Érme

Egyszerű. Tökéletes. Pár centi átmérőjű, néhány miliméter vastag. Anyaga: valamilyen fémötvözet. Két oldala van, különféle jelentéssel. Egyik írás, másik fej. Funkciója: vándor, fizetőeszköz, érdek, ok a gyilkolásra. Öröm és bánat. Tökéletes metafórája az életnek.

A tegnapi napom egy zuhanásában lassított érme volt. Az elején a piszkos félre fordult. Arra, amit sokan fogtak meg, arra, ami már alig látszik a fekete kosztól.
Reggel magamtól ébredtem, hatkor, majd pár órányi szenvedés után egy gyorsnak aligha nevezhető fürdő után már jobb volt. A reggeli: friss péksütemény. Talán anyám így akarta megkönnyíteni a napot. A temetést.
Az öcsém nekem adta a nemrég kapott bőrdzsekiét, mert nem tudtam mit felvenni. Ő is örökölte, van is neki másik, így miért is ne? A templom szép volt, egyszerű volt. A nagyapám meg utálta a vallást, illetve inkább az ahhoz ragadt töménytelen szutykot, amit az évszázadok rálocsoltak. Hiába. De Nagyanyám ragaszkodott a katolikus temetéshez, misével, pappal, orgonával.
Voltak a gyászolók között olyanok, akiket még hallomásból sem ismertem. De azért végigzokogták. Kik voltak ők? Aztán kideült, hogy valami másod-harmad-édesunokatestvérek. Jajj.. Oké.
Aztán az érme lassan fordult, és azon vettem észre magam, hogy a pap ruháján lévő szimbólumokról elmélkedem. habár nem vagyok járatos a keresztény ikonográfiában, halvány templomos-rózsakeresztes motívumokat véltem felfedezni. Lehet, hogy ő is része A Tervnek? Elég, Ecco zseniális, de ez azért már sok. Legalább a Boszi szülei hazavittek. Ő meg küldött egy vígasztaló SMS-t. Hiába, ő egy kicsit nehezebben élte meg a nagyszülei elvesztését. Nekem sokkal könnyebb. Már az.
Miután hazaértünk, elszunyókáltam. Vajon miért? rájöttem, hogy aludni jó. Még akkor is, ha reggel van. habár, ha nem alszom, mindig reggel van, szóval.. De nem baj. Az érme fordul, a fényesebb, tisztább felére. A nap jó lesz. Jó lett.
Annak ellenére, hogy valaki megbetegszik, hogy valaki sokat iszik, és ismeretlenekkel kezd parolázni (mondhatni, részeg mámorban dicsőíteni).. Még akkor is, ha esik az eső. Szeretem az esőt, de csak mérétékkel.Tegnap (ma?) ilyen volt. De azért rájöttem egy-két dologra.
No.1: Balázs, Balázs.. Hányszor, de hányszor szóltad meg Kola urat, hogy ne gügyögjön már annyit a Krisztihez. Erre fel TE mit csinálsz? Jajj nekem.. erre oda kéne figyelned.
No.2: Ki kellene ürítened már a fejed. Tele vagy keserűséggel, fájdalommal, és csalódottsággal. Ha véletlenül feloldódsz (lásd tegnap, (ma?)), akkor meg elkezdesz mindent rázúdítani a társaságodra. Le kéne ülni meditálni, nem gondolod? De. De... de mikor?
No.3: Haragudsz a buszokra? A múltkor a megállóik még tetszettek, de most már nem? Na hiszen! Pedg jó dolog, csak ne jönne olyan váratlanul, olyan hirtelen. Mert akkor talán el tudtad volna mondani, hogy "Köszönöm az estét, köszönöm, hogy megédesítetted a napom". Pfujj, vesszenek a semmiből előtűnő buszok!

Ma? Confusion in the eye.. Felébredsz hétkor, és nem érted miért. Gyors fürdő, majd eszel valamit, de nem vagy éhes. Aztán olvasol a metrón, nem tudod letenni a könyvet, de le kell szállni, nem tudod, miért. A buszon kiolvasod a mai sportot, és nem tudod, Angliáról miért csak egy bekezdés van benne? Leszállsz, de hirtelen nem jut eszedbe, hogy mit keresel itt. Amikor pedig megvan a gondolatfoszlány, rájössz, hogy nem tudod, melyik tanárt keresd. De beugrik, és amikor megtalálod az egyiket, rádöbbensz, hogy a másik is ugyanakkor van bent, és te csak egy aláírást tudsz szerezni. Mi lesz a másikkal? Rájössz, hogy lehet, hogy fennáll a veszélye, hogy nem kapod meg az áhított autogrammot, és hírolvashatsz megint. Az azért nem lenne jó.