rámragadt, és akkor mindenki döbbenten nézett fel.."Balázs, hogy beszélsz? Te nem szoktál.." Aha, köszi, a ti hatásotok.
Mondjuk Gábornak köszönhetően megismerhettem a hip-hop zene legalját is. Apropó, zene..Talán nem örültek neki, de általam megismerhettek egy Man-O-War albumot, jó pár NW-t, és persze Apocalypticát is. Hehe, a Systemnek nem örültek, bár a Metallica jó párszor tetszett nekik. Amikor aludni akartak, akkor nem, de a fene essen beléjük! Én voltam a legmostohább helyzetben! Nem volt ablakom, lámpám. A TV az én pofámba világított, és a hajnali meccsek alatt ÉN akartam aludni, de nem lehetett, mert ti sikítva ordibáltatok egy-egy megmozdulás láttán! Arról nem is beszélve, hogy a falak papírvékonyak voltak, és mindent hallottam, ami odaát történt. Ja, és a földön aludtam, úgy, hogy a nagyszobát rajtam kívül csak Kola takarította (egyszer). És a konyha..Azt többször is takarítottuk, de minek? Amikor Gábor káposztája, vagy az én chilim rotyogott, vagy poshadt mosogatóban, akkor a szagok úgyis elüldöztek minden jóérzésű élősködőt. Azért néha vicces volt. Főleg, amikor Kola és Kriszti veszekedtek valami fikarcnyi kis apróságon. Akkor Gáborral alig bírtuk ki, nehogy hangosan röhögjünk. Már tényleg csak a popcorn hiányzott! Mondjuk, ők talán nem vették ilyen viccesre a figurát. Pedig mennyivel jobb is úgy! (sóhaj) Drága, nőmentes békeidők! Agglegénylak volt az, még ha Kriszti ott is volt! Teszem hozzá gyorsan, hogy az említett hölgy nem mosogatott, nem főzött, nem takarított. Vagy ha igen, akkor nagyon ritkán (nem emlékszem egyre sem, csak egy mosogatásra). Bár a jegyzeteit megosztotta velünk, gyakorta éltünk az ő szorgalmából.
De büdös volt(mármint a lakás, nem a lány), koszos volt, dühöngött a zene, a sport kifojt a tévéből. A számítógépről alig kattantunk le, volt ott fps, rpg (sok RPG, köztük az örök NWN), rts, pornó, filmek hegye (többek között Kill Bill, meg tucatnyi anime). Meg persze az esti maraton: Először Gerilla Grill, majd Slayers, aztán Highlander, egészen hajnali egyig. Meg a hosszú-hosszú kártyapartik. Néha Aszterrel kiegészülve, aki lator módon gyakorta aludt ott.
Azért jó volt. És éppen idejében hagytuk abba. Ha továbbra is albiban laknánk, akkorra már biztos kinyírtuk volna egymást. Én biztos, hogy nekiugrok Kolának, vagy Krisztinek. Gábornak is, de róla tudom, hogy szemét alak. Ja, és hányszor ugrottak volna nekem! Hehe, az én nyugalmam ugyanúgy dühítette őket, mint az ő ordibálásuk engem(meg a patkány beszólásaim). Hiába, ez a különbség egy Setite, a hűvös kígyó, és a temperamentumos gangrel/lasombra/brujah/assamite között! Élni tudni kell!
Jó volt, az is, hogy vége. Tulajdonképpen az életem eddig, szociális téren, egészen jól alakul. Habár a live kezd kifakulni, de attól még élvezhetem a jövőben (Hatvanba soha többet, ne felejtsd). Jókat játszottunk, ettünk, buliztunk. Mi kell még? Kaja, pia, nők..izé.. Ez utóbbi mondjuk egy ideig nem is hiányzott, lévén kb. középsuli harmadiktól egy érzelmi roncs voltam. Aztán jött a Boszi, és feltámasztott, majd Ő, aki értelmet, lényeget öntött a mozgó alkatrészek közé -feltámadásom rövid története, köszönjük szépen (taps-taps, a művészúr meghajol).
Huhh, talán nem kellett volna ezt felemlegetni. Az egy sötét kor volt. Nagyon sötét. Depresszió? Ha az, akkor kb. három-négy évig tartott. Nem semmi. Főleg az nem, hogy mindenféle segítség nélkül kászálódtam ki belőle. Illetve: éltem az életem, hallgattam a barátaimra, etc, etc. Elég ebből. Aki kíváncsi, az próbálja kiszedni belőlem. Régi lemez. És szutykos.
Jujj, mit tettem tegnap! Leráztam néhány Jehova tanúját! A francba! Pedig gyűjtöm az "Ébredjetek", meg "Őrtorony"-jellegű, hittérítő lapokat. És ezt most elszalasztottam! Francba! Pedig helyre kis gyűjteményem van már belőlük! Van reinkarnációs-poszt buddhista kiadványom is! Hehe, van ez olyan jó, mint a gagyi képeslapjaim. Azokat is gyűjtöm, de csak a gagyi, vagy vicces darabokat. Vagy érdekeset. Van már Jimmy-s képeslapom, Lenines, amin a nagy vezérnek Elvis sérója van..ördögös, SIMS-es..hehe.. Talán az egy, Campari-t reklámozó képeslapom nem gagyi, de hát a Campari egy finom ital, főleg narancslével (köszi Boszi).
Régebben kaptam egy bélyeggyűjteményt, akkor azzal áltattam magam, hogy azt is gyűjtöm, de mivel azonnal a szekrénybe vágtam, nos, ez csak merő baromság volt. Azóta is ott porosodik valahol. Kíváncsi vagyok, vajon mennyit érhet.. Ja, és persze kockák. Sajnos D100-at mind a mai napig nem sikerült szerezni, de azért a miniatűr üveg-kockákra büszke vagyok. Akárcsak a Warhammer-fantasy battle kockákra. Warhammer!
A legnagyobb csatát a JÓD-ban vívtuk (Józsefvárosi klubb..nem is emléxem, miért így hívtuk). Máté volt káosszal (jellemző), és elfekkel, Krisz meg az orkjaival. A csata legelején nekirontottam Máté Goat-menjeinek, és nagyon ledarálták a derék lándzsásaimat. Úgyhogy az elf íjászokat egy közeli toronyba, illetve házba vezényletem, és elkezdtük az ellent bőszen lődözni. Krisz Black-orkjai nekirontottak a szinte hiánytalan káosznak, és ők már ellenfelek voltak. A két hadat én meg bőszen lövöldöztem, mindegy, kit találva el. A végelszámolásnál én nyertem! Bizony, a dühödt nyilazás meghozta az eredményét! Hehe, a kis sunyi kígyó..
Vazzeg, megint elfelejtettem Krisznek emilt küldeni. Már három hete. A fene essen a lyukas emlékezetembe. Szerencsére, mióta megvan az új telefon (Karácsony), a naptár részét rongyosra a használom. A Májusom a legviccesebb, majd minden nap száma vastag, azaz mindenhova feljegyeztem valamit. Hol azt, hogy "nincs első óra", vagy hogy "KHE-próba, hatkor Margit-szg.". Meg kell tanulni élni a fogyatékosságaimmal. Milyen nap is van ma?

Azért ennyire nem kéne, hogy derűs legyek. De sokkal jobb, mint pár évvel ezelőtt. Sőt, és ezt Neked köszönhetem, Kedvesem! Azt hiszem, a puszta jelenléted nélkül is szürkébb lenne az egész trutyi, amit életnek csúfolunk néhanapján.

" Ti emberek télen mindig várjátok a nyarat, nyáron meg előre reszkettek a téltől. Nem irigyellek titeket"-Mondta 1900 a kedvenc filmemben. Nálam ez fordítva működik, előre félek a nyártól, és várom a telet. Talán a hideget is jobban bírom, mint többen. Nem tudom, miért van ez így, egyszerűen valahogy kialakult. Ráadásul, eltekintve a hőmérséklettől, egy hó-fedte hegycsúcs, vagy fagyott tó, a fehér takaró alól előbukkanó kis virág sokkal szebb, mint akármelyik tengerpart, vagy giccses tavaszi táj. Az ízléstelen tarka-barkaságban mi szép van? A legcsodálatosabb dolgok az egyszerűségük miatt szépek.

Csapongok a gondolatok között, igazi asszociációs játékot űzök most. Asszociáció? Ehh..IDB kirándulás..
A "Humán" középiskola és gimnázium tanulójaként rájöttem, hogy IDB (Iskolai Diák Bizottság) tagjaként sokkal többet lóghatok, igazoltan. Meg elmehetek az IDB kirándulásokra is, talán tanítási időben!
Így esett meg, hogy "Söndör"-rel, a föci tanárral egyetemben, ez a pár, nem teljesen komplett (ott voltam, vagy nem?) diák elhúzott Miskolcra. Söndörrel egy elsős föciórán találkoztam. Nem volt kedve tanítani, úgyhogy kiült középre, és beszélgetett a gyerkőcökkel. Gyorsan kiderült, hogy a fantasy könyveket szereti..Csoda, hogy összehaverkodtunk?
Miskolc..a szokásos kötelező kirándulások után végre elengedett minket. Szálláshelyünk egy női kolesz. Sajnos üres. Hüpp-hüpp, sebaj. Geret is velünk volt, lévén tapasztalt róka, rutinos IDB-s. Azonnal megmásztuk a Kisavast, kocsmáról-kocsmára. Igaz, néhány helyet kerültünk, főleg azokat, ahol mindenféle gyanús kopasz alakok lebzseltek.. Majd vissza a koleszba, még pont zárás előtt. Ott kerestük a többieket: rájuk bukkantunk a tornateremben.
Ott volt az egész brancs, fiúk-lányok vegyesen. Geret és Söndör elkezdtek katákat bemutatni, éljen. A tanárunk shaolin formát, Geret kempót. Én inkább lapítottam, és egyszer majdnem megdobtam a tanárt egy aikido fogással..de csak mert hagyta magát, köztünk akkor legalább ötven kiló különbség volt.
Aztán szereztünk egy kosárlabdát. Gyerünk játszani! Négyen meg is voltunk, úgyhogy kettő a kettő ellen! Geret velem, Söndörrel meg egy, azóta a feledés homályába veszett srác. Közben a lányok jókat vihogtak rajtunk.
A kosárpálya is "női" pálya volt. A palánkok vagy fél méterrel alacsonyabbak voltak, mint kéne, így Balázska végig zsákolni próbált. És kitérni a tanár útjából, mert az minden testi adottságát kihasználta ellenünk. A szenya. De egyszer- tadadadadaammm- sikerült zsákolnom! Igaz, így is egészen magas volt a dolog, nekem sikerült egyedül. Közben Geret farmerja elszakadt, nagyon, így gyorsan levetette, és boxerben játszott tovább. Emiatt gyakran elővillant valami, aminek nem kellett volna..Sajnos, balszerencséjére, azt pár lány is észrevette, nagy vihogások közepette. De Geret nem szívbajos, nem is érdekelte. Az már annál inkább, hogy az egyik elsős fruska majd "rámászott", és szerelmi kiborulásokat rendezett. Ráadásul az egyik legbutább.. természetesen az elkövetkezendő években ő lett az egyik leizgágább lányka/diák. Szervezett szalagavatót, IDB-s cuccokat, etc. De ettől még buta maradt, szegény.
És szegény Geret. Alig tudta lerázni magáról. Ha az a lány tényleg beleszeretett ez alatt a röpke nap alatt, akkor jobb is így neki. Ismerem Geretet, ha kihasználta volna, akkor rosszabbul jár..
Kaja és kosár után még unatkoztunk. Az összes IDB-s egybegyűlt a lány-szálláson, és elkezdett asszociációs játékot játszani. Aki elkezdte, mondott egy szót, és a soron következő rávágta, ami erről az eszébe jutott. Persze, néha meg kellett magyarázni a dolgot, így vált csak igazán érdekessé. Persze, egyre járt az agyunk, főleg a "halál", "kaja", "szex", "suli" témakörök jöttek elő, talán éppen ebben a sorrendben.

Lecsó..a világ egyik leg-"magyarosabb" és legjobb kajája (a pizza után..és még sokminden után). Egy kaja, amit én is el tudok készíteni. Akár bográcsban, akár otthon (asszociációs vonal: fennt:-kaja-dél van-lecsó itthon). Anya ezt készített tegnap, és azt hiszem, hamarosan burkolok is valamit. Erről Nagyapó jut az eszembe..
Az ő kedvenc kajája ez. Nagyanyó már megunta, hogy minden hónapban ezt kell csinálnia, ráadásul második nap már morog a férje, hogy "mikor lesz már megint..". Úgyhogy elhatározta, addig készít csak, és kizárólag lecsót, amíg Nagyapó meg nem unja. Let the battle begin!
Két hónap múlva feladta. Két hónapig Nagyapónak csak lecsót csinált, a gyerekeinek meg valami mást. De amaz nem szólt, csak ette a finomságot, és lubickolt a boldogságban. Két hónap multán csinált valami mást is. Három nap múlva Nagyapó ebéd közben megjegyezte "már egy jó kis lecsót sem kaphatok.." Nagyanyó kiborult..Érthető? Nem. Pedig ő csak egy kis..
Más: Nagyapó kissé habókos. Azokban az időkben nehéz volt kocsit szerezni, és gyakran, egy-egy gépjárműre fél évet kellett várni. Ám megesett, hogy az adminisztráció fordítva is elsült, és míg már megvolt az új zsiguli, a régit még nem kellett beszállítani. Így eshetett meg, hogy a Nagyszüleimnek egyszerre két autójuk is lehetett, egy időben.
Nagyapó a Hajógyárban dolgozott. Nem volt messze, megesett, hogy sétálva jött haza. Vagy indult el otthonról. Hogy-hogy nem, egyik reggel pánikszerűen közli: "Ellopták mindkét kocsit!!" Tényleg: a ház előtt parkolóban egyik sincs! Nagyanyó, bölcsen, türelemre intette férjét, és kézen fogva, kedvesen, elsétáltak a Hajógyárhoz. Hát persze, hogy ott volt mindkét autó! Az öreg egyszerűen csak hazasétált, gondolataiba merülve, el is felejtette a kocsikat! Mindkét reggel azokkal indult, de visszafelé már gyalog. Honnan is örökölhettem a habókosságomat, és a memóriámat? Sejtelmem sincs..
Azért hozzá kell tennem, hogy a fentebb említett idősebb úr szabadidejében lexikonokat olvasgat, tanított a BME-n, és több, díjat nyert hajót tervezett. Szóval neki van mire habókosnak lenni. Nekem még ki kell érdemelnem. Vagy mi.
***
(Egy órával később...)
***
Nos, a videó nem javult meg magától. De a lecsó finom volt. Megcsináltam tojással, hogy maradjon másnapra, vagy másnak is. Sajnos tele volt kolbásszal, azt kénytelen voltam kivenni, mielőtt megcsináltam volna. Nem szeretem, ez van. Közben megnéztem a Highlander-t a kúlon. Aranyos sorozat, csak egy kicsit bugyutácska. Főleg Mentol...izé..Methos alakja. A leg-Weinbergebb ősmatuzsálemeket idézi. Emberibb az embernél is, holott ötezer évet is megélt. Egy ilyen "übermansch" már nem lehet olyan, mint mi. Oké, a színész végül is csak ember, de a forgatókönyv író, vagy a rendező, vagy mittoménki írhatott volna egy kicsit..komolyabb karaktert is. Nem egy ilyen nyavalygó, kétbalkezes, nyámnyila alakot.
Annyira esendő. Belegondolván, hogy az idősebb emberek mennyire megkeserednek az évek súlya alatt, nemhogy egy ötezer, de egy háromszáz éves lény esetén is, óhatatlanul különbözik az embertől. Ha nem őrül meg a tapasztalatok szörnyű terhe alatt, akkor ki kellett találnia egy védelmi-mechanizmust, ami meggátolja a tökéletes elmebajtól. Annyi halál, szenvedés, szerelem után, egyszerűen nem lehet annyira érzelmes, mint Methos. Egyszerűen képtelenség. Olyan, mint egy átlagos Chaplin figura, aki bölcs kétsorosokat ereget, de ugyanolyan hülye, mint bárki a sorozatból. De a csajoknak tetszik. Pedig AKKORA duda orra van, hogy Snow is megirigyelhetné. Hehe. Még Jack az egyik legreálisabb figura, meg Richi (amíg él..). Meklód meg egy terminátor. Ő majd mindent helyrerak, mindent megold, még saját magát is.
Végül is, szeretem ezt a sorozatot, akármennyire is bugyuta. Mert az emberek szeretik a hősöket, vagy hívják akárminek őket. Ilyen Achilleus, Rambo, vagy éppen Duncan vagy Shon Goku. Bár ez utóbbit kifejezetten rühelltem, az én hombrém Vegita volt. Meg Piccolo, de inkább az előbbi. Da bad guyz.
Ja, közben a CD-ROM is megkergült. Nem hajlandó beolvasni a Tiamat CD-t, sőt, egyik CD-t sem. Ezen nem csodálkozom, volt már ilyen. vagy műxik, vagy nem. Azért, végszükség esetére akad pár mp3 a tarsolyban- Metallica, NW, Apoc., és még egy-két szám. Köztük a teljes Red Hot Chilli Pepper kollekció, amit az öcsém preferált régebben, ma már annyira nem. Mondjuk nem törölte le, ami nagyon nem baj. Ja, meg ha majd nagyon unatkozom, akkor belököm az Imothepet, az mindig jó. Addig is üvöltsön az Apocalyptica. Mert megérdemlem (jujj, mint egy reklámszöveg. Fuj). Ráadásul a gagyi CD-Rom rosszul grabbelte be a számokat, és néha ugrál, v. pár miliszekundumra akad. Én észreveszem, és mivel senki más nem hallgatja, eléggé gáz. Mármint, hogy észreveszem. Jajj-jajj, Balázs, kezdesz megint csapongani, tessék utat mutatni a gondolataidnak. Vagy legalább ne írd le őket. Oké, tudom, egy ebéd azért lezülleszti az embert, főleg, ha utána még egy tál cseresznyét is bevág (igazándiból csak fel akarok vágni vele..hehe..)

Már csak egy vizsga! Háhh, nyelvészet, aztán már csak autogrammokért kell utaznom Fehérvárra (közben a zene váltott: immáron Nothing else matters, szintén csellón). Aztán SZABAD VAGYOK! Mindenből többet akarok! Többet akarom látni a kedvesem! Izé..A Kedvesem (így már jobb)! Melózni akarok! Többet kártyázni a haverokkal, szerepjátszani, ÉLNI! Élni, csak igazán! Kolának is mondtam, hogy rájöttem, most élek, négy év múltán. Legutóbb középiskolában éreztem így magam (még depressziósan is jobb volt).
Még mindig azon rágódom, hogy mit nyertem e négy év alatt. Szerintem alig valamit. egy kicsit jobban tudok angolul (na jó, sokkal jobban), és egy-két fogást elsajátítottam. Csiszolódott a stílusom, de még nem az igazi. Elvesztettem tucatnyi lehetőséget. Elvesztettem egy lányt, nyertem egy másikat ( "No matter, how faaaaaar".." who we areeee..."..Nothíííííííng elsz metőrz.."..a csellós nem énekel, kénytelen vagyok én..heheheee-vége. köv. szám: NW: Ghost Love Score)

Ha már középsuli: Vitya elhatározta, hogy beüzemeli a suli rádióját. Hát nosza! Volt egy darab, igencsak rossz állapotban lévő keverőpult, és egy erősítő. Az egész rádiós-hangszórós rendszer ezen keresztül volt belőve. De azért működött a dolog. Így a szünetekben ő keverte a zenét. Természetesen ebből nem maradhattam ki, és side-kick-ként beszálltam a dologba.
Volt egy-két érdekes eset. Sajnos az elején rá kellett döbbennünk, hogy nem magunknak zenélünk. ezért be kellett nyomni pár -blöeeeee- számot is. Lévén a suliban főleg lányok jártak, dühöngött a Britney, BSB, és minden, az akkori divatnak megfelelő magyar fiúcsapat. Persze, néha becsempésztem egy-egy Guano Apest, vagy az elején Scootert. Akkor változtam át, tudniillik. Talán még harmadikban is nagy house-electro fan voltam, aztán a vége felé már Guano apes, és Limp Bizkit ment, meg egy kis Deftons. Ja, a Pink Floydot is akkortájt fedeztem fel, bár az mintha párhuzamosan ment volna a Scooterrel ( ez utóbbit ugyanis még ált. isk.-ben sikerült megszeretgetni).
Szóval nagyban nyomjuk az ipart, éppen bejön a stúdióba egy kislány, hogy "Fekete vonattól van valami?" Akad. Jó, a nép szava szent, benyomjuk. A második sornál már jön is egy szimpatikusan rövid hajú gyerek, közölvén, hogy ő ugyan nem fajgyűlölő, de rettenetesen megver minket a haverjaival, ha még egyszer..(azóta se láttuk, pedig volt még egyszer).
No, és a gyermekünk. Egy kólásüvegbe tettünk (még az alján lötyögött) kefírt, krumplit, banánhéjat, és minden egyebet. Rácsavartuk a kupakot, és hagytuk szegényt fejlődni. Hát, mit ne mondjak..a gyermek nőtt. A benne lévő organizmusok annyira, hogy az első héten már nem lehetett az üvegbe látni, csak ha kinyitottuk a palackot (nem tettük, soha többé..nem ettünk meszet!). A második hétre annyira megkeményedett, és megdagadt a palack, hogy jogos félelmünkben úgy dobtuk ki, hogy attól féltünk, menten felrobban..
Geret huszonvalahányadik születésnapját is ott ünnepeltük. Pezsi, de ha egy tanár is meglátott volna..akkor annyi. De Vityával megszerettettem a Pink Foydot, amikor a High Hopest a tök sötétben, majd max. hangerővel sikerült lejátszani. Az ütött. Aztán, cserébe egy REM számot küldött vissza. Az annyira azért nem tetszett, de nem rossz, máig nem az.
(közben ismét csellók játszanak vmi nagy tragédiát..szép)

Lassan ideje lenne aktivizálnom magamat. Még hajmosás, takarítás, és a nyelvészet vár rám. De mivel fejezzem be, ezt az elmélkedés-nyavajgás-nosztalgia hullámot? stílusosan:

csá!

(P.S.: Pénteken kollektíva. Aki jön, aki nem, én megyek! Talán Gáborral, Derek Castorral (naná, hisz fellép), és Dru-val..na meg, amiért tényleg menni akarok: mert TE is jössz. Ennyi nekem elég).)

P.S.2: Zárószám: System of a Down: Aerials, Massive Attack: Butterfly Caught, és Björk: Lady Bacherolette