Tuesday, April 19, 2005

előadás

Rémmese a Margit szigeten, régről

Szereposztás:
Fogadós-Geret
Vatikáni ügynök, stigmatizált pap-Kharon
Volt Náci kém, poszt terrorista-Argaies
Gonosz mesélő, akinek mindig igaza van-Magam

Volt egy régi dédelgetett álmom, hogy játszhatnánk a szabad ég alatt, valami komorabb környezetben. A temetőt még nem vetettem el teljesen, de ismerve a társaságot, nem hinném, hogy nagyon rá tudtak volna hangolódni a dolgokra. Mindegy,maradt a Margit sziget római szekciója. Szóval réges régen, egy messzi szigeten..
Sajnos Rhilen és Val ÉPP akkor ment el szüretelni, pedig Rhilennek szántam volna a német katonát.

A szereplők hirtelen eszméltek, egy teljesen ismeretlen helyen. Utolsó emlékük az volt, hogy Szlovéniában vannak, 1967-körül. Egy kis hegyi faluban. Ám az utolsó hétre egyáltalán nem emlékeznek. De ami most, az első levegővétel után a szemük elé tárult..
Egy pap lebegett a fogadó ebédlőjének közepén, Krisztus-pózban. Hátáról hatalmas fehér szárnyak terültek szét, s kezéből, lábából vérpatakok nyíltak...majd összeesett, az angyalszárnyak eltűntek. Csend lett az úr.
Gyorsan megbeszélték, hogy ez így nem jó. Főleg, hogy semmi emlékük nem maradt az elmúlt pár hétről. Miután kikémleltek a szabadba, újabb meglepetés várt rájuk: Odakint irtóztató sárlavina söpört végig a tájon, s az egyik közeli hegycsúcsot teljesen letarolt egy robbanás. Ám talán ennek, még így, a távolból is ki tudták venni egy romváros ködös sziluettjét..

Sajnos a fogadós felesége nagyon beteg volt. Az ágyból nem tudott kikelni, ezért derék emberünk vitte neki az élelmet minden nap, és tartotta benne a lelket. A gondok akkor kezdődtek, amikor az egyik vendége felfigyelt a feleség zárt szobájából kiszűrődő irdatlan bűzre. Némi szóváltás után, s egy kis szerencsével rájöttek, hogy szegény fogadósunk elméje megháborodott, hiszen a párja már hónapok óta halott volt, ám ő elevennek látta. A szobában férgek és legyek mindenhol, a tucatnyi tál romlott és poshadt étellel..

Az egyik vendég nem egészen őszínte. Valójában egy titkos poszt-náci szervezet tagja, aki Hitler egy okkult kutatását próbálta feltárni. Van egy sanda gyanúja, hogy ő robbantott odakint, de minden olyan ködös..ezért egy idő után felkerekedik, és meglátogatja a távoli romokat. Az út nehéz, és sokáig tart, mindenütt romló szagú dögök, és nyúlós, marasztaló sár.

A Pap először ALAPOSAN elbeszélgetet a fogadóssal ( a holtakat el kell temetni..), majd furcsa látomása támadt Gábriellről, és egy ördögről, kit az arkangyal bezárt egy kőbe, s nem szabad kiengedni..

A kém elérte a romvárost, ahol ismerős feltárást talál. Gyanúja beigazolódott, ő robbantott, és az indította el a sárlavinát. Sajnos minden utat elsöpört, ezt fentről látta, de talán megérte. Talált egy pisztolyt is, meg a felszerelését. No és egy alagutat, amit a robbantás tett szabaddá. Talált odabent egy EGÉSZEN érdekel festményt, és némi Második Világháborús jegyzetet egy félbehagyott rituáléról..amikor megérkezett a pap..
Hosszas ebszélgetés, szópárbaj, manőverezés vette kezdetét. A pap és a fogadós azon volt, hogy a talált maradék robbanóanyaggal le kell zárni a tárlatot, ám pisztoly csak a kémnél volt. Szó tettet követett, majd hamarosan berobbant az alagút egyszer és mindenkorra. Csak sajnos túl későn. A rituálé addigra elvégeztetett, s Azazel, a démon kiszabadult fogságából. Gábriel, ki törölte e három ember emlékeit, s megszállta a papot, megpróbálta megvédeni a halandókat, de sajnos Azazel a sok évnyi fogságból erősebben szabadult, mint volt, s legyűrte Isten hirnökét...

A játék jól alakult, midenki hozta a formáját. Sajnos volt egy kis kínos közjáték... Úgy nézett ki, hogy el fog eredni az eső. Úgyhogy otthagytuk a romokat, és áthúzódtunk a Zenélő Kúthoz. Gondoltuk, 11-kor már csak nem zenél. Hát tévedtünk. negyed óra múltán egy harangszó kondult, és mindenkibe majd megállt az ütő. Aztán egy kedves öreg bácsi hangján elkezdte ecsetelni, hogy "Az eredeti zenélő kút Bécsben található. Ezt xxx építette ekkor meg ekkor"..Kössz, vazzeg. Biztos ez volt az utolsó, gondoltuk. DE NEM! Az a koszhordalék negyed óra múltán újrakezdte, ezúttal több nyelven is. eső ide vagy oda, mi biza visszamentünk a kövekhez. Nem is esett, és a kaland is jól alakult, dacára, hogy midnenki belehalt. Illetve Argi nem, de őt ugye Azazel tartotta életben, aki megszállta őt. szép kilátások, nem?
***

Ma nekiállok a szakdogámnak. Talán...talán meg tudom csinálni. Talán nem fogok ma egész álló nap chatelni, bloggolni, mindent, ami nem a szakdogám. Bár fontos ez? már kiderült, hogy lesz még legalább egy fél évem. Ráérnék akkor. Fáradtnak érzem magam, nagyon fáradtnak.

2 Comments:

Blogger gothposeur said...

fhú, ez a kaland jól hangzik...

11:15 AM  
Blogger Dreamer said...

Szerettem, a Romok miatt. Volt egy hangulata, annyi szent. De messze nem a legjobb mesém, ó neeeeem...:)

12:27 PM  

Post a Comment

<< Home