Álmomban már láttalak

Immáron majd´egy fél éve töröm a fejem, hogy hol láttalak titeket. Pedig már találkoztunk, sokkal korábban, mint hogy azt gondolnátok. Ma rájöttem a megoldásra. Akarjátok, hogy elmeséljem?

Nem tudom pontosan, mikor történt, csak az eseményt magát. Sajnos szabolcs nem tartott velünk, így Apám, Kármen (apa felesége) és jómagam elindultunk. Kármen főnökének volt egy kis nyaralója, egy tó mentén, oda tartottunk. Útközben történt sok szomorú dolog is, de ez most nem tartozik ide. Nem azért mentünk, hogy csobbanjunk a tóban, vagy hogy együnk egy jót. Hanem, hogy akkor ott, titeket lássalak.

A Hold lassan elindult ciklikus pályájára. S volt egy pillanat, egyetlen egy, amikor még nem állt teljesen, orcátlan, a Nap elé. Amikor még engedte, hogy életet adó sugarai aranyló koronaként ragyogjanak mögüle. Amikor az ég még zafírban ragyogott. Amikor még nem volt sötét. Akkor láttalak titeket először, amikor a Napot eltakarta a Hold, s színpaduk az Ég volt.

Ilyen szemeid vannak. Már tudom.