közhely-bomba
Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk. Ezek általában rosszak. Ráadásul megmásíthatatlanok. Lehet keseregni, szitkozódni, magunkba fordulni, de nem lehet ellenük SEMMIT tenni. Csak elfogadni, és remélni, hogy lessz majd jobb.
El kell fogadni, ha elkap a BKV ellenőr. Van az úgy, ő is csak a munkáját végzi, mégha bunkó és pofátlan módon is.
El kell fogadni, ha valakinek halva születik a gyermeke. Szerintem ennél nem lehet nagyobb személyes tragédia egy ember életében, legyen az bár nő vagy férfi.
El kell fogadni, ha valakit kirúgnak. Fel kell szépen állni a padlóról, és menni tovább.
El kell fogadni, hogy a szerelem elmúlik. Van másik. Vagy nincs.
El kell fogadnom, hogy meghalt a Nagyapám. Az embernek meghalnak a rokonai, elkerülhetetlenül, amíg ő maga el nem megy.
Nem érdekel, hogyan történt, nem érdekel, hogy műhiba volt-e vagy sem, nem érdekel, hogy elaludt-e az ágyában, vagy sem. Teljes és viszonylag boldog életet élt. Gazdag életet élt, és lehetett sejteni, mikor lesz vége.
Otthon egy gyertya állt a nagyszoba közepén, az erkélyajtó előtt. Csend volt. Mindenki csendes volt. Csak az öcsém bömböltette a tévéjét. Ő is tudta. Ma reggel véletlenül összefutottam néhány rokonommal (Nagybátyám+oldalbordája). Ők is tudták.
El kell fogadnom.
El kell fogadni, ha elkap a BKV ellenőr. Van az úgy, ő is csak a munkáját végzi, mégha bunkó és pofátlan módon is.
El kell fogadni, ha valakinek halva születik a gyermeke. Szerintem ennél nem lehet nagyobb személyes tragédia egy ember életében, legyen az bár nő vagy férfi.
El kell fogadni, ha valakit kirúgnak. Fel kell szépen állni a padlóról, és menni tovább.
El kell fogadni, hogy a szerelem elmúlik. Van másik. Vagy nincs.
El kell fogadnom, hogy meghalt a Nagyapám. Az embernek meghalnak a rokonai, elkerülhetetlenül, amíg ő maga el nem megy.
Nem érdekel, hogyan történt, nem érdekel, hogy műhiba volt-e vagy sem, nem érdekel, hogy elaludt-e az ágyában, vagy sem. Teljes és viszonylag boldog életet élt. Gazdag életet élt, és lehetett sejteni, mikor lesz vége.
Otthon egy gyertya állt a nagyszoba közepén, az erkélyajtó előtt. Csend volt. Mindenki csendes volt. Csak az öcsém bömböltette a tévéjét. Ő is tudta. Ma reggel véletlenül összefutottam néhány rokonommal (Nagybátyám+oldalbordája). Ők is tudták.
El kell fogadnom.
posted by Dreamer at 10:53 AM
2 Comments:
Huh!
Hát először is szia, Miriel vagyok, és gillz blogjáról találtam meg a tiédet.
Teljes mértékben átérzem azt, amit írtál a nagypapádról, én is először ŐT vesztettem el...
És hidd el, teljes képtelenség elfogadni. A tudat, ahogy lapátolták a földet a koporsójára, és hogy Ő már nincs...
Talán az egész temetési mise ezt erősítette meg bennem... Lehetetlen megbirkózni vele.
Mindegy, előbb-utóbb úgyis megrohadunk...
Hehh..
Gillz, a te hibád!:) Illetve az enyém. No, mindegy, Miriel, légy üdvözölve!
Nem az első, egy nagyszülőt már elvesztettem +pár barátot. Ha érdekel (őszíntén szólva, vajon kit érdekelhet?), olvass visszább.:)
Debizony, hogy meg lehet, sőt, meg kell bírkózni vele! Ellenkező esetben bekebelez. Több út is van..
-Elfolytod, mint teszem én, és "meg sem történtté" teszed.
-Feldolgozod, "magadba" gyúrod, és megváltozol.
-Ha rájössz, hogy csak a teste halt meg, akkor már jó úton jársz (ezt is próbálgatom..)
Post a Comment
<< Home