muzsika Nightwish módra

Csütörtök

Eljött a várva várt nap. Gyorsan vizsgáztam egyet nyelvészetből, és húztam haza. A buszon fertőztem egy kollegát Tiamattal, és meglehetősen kellemesen csalódott benne. Azt mondta, hogy elborultabbat várt, ez jó zene (még szép).

Öt körül befutott Rhilen, és oldalbordája, Anikó (asszem, a névmemóriám pocsék..még mindig). Hosszas huza-vona után eldöntöttük, hogy felugrunk hozzám, és ott megvárjuk Snowt. Nem is hittem volna, hogy a későbbiekben ez mennyi dilemmát fog okozni..
Egy kis trécselés, és újabb fertőzés (Tiamat nekik is bejött) után telefonon elrebegte kedvenc hópihénk, hogy késni fog, majd ott találkozunk. Akkor irány a Pecsa!

Várunk. Várunk. Snow sehol. Semmi gond, ismét csörgés, azt mondja, keressük meg a bátyját, majd ő elnavigál. Ám legyen, az info szerint valahol a sörterasz közelében van. Odamegyünk, és egyből kiszúrunk egy narancssárga pólós srácot, aki veszettül pásztázza a tömeget. Snow egyetlen rokonával sem találkoztunk még, vagy ha igen, akkor felejtettük. De ez a srác még hasonlított is. Gyorsan csörr-csörr neki is, és a kiszemelt páciens kapkod a telefon után. Áhhá, ő az! Gyors bemutatkozás, jópofi után kiderült, hogy van olyan hülye, mint Snow (vagy mint mi). Azonnal javaslom a tiszteletbeli klántagságot neki! Még sörrel is megkínált mindenkit, igaz, én aztat nem igazán preferálom. Semmi gond, egy jó kupa bor kárpótolt (éhgyomorra..meg is lett a hangulatom). Befutott még pár ismerős (illetve, Snowék ismerősei), főleg WOW-osok, meg régi haverok. Oké, egy kicsit megtekintettük a sor végét, ami még mindig kilométer hosszú volt. Semmi gond, majd kezdés előtt két perccel bevesszük a várat. Tudni kell, hogy a show 19:00-ra lett meghírdetve, de az előzenekarok lemondták, így kilencig söröztünk/boroztunk. Annyit röhögni..jajj.
Kilenc előtt két perccel aztán elindultunk. Pofátlan módon a tömeg közepéig furakodtunk. Itt eldöntöttük, hogy Snow, Snow bátyus, és jómagam bizony az első sorig fogunk verekedni, míg Rhilen és kedvese a biztos középpontban marad. A bevonuló zenére aztán előőőreee! Sok lábat tapostam, furakodtam, nem mondom. De hát ez, elvileg egy rock-koncert. Persze, és meg hasított-bőr cipőben nyomultam (nem, van még lábam..). Aztán bejöttek ők, és a tömeg feléledt!

Első szám: Dark chest of wonders, és olyan hullámzás, esés-pogó vette kezdetét, ami rendesen megmozgatott. Néhány szelídebb hölgy/srác azonnal, pánikszerűen rohant hátrébb. Persze, ez kapóra jött nekünk, és nyomultunk előre. Közben arra ügyeltem, nehogy elessek. Egyszer-kétszer sikerült, de a tömeg visszalökött. A legjobban a szemüvegemet féltettem, és a kendőt. De semmi gond, még megvan. Kb. a nyolcadik sornál jártunk, amikor megrekedt az előrenyomulás. Ugyanis sok hozzánk hasonló, lényegesen NAGYOBB ember is úgy gondolkodott, mint mi, és nekik nagyobb válluk/hátuk volt, mint nekünk.

Megy a buli ezerrel, lökdösődés, tombolás. Egy csaj elájul mellettem kettővel, azonnal felkapják, és dobják ki a biztonságiaknak. Aztán egy lassabb szám, és Tarja előretogyog a színpad széléhez..Erre bevadul a nép, és présel ezerrel, hajrá! Megnyílt az út, megyünk tovább! Az ötödik sorig (kb.) lökdösődtünk, Snow megy tovább, bátyja már rég sehol (a végén elárulta, hogy az kordonnál, első sorban volt már..rutinos versenyző). Aztán Planet Hell! Tarja, és az új énekes (Sonata Arcticából szerződött) azonnal vörösbe változik, a tömeg tombol, én meg a harmadik sorban. Snow visszajött az elsőből, nem bírta.

Pogóü ezerrel, a Planet Hell a második legkeményebb számuk. Aztán váltanak, és az énekes-srác elkezd valamit beszélni.. "This song is a little different. Can U recognize it?"..lassú szinti-zongora ütemes bippegése "Now, It is High Hopes from Pink Floyd"!
Balázska szétesik a gyönyörtől, elájul a meglepetéstől. A kedvenc zenekara előtt tiszteleg a másik kedvenc zenekara. Ájulás a köbön. Ráadásul még jó is volt a feldolgozás! Sokan értetlenül frodultak felém, hogy ki az a marha, aki teli torokból üvölti ezt, a számukra ismeretlen dalt. Akkor ment el a hangom. Aztán elvesztettem a fonalat. Emlékszem még a Once számokon kívül egy Bless the Child-ra, meg Over the Hillsre (akkor akartam elszakítani a cipőfűzőm, mert állandóan kikötődött.Nem sikerült).
Aztán..Snow a közelemben, és veri a hátamat. A köv. szám: Slaying the Dreamer. Köszi, rendesek vagytok. Pogó a köbön, él a tömeg. Levegő, az nincs. Időközben a kendőmet letépték, még idejében utánanyúltam, és onnantól kézben lengettem. Nem volt kereplőm, jó a kis -koponyás kendő is.
Aztán, lejátszották még az egyik legszebb NW számot, a Ghost Love Score-t is. Majd a tömeg többszöri követelésére, a ráadás-ráadását is megejtették. A srác közölte, hogy ez a koncert egy éves kihagyás utáni első koncertjük, és már tudja, hogy érdemes volt visszajönni. Ja, és hogy már ötödszörre van Bp-n, de eddig itt érezte a legjobban magát-majd kortyolt egyet a kezében lévő vodkás üvegből. Jeah.
Utolsó utáni szám: I wish I had an Angel.. Mndent beleadtunk. Sodródtam a harmadikból az ötödikbe, majd vissza. Két szerelmespár előttem, mindkettő széles könyökkel, hogy a srác védje a lányt. Kössz, de miattuk nem tudtam az első sorba menni. Nem baj, jó volt így is.

Haza. A bonyodalom: Rhilenék cucca nálunk, de Snowéknál kéne aludniuk. Mit tegyünk? Ők nem hajlandóak annyi pia után vezetni (igazuk van), mi viszont nem tudjuk, hol a lakásuk. Gyors pusmogás után az egyetlen lehetséges megoldás az volt, hogy nálunk alszanak. Oké, irány haza, remélem, anyám nem akad ki.

Az úton..Akkor döbbentem csak rá, hogy tetőtöl-talpig csupa izazdstág, víz, csatak vagyok. És a pólóm hideg. Nagyon hideg. Félmeztelenül megkockáztattam egy pár sarkot, míg a pólóm nem lett egy kicsit elviselhetőbb. Az út hosszú volt, legalábbis nekem az. Sebaj, hamar hazaértünk (relatíve). Gyors zuhany, ágykinyit, polifom elő, és szunya. Én aludtam a földön, ők megkapták az ágyat, persze. Nos, a földön nem igazán tudok jól aludni, hiába voltam hulla. Sebaj. Minden apró neszre felébredtem..
Reggel fél hatkor a belső óra csörgött, és ébred. Majd fél hétkor. Akkor, amikor egy állat odakint, az építkezésen elkezdett egy vaslapot püfölni...
Fél órával később nem indult az autó. de a tulajdonosa nagyon akarta, úgyhogy fél óráig hallhattuk a nyikorgó motor ellenkezését. Éljen. Aludni? Ugyan már. Majd vizsga után.-de akkor is megérte.