"I am no longer Master Pain..Call me Betty!"

Manapság..

Voltam otthon is. Nehéz mit írni három, talán négy teljesen egybefüggő napról. Mintha nem is lett volna este, választék, határ. Az alvások előtt nem mondtam, hogy "na, ez is jó nap volt". Mert ez EGY nagy nap, nem három(négy?).

Mivel kezdődöt? Talán az uccsó KHE próbával. Majd pénteken az mega-anime-és-minden-más maratonnal. De látszik, hogy a társaságból ki edzett lájvos, és ki nem.. Aki igen, az végig bírta, aki nem, az szép lassan elsunnyogott, vagy aludt. Ellenben a fagyi..Komolyan mondom, Drunak kellene ezzel foglalkoznia. Olyan kelyheket varázsolt, hogy csak. Be is ajánlom Sonicának a Zserbóba, de rögtön.

Aztán Átjáró? KHE jól sikerült. Nem is éreztem volna, hogy EZ AZ előadás, nekem olyan volt, mint egy újabb próba, csak csöndben kellett maradnom a színfalak mögött. Aztán fel-alá rohangáltunk, unatkoztunk. De valami hiányzott. Mintha folyvást a nyomába lettem volna, de mindig kicsúszott a kezeim közül. Nem voltam eléggé "ott", nem vitás. De sebaj!

A sok Nerd..geek..SW freak.. Azt hittem, ez csak amerikában van. De nem, és ismét bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk majmolni a nyugatot. Az én kedvenc könyvem Robert Merle-től a "Mesterségem a halál". Akkor én most öltözzek be a Lager parancsnokának? Kössz, inkább nem. Vagy mondjuk a kedvenc filmem az Óceánjáró Zongorista Legendája.. Akkor inkább az a ruha? Na neee... Eszembe jutott egy videó egy kutyáról, és sok-sok SW nerdről..

Aztán jöttem haza. Bárcsak hosszabb lett volna az út (sóhaj).. De otthon legalább az egyik kedvenc kajám fogadott, amit Anya nem tud rendesen elkészíteni (Hortobágyi húsos palacsinta). Amúgy is pepecs meló, de valahogy nem megy. Azért jól belaktam. Ja, meg az Arsenal is nyert. De lélekben egészen máshol jártam.
Hehe..
haha..
Az élet szép.
Nem hiszed? Gyere közelebb, és megmutatom.