Venificorum Artum Sanguis

"Ezt jól elkiabáltad!"- gondoltam idefeléjövet. Éppen most közöltem, hogy már egészen türhetően vagyok, és gyógyulgatok, amikor a büfében egy félrenyelést követően ismét erőre kapott a köhögésem, és egészen az "A" épületig tartott, sőtt, még a könyvtárban is (most is).. De sebaj, remélem ez úgy működik, hogy most elköhögöm az elkövetkezendő negyven évre esedékes köhögést. Na..mi is történt mostanában?

2005. 06. 03. Péntek

Érdekes módon e nap délelőttje szinte teljesen kimaradt. Az rémlik, hogy összedobtam két paklit a szombati clash-re, de ezen túl semmi más. Kajára a szokásos mirelitt pizza ment. Mikor megláttam a dobozt, azt hittem, a guta üt meg. Hagymás-gombás-sonkás pizza. Nos, a gombát nem szeretem, szinte semmilyen formában, a hagymát meg, tekintettel az esti bulira, nem kéne eröltetni. Így elkészítése után levakartam a feltétet, és ettem egy sonkás pizzát. De azért még jó volt. Kibővítettük ezzel-azzal.
Amikor a rendszerváltáskor kárpótolták az embereket, a családom is kapott mindenféle juttatást, az "elvesztett" javakért. Anyám Elektromos Művek részvényeket vett rajta, s ez évente "kamatozni" szokott. Így eshetett meg, hogy anyám megkérdezte, úgy három óra tájékán, hogy "nincsen-e egy ötezresem. Nem fogom megbánni". Oké, akkor van. Visszajáróként meg az összeg négszeresét nyomta a markomba.. Jó üzlet volt, nem ismételhetnénk meg később?:) De legalább csaphatok egy vad bulit..
16:45-re már a szokott helyen téblábolok. Nem sokáig, mert megérkezésem pillanatában Miriel megkérdi, nincs-e kedvem segíteni táncolni? Háttőőő..oké, miért ne? Úgyis régen hastáncoltam (értsd: soha). Hála´istennek, eléggé könnyű feladatot kaptam, csak körbe-körbe kellett mennem, feltartott kezekkel (nem egészen, de hagyjuk). Huhh, megúsztam.

Mindig is tudtam, hogy a városom szép. Még azok a részek is, amik nem is városok, hanem vidékek. Bár lehet, hogy ha mással indulok felfedező-túrára, akkor nem olyan szép.

Buli..? Oké, legyen. Egy ideig kacérkodtam a TELJESEN fehér ruhával. Ha már központi elem akarsz lenni, hát légy maximalista! Jó, ennyire nem vagyok hülye, majd ha már kiismerem magam ebben az új közegben. Szóval a Tajtékos nap (vagy mi) inkább feketében köszöntött ránk.
Az első fele nagyon kellemesen telt. Végigmustráltuk a kiállított képeket. Nos, a művek egy része nagyon jó lett, a többi meg..Hát, a Lovag-sorozat érdekes volt Perzivallal, Arthurral. A kiber-gépes témájúak zseniálisak, de az explicit szexualitást ontó darabok, a koponyákkal/angyalokkal/leszbikus nőkkel.. Mintha a festőnek nem lennének túl sikeresek a párkapcsolatai (de a gépes+démonos képek nagyon ott voltak).
Az underground művelődés után leültünk egy sarokba, mi négyen, és kellemesen elcsevegtünk a koncertig. Illetve, egy ideig, amíg egy régi ismerős meg nem érkezett. Igaz, nekem nincs különösebb bajom az illetővel, de mióta kiderült rólunk egy s más, azóta mintha kerülne engem. Lehet, hogy úgy érzi, elárultam. Pedig amiket akkor mondtam neki chaten, azokat ma is fenntartom, s azok szerint cselekedtem magam is. Te pedig az öntépelődés helyett elkezdhetnél élni is, öreg! Van egy gyanúm, hogy Miriellék miattad léptek le a koncert után, ami azért nem volt szép.
Izé, előreszaladtam. Szóval koncert. Meg kell vallanom, én azért egy kcisit több fellépőt vártam. Ehelyett egy nagyon elveszett olasz srác várt minket, tucatnyi hangszerrel. Kellemes csalódás volt, a muzsikája egy ízléses mixtúra volt a spanyol, török, olasz népzenei motívumokból. Ráadásul a hangja is oltári volt. Szeretnék úgy énekelni. De angolul jobban tudok. Szegény srác, csak hebegett-habogott, szerintem ő se tudta, mit is akar mondani..Sebaj, haver! A zenéd kárpótolt ( az "zenekar" neve: gor). Miután vége lett a dolognak, Miriel és párja gyorsan elköszönt, és angolosan lelépett, sajnos.
Az Afterparty-ról..
Több észrevételem, és megjegyeznivalóm is akad:
1; Balázs, Balázs..Nem te voltál a legsutább táncot imitáló alak. Ott volt pl. az a meglehetősen kapatos, harmincas éveit jócskán taposó szőke hölgy, aki a képzeletbeli toplista első helyét foglalja..bahh, abba is hagyom a gonoszkodást. Lényeg a lényeg: nem én voltam a legbénább, úgyhogy nyugodtan jöhettem volna a fehér cuccban. Közben persze gyilkos pillantásokat vetettem arra az úriemberre, aki teljesen fehérben volt..
2: Zenéről: Nem az volt a csoda, hogy esteleg nem tetszik egy-egy szám. Acsoda az volt, hogy volt pár olyan, amit nem csak hogy elviselek, de kifejezetten szeretek is! Ilyen volt a Cave szám (Lover man), a DM szám( personal Jesus, mint örökzöld), és a Cave& Minouge duett ("Ahol a vadrózsák élnek")-igaz, ez is örökzöld. De kedvelem, és szerintem Minouge művésznő egyetlen értékelhető alkotása, már ami a zenét illeti. A többi sikere kizárólag a ruháinak köszönhető.. illetve azok hiányának.
3: Haverok. Nos, kettő is akadt. Az első esetben egy mellettem ülő úriember, nagyon kedves és szelíd combsimogatásba kezdett. A gond csak az, hogy az én combom volt. Sajnos, öreg, én maradok a sok ezer éve bevett szokásnál (tudod: fiú-lány). De ha akarod, nagyon szívesen megadom Csabi, vagy Korin számát. Az egyetlen mentsége az úriembernek az állapota lehetett- iszonyatosan részeg volt. Tulajdonképpen, még ültében is kapaszkodni akart, pechére engem talált meg. Semmi baj. Később elhúzott, nem teljesen egyenes vonalban, de a fal segített.
A másik haver meg kedélyesen köszöntötte Gillzt, majd kezetrázott velem is. Sokat tanakodtunk, vajon ki lehetett, de végül Arg (nem keverendő Argaiessel, Argi-val!!) nyert, a csingi mesélőnk. Majd kinyomozom..
4: A táncról: Egy kicsit kínos volt. Neem, nem a stílusom, vagy magam, az tudom milyen (lásd feljebb: nem is rossz!). Hanem a 15-percenkénti köhögés rohamok. Olyankor a falat támasztva próbáltam összeszedni magam, és mielőbb abbahagyni. Sajnos a pincehelységek, és a cigifüsttel kevert oxigénhiány nem kedvez az asztmatikus-hurutos betegségben szenvedőknek. Sajnos a végére le kellett ülnöm, s egy-egy szám erejéig "visszatérni". Sajnáltam, de hát ez van, aki betegen ugrál, az megkapja, ami jár! Háhh!
5: A piáról.. Egész nap rinyáltam, hogy milyen szomjas vagyok, de aztán legyintettem minden utunkba akadó kiszolgáló helység láttán. Ott meg ittam egy kólát. Bah, szörnyű vagyok. De Max jófej. Már az ajtóban is vámpír-szöveggel köszöntött. Honnan tudta? Jah, hogy volt velem valaki, aki "híres" malka. Pedig mostanában nem is.
6: Summa summarum. Jól éreztem magam, sokkal jobban, mint arra számítottam volna. A zenék olyanok, amilyenek, volt ami tetszett, volt, ami nem. Mondjuk a mikrofon elé kötözött, félmeztelen, izmos-tarajos gót esete nekem nem jött be (ráadásul németül énekelt), de a párom szerint az még kifejezetten jó volt. Oké, Édes, te vagy a szakértő. Ja, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Gillz táncolt a legjobban. Elfogulatlanul is. A többiek inkább egyensúlyoztak a lelkes amatörizmus (köztük én) és a vak részegség között. Meg voltak, akik überbénák voltak (köztük én?). Sebaj, jól éreztem magam, és kész.
Hazafele..jócskán három után indultunk el, arra emlékszem, hogy 15:45-kor a buszmegállóban ácsorgom, és el akarok dőlni. Gazdagságom minden tudatában kerestem egy taxit, és tipliztem haza. Oké, ez nem túl gyakori, legutóbb, amikor egyedül fizettem taxit, az Szegeden volt, akkor is csak azért, mert Tina a MÁV állomáson ért utol, hogy nem hiányzik-e a pénztárcám..Mik vannak?!
Nagyjából 04:15-re már ágyban is voltam..

2005.06. 04.

..hogy három órával később ébredjek. Egy gyors fürdés, arckarmolás után kaja. Ja, már lassan öt hónapja használom ugyanazt a pengét..érdemes lenne újat bekattintani, nemde? Na,mindegy, majd ma este.
Irány Kistarcsa! A többiek már ott várnak, Gábor hasonlóan kipihenten, bár ő öt órát is alhatott. Sebaj, majd leigázom őket így! Nos..nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztem.
Azt mondták, hogy barátságos paklikkal mennyjek. Oké, a következő két decket vittem:
Barátságos pkali, no.1: Blokker Harbringer deck. Mivel haveri játék, kihagytam minden tápot (Slaughter house), az egyetlen durvaság az egy Kiss of Ra volt. Rendben, akadt lángszóró is, de azt könnyű kivédeni. Sok equipmenttel, és permanens intercepttel. Sweeeeeet
Barátságosd pakli no.2.: Setite szavazó deck. Sok S:CE-vel, és három banishmenttel, amik eléggé durvák, de legalább nem halálosak. Vérgyártó, kicsit offenzív pakli, ezt is meg tudnám csinálni sokkal durvábbnak.

Erre fel..akkora S&B hegyek voltak, hogy alig győztem kapkodni a fejem! Egy játék kivételével mindig elsőnek estem ki. Nem is mertem a szetita paklival játszani, mert akkor is úgy kiejtettek, hogy közöm alig volt az asztalhoz. Végig kellett néznem, ahogy Gábor, tegyük hozzá, zseniálisan, hamar porrá zúzta a kedvenc vámpírjaimat (Kemintiri, Sutekh).. Így kinyírni valakit..
Ennek ellenére élveztem a legtöbb partit. Tudtam félelmetes is lenni, igaz, anniyra nem, hogy nyerhessek, de végig tartottunk egymástól. Igaz, ismerjük egymás stílusát, stratégiáit. Kellemes meglepetés volt Aszter győzelme, ő Igen ritkán szokott nyerni. De most nagyon megvert minket, igaz, mák is kellett hozzá. Majd legközelebb..

Hazaérvén még belekukkantottam az Izland: Magyarország focmeccsbe. 1:2 volt, a második félidő elején, szóval vezettünk. Oké, gondoltam, inne szép veszteni (majdnem össze is jött), de az öt órányi alváshiány aratott kiütéses győzelmet felettem. Go to oblivion, darling..

2005. 06. 05.

Reggel..volt olyan? Emlékszem Talma motorozására, mait az elejétől a végéig végigdrukkoltam. Az első magyar, aki 125 ccm-ben első lett. De nem is akárhogy! Az utolsó körben egy hihetetlen nagy előzéssel megverte a harmadikat, és ő kúszott fel a dobogóra. Aztán az utolsó kanyarban az első bukott, s a második elütötte, és amiatt sodródot ki. Így a nevető harmadik lett az első. Emelem kalapom Talmácsi Gábor, emelem!
Akárcsak a kommentátorok. Az Eurosporton amúgy is jófej srácok dolgoznak, de most..annyira meghatódtak, hogy élő egyenes adásban sírták el magukat. Éppen el-elcsukló hanggal emlegették az összes nagy motoros nevét, és úgy fejezte be, hogy "..ő is biztosan megkönynezi ezt a napot..mint..én..". Szép volt. Történelmet láttam, megint (de te dög, akkor röhögtél..egy kicsit).
Aztán ebéd után eltűztünk az Adicáékhoz, születésnapja volt. Adica, anyám idősebb testvére, kereken 55 éves. Hajrá! Éhesek voltunk, mire odaértünk, mit kapunk? Csirkét..Kistarcsán felfaltam egy fél grillcsirkét, itt is ez volt. Szeretjük nagyon ezt is. A csúcs az volt, amikor Apáéknál is grízes tészta volt, otthon is, és este átruccant a Nagymama, hogy főzött egy kis grízes tésztát, kérünk-e..Kértünk. Régen volt, igaz sem volt..:D