Csak álmok

Kedd délután..

Érdekes volt látni a komplett, ÜRES konditermet. Soha nem voltam még egyedül. Felemelő volt, sehol egy über-macsó, sehol egy klón. Hihetetlen. Aztán persze jött egy régi ismerős, aki talán van olyan cinikus, mint én. Isteni volt szidni a világot, könnyűzenét, és úgy ált. mindent. Soha többet nem lesz ilyen.

Délután..KHE próba.

Beugróként el kéne játszanom egy szerepet, amit még soha nem olvastam/láttam, egy darabban, amit szintén nem ismerek. Kb. 15 perc után aztán rájöttem, hogy felesleges parázni, ez egy jó kis előadás, könnyedséggel, mókával. De!
Ismét eszembe jutott, amit régebben le mertem jegyezni. Miszerint néha az az érzésem, hogy Gillz kipakolja elénk a frissen ontott beleit, és a színjátszósok legtöbbje csak röhög rajta. Ez főleg vonatkozik Ickére és udvartartására, meg a renitens őreinkre. Kicsit több odafigyelés, emberek..
És valami, ami ismét fagyizásba torkollott. Kezdem megszokni, ami persze, nem feltétlenül nagy baj:) Kivéve a meleg. Meg a rohadt szél, szúnyog, a zöld, meg a virágok. Hol vannak a régmúlt hegyek közül felszálló lusta felhők? A jeget törő, életvidám patak? Hiába, a Tél sokkal szebb, mint a tavasz, vagy a nyár. Mindig, és amen.

Álmok (part 1)..

Töredékes, és hiányos emlékek, de valami megmaradt. Gillz egy fórumon (leginkább az RPG.hu-ra hasonlított) felírta, és furcsa körszeletekkel, grafikonokkal prezentálta, hogy teljesen megváltozott a koncepciója a májusi liveról. E szerint mégsem lesz olyan "light", beszélgetős, intrikálós, hanem kőkemény bunyós-gyilkolós játék lesz, sok karakter halálával.
Aztán sétálok egy kertvárosban, késő délután. Egy kislány szegődik hozzám, aki Gillz húga. Sétálunk valamerre. Aztán egy sövénykerítés mögül halljuk a fentebb említett hölgyet, hogy sírva, és nagyon elkeseredve magyaráz valamit valakinek. Nem hallottuk, hogy mit. A kislány megkérdezi, hogy "biztos ő az? Miért szomorú?" Én meg nem győzöm nyugtatgatni. Ébredéskor nem éreztem túl jól magam. A tehetetlenség keserű pirulája dolgozott a gyomromban. Nem tudtam se a kislánynak, se a nővérének segíteni, pedig akartam.

Szerda..

Szerdán olvastam, írogattam, tanulgattam. De csak módjával. Készültem a Gimli szerepre, és "agyon-hallgattam" a Tiamat-A deeper kind of slumber albumot. Gimlinek van kb. tíz sor szövege, már nagyjából sikerült a fejembe paszírozni.
Eleredt az eső. Mivel a mai próba is a Nyulak szigetén lett volna, dühödt SMS áradatba kezdtem, hogy kiderítsük, tényleg ott lesz-e. Igen, ott volt. Valaki jött, valaki nem. Aki nem, az állítólag "mondvacsinált" okok miatt nem, de hát ez az ő dolga. Az a baj, hogy már-már főszerepe van. Reméljük tudja.
Este...
...
Két succubus elrángatott oda, hol a hegyek, rétek s erdők italát fogyaszthattuk, oda, hol a Tiltott város van a falon. Itt körömmel, tűvel, késsel, mosollyal válogatott kínzásokban részesültem. Ám végül "pokolbéli legyecskéim" sikerrel jártak, és könnyelmű, már-már végzetes ígéreteket sikerült kicsikarniuk belőlem. Meg némi önvallomást. Ám a jó páciens a tortúra alatt legalább annyit megtudott kínzóiról, mint ők róla. Hehe..de az irányítás végig az ő kezükbe volt, s máig nyögöm sebeim. Azóta kapkodom fejem a kihalt sikátorokban, s a szél fútta újságot is szellemnek látom, ami apró, de igen éles körmökkel, tűkkel szúrkál.
De ééééleeeek (meeeaaaat)..

Álmok (part2)

Álmomban külföldön jártam, ahol magyarul beszéltek. Ahova Volánbusz járt. De mi repülővel mentünk. A hely tökéletesen ismeretlen volt számomra, de kényelmesen berendezkedtünk. Itt tudtam meg, mintegy varázsütésre, hogy a testvérem jár a Boszival. Arculcsapás. Ráadásul egy ismeretlen család ismeretlen lányával akartak összeboronálni, akit ismernem kellett volna. De nem nem, annak dacára, hogy ők állították, hogy "de hisz itt-meg ott is voltatok..etc." ahha. Úgyhogy, mint kihalt állatfaj egyede (értsd: múlt századi kislovag) ki akartam menni elé a reptérre, merthogy később jön. Az infót, hogy a gépe mikor landol, természetesen hibásan kaptam meg (az öccsétől..), és már a Volánbusz-állomáson összefutottam vele. Illetve, nem is, mert ő se ismert meg, és én se őt. Simán elsétált, csak a beszélgetés-foszlányokból találtam ki, hogy ki is valójában.
Úgy nézett ki, mintha egy tízévest kereszteztek volna egy 40-essel. Gyerek test, anyóka fej. Miután "egymásra ismertünk" belémkarolt, de természetesen a szembejövő emberkék miatt folyvást rángattam..Jajj. Később tudtam meg, hogy összeolvadt a nagymamájával, és azért néz ki így. Őőőő...
Arra még emlékszem, hogy Szabolcs, meg a Boszi elmennek biciklis-kirándulni, és megnéznek egy holland bordélyt.
...
...
Earth to Balázs! Your brain has been invaded! need backup immediately! Kezdek megbomlani, vagy mi? Aki meg álomfejteni mer, azt megfejtem, de úgy, hogy megemlegeti! A legrosszabb az volt, hogy halálosan féltékeny voltam álmomban az Angyallányra (vagy Boszi? Nem is tudom..), és úúúgy utáltam a tesóm. Ebből egy kicsi megmaradt reggelre is. Aztán gyorsan elhesegettem. Az ember nem szokott féltékeny lenni a BARÁT-aira. Earth to B. !Your brain has been sucked up, and spitted away!
Különben is.
Ma jó kedvem kéne hogy legyen. Az is lenne, ha nem álmodnék mostanában baromságokat (bár míg az első szomorú volt, a második meg groteszk (és felháborító, és baromság..)). Jajj, get your self together..NOOOW!! Este jelenésed van, kreatívnak kell lenned, meg még most is, hiszen felelsz, meg gépelsz, meg mit nem.
Szétesés rulez..

Arrggghh.