sunshine reggie! Be a good time tonight!

Nos....
Sokan nem értik. Anyám nem érti. Látom a szemében, hogy nem. Nem érti, hogy miért nem kérdeztem meg, hogyan ment el. Nem érti, mitől van jókedvem, miért nem történt velem semmi. No, sebaj. Ugyanez volt, mikor a szüleim elváltak. Mikor az ált. isk. osztálytársam hunyt el. Mikor megtudtuk, hogy Anita AIDS-es. Mikor Renald elment.

Itt van midnen, bennem, valahol jó mélyen. Mivel tanultam pszichológiát (kicsit..), tudom, hogy ez nem egészen egészséges, de hát ez van. Persze, csak ha Freudnak volt igaza. Akkor az ID-em lassan túlcsordul a negatív emlékektől. Biztosan kísérteni fogok majd halálom után. Csak azt nem tudom még, hogy kit.

Nem értem, hogy miért akarnak emberek segíteni nekem. Miért győzködnek a részvétükről, és az együttérzésükről...*
***

Nem akarom érteni. Nem akarom meghallgatni őket.*

Mindig ilyen voltam. Talán ez az oka annak, hogy a színjátszón nem tudták eldönteni, hogy taszítok-e avagy sem. Minden emléket jó mélyen elásunk, és elraktározzuk jobb alkalomra. Tudathasadás rulez. Persze, volt már rá példa...

Régen alvajártam.
He-he.. Volt, hogy a nyár közepén úgy ébredtem, hogy teljes téli felszerelés volt rajtam a takaró alatt. Két pulcsi, farmer, sí-gatya.. Ömlött rólam a víz. A többiek meg jól kiröhögtek:)
Megesett azért rondább eset is. Pl.: Egy szlovákiai kirándulás során a család egy szobában aludt. Anyám észrevette, hogy Balázska felül az ágyon. Megpróbált beszélni hozzám, utána visszanyomni. Erre olyan sallert kevertem le neki, hogy csak úgy zengett ( már amennyire egy tíz éves gyerek erre képes..)
Akadt némi thrilleres incidens is...

A kistesóm valamire felébredt az éj közepén. Mivel odabent nem talált semmi furcsát, hát kiment a fürdőszobába, higy igyon egy kis vizet. Eztán visszabújt az ágyba, és elszendergett. Egy darabig volt csak zavartalan az álma, mert két durva kéz ragadta meg ruhájánál fogva, s teljes erő(m)ből elkezdte rázni, arcába kiabálva:
-JÁTSSZ VELEEEM!
Gyermekkorban infarktus? Majdnem. Én nem emléxem rá. Egy idő után anyám attól félt, hogy kárt teszek magamban, úgyhogy elcipelt egyszer egy piszmológushoz. Ő azt mondta, hogy a napi felgyülemlett agressziótól szabadultam így meg. Azóta az egy alkalom óta ilyesmi nem történt (vagy nem árulták el)..

Tegnap sikerült egy évnyi +szigorlatniy nyelvészet anyagot szerezni. Jajj nekem, mi lesz belőlem, míg megtanulom! De legalább autóval hoztak haz. Ezért ma kénytelen voltam bejönni tesizni..hejhó!
Este mozi egy falka nővel. Remélem túlélem (glupp).. Ohh, meg ugye angolt tanítgatni is kéne..Holnap fogorvos..kissé felgyorsultak az események mostanában..


*nem egy fenét. Köszönöm midenkinek, aki ilyen-olyan fórumokon (blog, u2u) biztosított az együttérzéséről!!