..and the Pharao killed the first born son
2005 04. 29. péntek
A maradék
A konditerem megint tömve volt. Ahelyett, hogy ezek az emberek hazamennének, inkább hódolnak a lábbűz és hedonizmus oltárán. Ismét igazat kell adnom a Harcosok klubja egy főszereplőjének, miszerint a testépítés egyenértékű a maszturbációval.
Van egy relatíve nagyobb és kissebb helység. Ez utóbbiban van két bordásfal, előtte két szőnyeg, és két ferdepad. Ez a zug a hasizmot hivatott edzeni. Épp e funkciót kívántam ellátni, amikor bejön három, rendkívűl vígkedélyű fiatalember, egyikük kezében egy mérőszallag. Neki is álltak egymás bicepszét lemérni. "Hú, edzés előtt 42 volt, most mennyi? 42.5! Zsír, megint duzzadt egy felest!" Éljen. Tanúja voltam egy csoportos orgiának.
Színjátszó.. Elnézést mindenkitől! A szétesettség/kiégettség/önpusztítás/önutálat-o-METERem a rekordokat döngette. Kb. negyed, fél háromkor értem haza, éhesen, fáradtan. Csaptam egy NAGY zabálást bosófőzelékből és virsliből, majd nekiálltam nem gondolni semmire, és zombulni a TV előtt.
Negyed négykor jöttem rá, hogy ideje volna lenyúzni az arcomat, amit rekord idő alatt sikerült megejtenem. Huhh, ha belegondolok, a rendszeres borotválkozást két hónapja kezdtem el.. Azelőtt éltem az igénytelen főiskolás gondtalan életét. Ha ma egy hippi, ne szalazd holnapra (bocs)! Hiába, volt olyan nyár, amikor már-már berasztásodott a hajam, és ritkás szakállam nőtt. Hja, kérem, midnenkiek vannak vad pillanatai. Még a hivatásos lustáknak is, mint én.
Színjátszó, másodszorra. Talán most már sikerül.. Tehát el is indultam, tudván, hogy Gillz késni fog, és nekem kéne kezdésre bírnom a báránykákat. No, mivel a villamos méltóztatott 10 percig nem jönni, úgy hittem, hogy késem . De nem, úgyhogy ismét küldtem egy "kamu" SMS-t, hogy "Bocsi, de nem érek oda időben"-vagy valami hasonlót. Mostanában inkább küldök egy ilyen "kamu" SMS-t, semhogy szó nélkül késsek..
De Gillz ott volt. Meg kell jegyeznem, hogy a társaságban két ember teljesen szét volt esve, eme sorok írója, és meglepő módon a színjátszó "moderátora"(vezetője?). Érdekes, mert ez utóbbi, habár gyakorta leledzik ilyen idegállapotban, nem igazán látni rajta. Pedig ő az egyik legjobb, legtisztábban beszélő, de most "elidétlenkedte" az egészet. Nem mintha nekem akár egy szavam is lehetne, hisz ugyanezt csináltam végig. Ezúton is bocsánat. Pedig, amikor rámszólt, akkor éreztem, tudtam, próbáltam. Újabb rovás a fejfámon. Van még hely?
Nem volt kedvem semmihez, nem akartam "lenni", csak lebegni, aludni. Pihenni. Az a baj, hogy külső, és belső gondok is gyötörnek, és ez meglátszik mind a fizikális, mind a szellemi+érzelmi teljesítményemen. Már a jól bevállt orvosság, a töménytelen alvás, sem segít. Sebaj, majd holnap.
Talán ezért nem mentem a társasággal dumálni aznap este. Nem túlzottan érdekelt, hogy alig egy-két embert ismerek. Mostanában gyakrabban csapódok olyan csoportokhoz, ahol kívülálló vagyok a kezdetekben ( aztán Morri ugrálva, karlengetve kiabálja a "Szijja Drímőőőr!"-t. Hihi, kedves tőle ). Most nem. Nem is tudtam Gillznek megmagyarázni, magamnak sem tudom. Azt sem, hogy társaságban miért hallgatok zenét, hogy miért kullogok két ember mögött, miért nem szólok senkihez. Ajjaj, Balázska, kezdesz lefolyni a lejtőn (neeem, nem csúszni, vagy gurulni. Azok túl "aktív"-igék)
Talán egy jó alvás. De mit tegyek, ha már KILENCKOR ásítozom, és megpróbálok nem elájulni? Majd hatkor ébredni, és nem csinálni semmit? Szombaton, hatkor. Ezazzzzzz...
2005 04. 30. szombat
Elhatároztam, hogy ma rendet rakok. Most, per pillanat 16:09 van, és még nem álltam neki. Inkább egész nap a dobozt bámulom, zenét hallgatok, és olvasok. Új találmány: a TV-ről levenni a hangot, és közben a Hi-fit bömböltetni. Felemelő érzés. Mentem volna Beltine-ra (vagy hogy a túróba írják, nekem mindig egy bizonyos whisky márkanév jut róla eszembe..).. Ismét egy csapat vadidegen ember, sunshine-happy. Tűz körül ugrálás, mesélés, zabálás, nevetés. Na, ez utóbbi most pont nem megy, vagy ha igen, akkor sekélyesen. Hogyan magyaráztam volna meg az engem hívóknak ezt? Kedvesek, aranyosak, kb. négyszer hívtak. Most mit csináljak? Ha a társaságból csak két embert (egy redcap-pixi-malkáv...-pookát, meg egy malkávot) kedvelek/ismerek, akkor mi értelme? Persze-persze, gagyi az a társaság, ahol ne tudnék feloldódni. Megint ugyanaz a dilemma. Vajon TÉNYLEG elegem van már ebből? Nem hiszem. Meglehet, hogy egy újabb buta hóbortom jön elő. Többen depisek leszenk az ősztől, meg a téltől. Na, én a tavasztól kapok hidegrázást. A folyvást tűző nap, a kiszámíthatatlan időjárás, az emberek undok-elégedettség-vigyora. Mindenki álszent, senki nem őszinte (csak kevesek). Őszinteség? Az utóbbi időben csak X-szel voltam teljes mértékig őszinte. Ez egy kicsit elszomorít.
Az Eco könyv kezd beindulni. Csak sajnos olyan témában, amit ismerek. Persze, nem úgy, mint az író, de tavaly már volt alkalmam a templomosok történelmét végigrágni. Stílgyakra kellett készíteni egy kis prezentációt, majd az előadás kivonatát beadni a tanárnak. Nos, az én teljesítményem: úgy kellett a "színről" lekérni, pedig még mindig csak az állítólagos Salamon-templom alatti ásatásokról szóltam. A kivonat? Kilenc nyomtatott oldal, normál sortáv, 9-es (!) betűméret. Hehe, a tanár persze hármast adott, mert túl hosszú volt. No, mindegy. Azért Eco említ sok olyat is, amiről eddig nem tudtam. Persze fra Stephano a kifogyhatatlan kútfője e témának, de inkább nem zargatom, mert a végén még megtérítene..
A mai nap az elmélkedésé. Az önértékelésé. Cseppfolyóssá válltam, hogy átszűrhessem magam. Egy kicsit túl jól siekrült, mert olyan fejfájás-hullámok törnek rám, hogy nem győzök Saridon (reklám helye) után kapkodni. De nem használ! Először életemben nem használ! Beteg leszek? Három évig csak langy nátha volt egyetlen ellenségem...
Erőt veszek magamon, és jól seggberugom az alfelem tulajdonosát, hogy csináljon már valamit. Ha már bekapcsolta a gépet, akkor találjon ki, holmi régóta beígért live-karaktert, és lehetőleg gépelje is le. Már ideje volna. Persze, néhány nevet, instrukciót már elfelejtettem, de azt majd pótoljuk, amint NET közelbe érek. Ami kedden lesz. Hmm, vajon a Metaphor tanár nagyon mérges lesz rám, amiért nem csináltam meg a kiselőadásom hétfőre? Vajon tudom vasárnap pótolni? Meglátjuk...
-kicsit később-
Na, sikerült. Az eleje olyan, mint a rossz rántotthús-rágós-, de végére egészen belejöttem. Szóval kész, tessék értékelni, kedves mesélő, és javítani. Mert, mint azt mondottam volt, a megadott instrukciók egy része már kiment a lyukas koponyámból. Az írás kúra. Gyógyszer. Jobb lett a kedvem, annyira, hogy lhatároztam: Ezredszerre is megnézem a Phantom Menace-t. Mert most már legalább reklámok is vannak benne. Hülye emberek, filmeket tesznek a reklámok közé..
2005. 04. 01. vasárnap
Éljen a munka ünnepe! Éljen Anyák napja! Hajrá E.T., Mikulás, és minden kedves kabalafigura! Utálom a mondvacsinált ünnepeket. Barát Tamás, kis hazánk egyik legjobb PR-ese is megmondta: nem az eseménykor kell kampányolni, hanem egész évben. Ha egész évben teljesítesz, és törődsz, akkor nem kell EGY napon kifejezni az anyám iránt érzett szeretetet egy csokor virággal. Ja, a mondás, hogy a csomagolás drágább a virágnál nem vicc! A növény 140 FT-volt, és 400-at kellett fizetnünk.. Hogy is van ez?
Reggel összerámoltam, úgy-ahogy. A szobám a bombázás utáni Németországot idézte, most már olyan, mint egy kellemesebb város a tsunami után. Jobb, de nem sokkal. Konkrétan: A padlón már nincs sok fénymásolat/jegyzet/fecni/újság, de az íróasztal azért még cinkes. Sebaj. Ja, és füstölőt is régen gyújtottam már, talán azért, mert fogy a Szantálfa. Sebaj, majd veszünk újat (csak azt tudnám, miből..).
Ma voltam apámnál. Egy gyors ebéd után felrohantam az emeletre, hogy megnézzem (végre-valahára) a clone wars series-t. Nagyon jó volt, legalább tudom, hogyan rabolták el Palpatinet. A sok birka meg a moziba nem fogja tudni, ha-ha! Manapság elég egy mondta, hogy a padlóra küldjenek. Ez az ebéd alatt esett meg. Apám feleségének anyja derűsen odavetette elém a "Na, és mi leszel, ha nagy leszel?" kérdést. Ha nem mondtam el már ezerszer, akkor egyszer sem. Ilyenkor persze jó pofát kéne vágni, de manapság egyre kevésbé megy. Nem is válaszoltam, megtették helyettem mások. Elegem van, Egy alkoholista, lerobbant nő piszkál kaja közben, amikor látszik, hogy nem vagyok a toppon. legalább abból leeshetett volna neki, hogy egy rohadt szót se szóltam, csak apámhoz.
Volt egy fél órám netezni, úgyhogy belepofáztam pár blogba, és gyűjtöttem kb. tíz foci-metafórát a hétfői szemináriumra. Majd meglátjuk, elég lesz-e. Ha jól dumálok, akor elég lesz...Nem kaptam emilt két hete. A KF-levlist behalt, és úgy tűnik, Korin se kapta meg a live-os levelem. Majd elküldöm legközelebb.
Hazafelé..Én és a nagy szám! Apám feleségge hazahozott minket a Nagymamámmal, és a fentebb említett hölggyel (akit egyébként kedvelek, de most NEM). Újpestnél aztán Szabolcs megjegyezte, hogy mennyit várt itt az éjszakai buszra. Én persze szóbahoztam a saját éjszakai buszos emlékeket. Erre az egyik öreg rávágta, hogy "A mi időnkben x-távolságot kellett megtennünk, amikor AKKORA hó volt.." Persze Balázska azonnal megkérte őket, hogy ezt ne. A "Bezzeg az én időmben" történeteket utálom, és kéretik a témát lezárni. A kollektív leugatás után hazáig CSAK és KIZÁRÓLAG a múlt hőstetteit regélő ( " a méteres hóba kellett gyalogolnunk 10 km-ert egy kis szoknyába, hogy csörögjünk egyet") eposzokat hallhattam. A Grincs kedves kérdése ötlött fel bennem ilyenkor..("Ti még éltek?")
Hazaérve gyomorfájás várt. Hello, haver, kösz, hogy benéztél, nem mennél már? Nem megy. Egy kis kombucha tea általába segíti az illetőt távozni, reméljük most is. A hétfő különösen remek lesz..
Tiamat-A Deeper kind of slumber. Ütős, csak egy kicsit egysíkú. Sajnos nagyon hallom, hogy az énekes, mennyire nem tud énekelni. De nem is kell neki, ha nem figyelek oda, akkor hajlamos magával ragadni, és elmerengeni. Nem is kéne trackekre osztani az albumot, jó lenne ez egy, nagy számban, mint pl. Dream Theatre: Change of Seasons-albuma. Ja, Petrucci még mindig a világ legjobb progressive-rock gitárosa. Őőőő, elkalandoztam. Tiamat..A Wild albumot követően tök jó lett. Szeretjük nagyon. Ezt is, most ez megy folyamatosan. Nem is kell ide semmi változatosság, jó ez így, ahogy van. Ha meg nem tetszik, akkor nem kell hallgatni. Passz.
Pink Floyd-London Philharmonic Orchestra. Szeretjük ezt is, de aki PF számokat akar hallgatni, az inkább ne erre fizessen be. A művek külön utakon járnak, és habár tagadhatatlanul felismerünk benne egy-két Pink Floyd dallamot, önálló egészet alkotnak. Kellemes, nagyzenekaros album. Aki egy kcisit viszolyog a komolyzenétől, de a PF-et szereti, annak ajánlom. Sajnos a komolyzene kezd kimenni a divatból, de legalábbis a korosztályomat nem nagyon izgatja. Hüpp, bánatos is leszek hirtelen. Érdekeltek is!
A maradék
A konditerem megint tömve volt. Ahelyett, hogy ezek az emberek hazamennének, inkább hódolnak a lábbűz és hedonizmus oltárán. Ismét igazat kell adnom a Harcosok klubja egy főszereplőjének, miszerint a testépítés egyenértékű a maszturbációval.
Van egy relatíve nagyobb és kissebb helység. Ez utóbbiban van két bordásfal, előtte két szőnyeg, és két ferdepad. Ez a zug a hasizmot hivatott edzeni. Épp e funkciót kívántam ellátni, amikor bejön három, rendkívűl vígkedélyű fiatalember, egyikük kezében egy mérőszallag. Neki is álltak egymás bicepszét lemérni. "Hú, edzés előtt 42 volt, most mennyi? 42.5! Zsír, megint duzzadt egy felest!" Éljen. Tanúja voltam egy csoportos orgiának.
Színjátszó.. Elnézést mindenkitől! A szétesettség/kiégettség/önpusztítás/önutálat-o-METERem a rekordokat döngette. Kb. negyed, fél háromkor értem haza, éhesen, fáradtan. Csaptam egy NAGY zabálást bosófőzelékből és virsliből, majd nekiálltam nem gondolni semmire, és zombulni a TV előtt.
Negyed négykor jöttem rá, hogy ideje volna lenyúzni az arcomat, amit rekord idő alatt sikerült megejtenem. Huhh, ha belegondolok, a rendszeres borotválkozást két hónapja kezdtem el.. Azelőtt éltem az igénytelen főiskolás gondtalan életét. Ha ma egy hippi, ne szalazd holnapra (bocs)! Hiába, volt olyan nyár, amikor már-már berasztásodott a hajam, és ritkás szakállam nőtt. Hja, kérem, midnenkiek vannak vad pillanatai. Még a hivatásos lustáknak is, mint én.
Színjátszó, másodszorra. Talán most már sikerül.. Tehát el is indultam, tudván, hogy Gillz késni fog, és nekem kéne kezdésre bírnom a báránykákat. No, mivel a villamos méltóztatott 10 percig nem jönni, úgy hittem, hogy késem . De nem, úgyhogy ismét küldtem egy "kamu" SMS-t, hogy "Bocsi, de nem érek oda időben"-vagy valami hasonlót. Mostanában inkább küldök egy ilyen "kamu" SMS-t, semhogy szó nélkül késsek..
De Gillz ott volt. Meg kell jegyeznem, hogy a társaságban két ember teljesen szét volt esve, eme sorok írója, és meglepő módon a színjátszó "moderátora"(vezetője?). Érdekes, mert ez utóbbi, habár gyakorta leledzik ilyen idegállapotban, nem igazán látni rajta. Pedig ő az egyik legjobb, legtisztábban beszélő, de most "elidétlenkedte" az egészet. Nem mintha nekem akár egy szavam is lehetne, hisz ugyanezt csináltam végig. Ezúton is bocsánat. Pedig, amikor rámszólt, akkor éreztem, tudtam, próbáltam. Újabb rovás a fejfámon. Van még hely?
Nem volt kedvem semmihez, nem akartam "lenni", csak lebegni, aludni. Pihenni. Az a baj, hogy külső, és belső gondok is gyötörnek, és ez meglátszik mind a fizikális, mind a szellemi+érzelmi teljesítményemen. Már a jól bevállt orvosság, a töménytelen alvás, sem segít. Sebaj, majd holnap.
Talán ezért nem mentem a társasággal dumálni aznap este. Nem túlzottan érdekelt, hogy alig egy-két embert ismerek. Mostanában gyakrabban csapódok olyan csoportokhoz, ahol kívülálló vagyok a kezdetekben ( aztán Morri ugrálva, karlengetve kiabálja a "Szijja Drímőőőr!"-t. Hihi, kedves tőle ). Most nem. Nem is tudtam Gillznek megmagyarázni, magamnak sem tudom. Azt sem, hogy társaságban miért hallgatok zenét, hogy miért kullogok két ember mögött, miért nem szólok senkihez. Ajjaj, Balázska, kezdesz lefolyni a lejtőn (neeem, nem csúszni, vagy gurulni. Azok túl "aktív"-igék)
Talán egy jó alvás. De mit tegyek, ha már KILENCKOR ásítozom, és megpróbálok nem elájulni? Majd hatkor ébredni, és nem csinálni semmit? Szombaton, hatkor. Ezazzzzzz...
2005 04. 30. szombat
Elhatároztam, hogy ma rendet rakok. Most, per pillanat 16:09 van, és még nem álltam neki. Inkább egész nap a dobozt bámulom, zenét hallgatok, és olvasok. Új találmány: a TV-ről levenni a hangot, és közben a Hi-fit bömböltetni. Felemelő érzés. Mentem volna Beltine-ra (vagy hogy a túróba írják, nekem mindig egy bizonyos whisky márkanév jut róla eszembe..).. Ismét egy csapat vadidegen ember, sunshine-happy. Tűz körül ugrálás, mesélés, zabálás, nevetés. Na, ez utóbbi most pont nem megy, vagy ha igen, akkor sekélyesen. Hogyan magyaráztam volna meg az engem hívóknak ezt? Kedvesek, aranyosak, kb. négyszer hívtak. Most mit csináljak? Ha a társaságból csak két embert (egy redcap-pixi-malkáv...-pookát, meg egy malkávot) kedvelek/ismerek, akkor mi értelme? Persze-persze, gagyi az a társaság, ahol ne tudnék feloldódni. Megint ugyanaz a dilemma. Vajon TÉNYLEG elegem van már ebből? Nem hiszem. Meglehet, hogy egy újabb buta hóbortom jön elő. Többen depisek leszenk az ősztől, meg a téltől. Na, én a tavasztól kapok hidegrázást. A folyvást tűző nap, a kiszámíthatatlan időjárás, az emberek undok-elégedettség-vigyora. Mindenki álszent, senki nem őszinte (csak kevesek). Őszinteség? Az utóbbi időben csak X-szel voltam teljes mértékig őszinte. Ez egy kicsit elszomorít.
Az Eco könyv kezd beindulni. Csak sajnos olyan témában, amit ismerek. Persze, nem úgy, mint az író, de tavaly már volt alkalmam a templomosok történelmét végigrágni. Stílgyakra kellett készíteni egy kis prezentációt, majd az előadás kivonatát beadni a tanárnak. Nos, az én teljesítményem: úgy kellett a "színről" lekérni, pedig még mindig csak az állítólagos Salamon-templom alatti ásatásokról szóltam. A kivonat? Kilenc nyomtatott oldal, normál sortáv, 9-es (!) betűméret. Hehe, a tanár persze hármast adott, mert túl hosszú volt. No, mindegy. Azért Eco említ sok olyat is, amiről eddig nem tudtam. Persze fra Stephano a kifogyhatatlan kútfője e témának, de inkább nem zargatom, mert a végén még megtérítene..
A mai nap az elmélkedésé. Az önértékelésé. Cseppfolyóssá válltam, hogy átszűrhessem magam. Egy kicsit túl jól siekrült, mert olyan fejfájás-hullámok törnek rám, hogy nem győzök Saridon (reklám helye) után kapkodni. De nem használ! Először életemben nem használ! Beteg leszek? Három évig csak langy nátha volt egyetlen ellenségem...
Erőt veszek magamon, és jól seggberugom az alfelem tulajdonosát, hogy csináljon már valamit. Ha már bekapcsolta a gépet, akkor találjon ki, holmi régóta beígért live-karaktert, és lehetőleg gépelje is le. Már ideje volna. Persze, néhány nevet, instrukciót már elfelejtettem, de azt majd pótoljuk, amint NET közelbe érek. Ami kedden lesz. Hmm, vajon a Metaphor tanár nagyon mérges lesz rám, amiért nem csináltam meg a kiselőadásom hétfőre? Vajon tudom vasárnap pótolni? Meglátjuk...
-kicsit később-
Na, sikerült. Az eleje olyan, mint a rossz rántotthús-rágós-, de végére egészen belejöttem. Szóval kész, tessék értékelni, kedves mesélő, és javítani. Mert, mint azt mondottam volt, a megadott instrukciók egy része már kiment a lyukas koponyámból. Az írás kúra. Gyógyszer. Jobb lett a kedvem, annyira, hogy lhatároztam: Ezredszerre is megnézem a Phantom Menace-t. Mert most már legalább reklámok is vannak benne. Hülye emberek, filmeket tesznek a reklámok közé..
2005. 04. 01. vasárnap
Éljen a munka ünnepe! Éljen Anyák napja! Hajrá E.T., Mikulás, és minden kedves kabalafigura! Utálom a mondvacsinált ünnepeket. Barát Tamás, kis hazánk egyik legjobb PR-ese is megmondta: nem az eseménykor kell kampányolni, hanem egész évben. Ha egész évben teljesítesz, és törődsz, akkor nem kell EGY napon kifejezni az anyám iránt érzett szeretetet egy csokor virággal. Ja, a mondás, hogy a csomagolás drágább a virágnál nem vicc! A növény 140 FT-volt, és 400-at kellett fizetnünk.. Hogy is van ez?
Reggel összerámoltam, úgy-ahogy. A szobám a bombázás utáni Németországot idézte, most már olyan, mint egy kellemesebb város a tsunami után. Jobb, de nem sokkal. Konkrétan: A padlón már nincs sok fénymásolat/jegyzet/fecni/újság, de az íróasztal azért még cinkes. Sebaj. Ja, és füstölőt is régen gyújtottam már, talán azért, mert fogy a Szantálfa. Sebaj, majd veszünk újat (csak azt tudnám, miből..).
Ma voltam apámnál. Egy gyors ebéd után felrohantam az emeletre, hogy megnézzem (végre-valahára) a clone wars series-t. Nagyon jó volt, legalább tudom, hogyan rabolták el Palpatinet. A sok birka meg a moziba nem fogja tudni, ha-ha! Manapság elég egy mondta, hogy a padlóra küldjenek. Ez az ebéd alatt esett meg. Apám feleségének anyja derűsen odavetette elém a "Na, és mi leszel, ha nagy leszel?" kérdést. Ha nem mondtam el már ezerszer, akkor egyszer sem. Ilyenkor persze jó pofát kéne vágni, de manapság egyre kevésbé megy. Nem is válaszoltam, megtették helyettem mások. Elegem van, Egy alkoholista, lerobbant nő piszkál kaja közben, amikor látszik, hogy nem vagyok a toppon. legalább abból leeshetett volna neki, hogy egy rohadt szót se szóltam, csak apámhoz.
Volt egy fél órám netezni, úgyhogy belepofáztam pár blogba, és gyűjtöttem kb. tíz foci-metafórát a hétfői szemináriumra. Majd meglátjuk, elég lesz-e. Ha jól dumálok, akor elég lesz...Nem kaptam emilt két hete. A KF-levlist behalt, és úgy tűnik, Korin se kapta meg a live-os levelem. Majd elküldöm legközelebb.
Hazafelé..Én és a nagy szám! Apám feleségge hazahozott minket a Nagymamámmal, és a fentebb említett hölggyel (akit egyébként kedvelek, de most NEM). Újpestnél aztán Szabolcs megjegyezte, hogy mennyit várt itt az éjszakai buszra. Én persze szóbahoztam a saját éjszakai buszos emlékeket. Erre az egyik öreg rávágta, hogy "A mi időnkben x-távolságot kellett megtennünk, amikor AKKORA hó volt.." Persze Balázska azonnal megkérte őket, hogy ezt ne. A "Bezzeg az én időmben" történeteket utálom, és kéretik a témát lezárni. A kollektív leugatás után hazáig CSAK és KIZÁRÓLAG a múlt hőstetteit regélő ( " a méteres hóba kellett gyalogolnunk 10 km-ert egy kis szoknyába, hogy csörögjünk egyet") eposzokat hallhattam. A Grincs kedves kérdése ötlött fel bennem ilyenkor..("Ti még éltek?")
Hazaérve gyomorfájás várt. Hello, haver, kösz, hogy benéztél, nem mennél már? Nem megy. Egy kis kombucha tea általába segíti az illetőt távozni, reméljük most is. A hétfő különösen remek lesz..
Tiamat-A Deeper kind of slumber. Ütős, csak egy kicsit egysíkú. Sajnos nagyon hallom, hogy az énekes, mennyire nem tud énekelni. De nem is kell neki, ha nem figyelek oda, akkor hajlamos magával ragadni, és elmerengeni. Nem is kéne trackekre osztani az albumot, jó lenne ez egy, nagy számban, mint pl. Dream Theatre: Change of Seasons-albuma. Ja, Petrucci még mindig a világ legjobb progressive-rock gitárosa. Őőőő, elkalandoztam. Tiamat..A Wild albumot követően tök jó lett. Szeretjük nagyon. Ezt is, most ez megy folyamatosan. Nem is kell ide semmi változatosság, jó ez így, ahogy van. Ha meg nem tetszik, akkor nem kell hallgatni. Passz.
Pink Floyd-London Philharmonic Orchestra. Szeretjük ezt is, de aki PF számokat akar hallgatni, az inkább ne erre fizessen be. A művek külön utakon járnak, és habár tagadhatatlanul felismerünk benne egy-két Pink Floyd dallamot, önálló egészet alkotnak. Kellemes, nagyzenekaros album. Aki egy kcisit viszolyog a komolyzenétől, de a PF-et szereti, annak ajánlom. Sajnos a komolyzene kezd kimenni a divatból, de legalábbis a korosztályomat nem nagyon izgatja. Hüpp, bánatos is leszek hirtelen. Érdekeltek is!
posted by Dreamer at 12:26 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home