Hittel, Fallal

Három dolog van ezen a világon, ami teljesen őszintévé tesz. A fájdalom, a fáradtság, és a szerelem. Most úgy érzem, hogy mindhárom megvan bennem. Leginkább a legelső- menten széthasad a koponyám. Boldogok azok, akiknek nem fáj a fejük. Szegény Argi, ő tudja, miről beszélek. A mai napig nem tudják, hogy a migrén miért van, és hogyan lehet megszabadulni tőle.
Az egész családom fejfájós. Én miért ne lennék az? Gyakorlatilag minden negatív gént örököltem, ezt miért ne? Rossz a látásom, küzdök a bőrömmel, hajammal, fáj a fejem, néha derekam, térdem. Eddig minden olyan betegségre hajlamos voltam, amire a felmenőim. Valószínűleg ötven-hatvan évesen fogok meghalni, rákban. De ha így lesz, nevetve megyek a túlvilágra, s a tátott szájú lelkeknek az lesz az első mondatom, hogy "Nahát, ez jó móka volt!".

Utazunk. A koponyám körül. Mostanában gyakorta kerülget az "én" kérdése. Neeem, szeretem azt hinni, hogy tudom, ki vagyok. Ez biztos pont, ebből nem engedek. Csak azt nem tudom, hogy ez mit jelent. Csupán apró elektromos kisülések vagyunk, egy lüktető, szürke, kocsonyás szervben? Egész jól hangzik. Ha többek, azt úgyse fogja soha senki bebizonyítani. Legyünk inkább puszta energia? Lélek, ha egyáltalán létezik ilyen? Csak biokémikus reakciók.. Az emberek hajlamosak nem elfogadni önnön kicsinységük, s talán ezért találtak ki maguknak vallást, tudományt. Ne, ne tessék félreérteni. Minden tiszteletem azoké, akik mernek hinni valamiben. Sőt, valójában irigylem őket. Bennük nincsenek ilyen kételyek, mint bennem. Tisztelem őket a döntésükért, s nem tartom őket semmivel sem kevesebbnek, mint magamat. Miért tenném? Hinni csodálatos dolog.
Hinni abban, amit nem tapasztaltunk, nem láttunk, és nem is fogunk, soha (legalábbis, ha a saját rációmon belül mozgok, akkor nem). Istenben Allahban, Buddhában, az Ősökben, Odinban. De ha jobban belegondolok, akkor nem is kell szakrális területre tévednem, ha olyan dolgokat keresek, amik nem észlelhetőek. Mennyien vagyunk, akik láttunk már DNS-t? Mégis elhisszük, hogy létezik. Nem más, nem. Hiszen láttunk képet a dezoxiribóz-nuklein-savról. Ez a tudomány feszülete, az ő megváltójukkal. Ugyanolyan ikon, mint egy szakrális. Látjuk, és mégis hiszünk benne, pedig soha nem tapasztalhattuk meg, mi is az.. Túl pici? Ugyan. Láttunk már képet a Tejút-rendszerről. Mégis, láttuk-e valaha is? Fel tudjuk fogni szédítő mélységét, roppant nagyságát? Soha. Mégis elhisszük, hogy létezik.
Vagy itt van Pápua Újguinea. Van egy ilyen ország, mutatja a térkép. Elhiszem-e, hogy tényleg van? Miért ne? De a kedvenc példám:
Létezik egy faj, amely csak pár percig él. ekkor, milliárd ilyen állatka lepi el a víz felszínét, vagy csodás táncot lejt felette. Évekig fejlődnek, csupán azért a pár másodpercért. Vajon létezik a Tiszavirág? Soha nem láttam egyet sem. De létezik.
Így mi jogunk van arra, hogy kimondjuk: "Isten halott!". Nietzsche szerint az Isten-fogalmát az emberek azért találták ki, hogy leplezzék tökéletlenségüket, s gyengeségüket. Majd az Emberfeletti ember, mely tökéletessége folytán emelkedik felénk, eltörli az isteni lényeget, mert neki nem lesz hibája.
Ez baromság. Nem csoda, hogy a hírneves filozófus, miután megírta élete fő művét, nem sokra rá diliházba került. Majd meghalt. Kedves Nietzsche, vajon hitted volna, hogy hamarosan olyan gépeket építünk, amik nem lesznek nagyobbak egy molekulánál? Kötve hiszem, de mégis tudom, hogy létezik. Hol van a te Emberfeletti embered? Soha nem fog eljönni. A többiek, azaz mi, szeretünk álmodni. Szeretünk hinni. Így amint eljön, megkövezzük, mártíromságra ítéljük, majd szentet varázsolunk belőle is, mármint a halála után. Mert mifelénk így szokás. Vannak, kik hiszik, hogy egy ember azt mondta, hogy kivételesen ne így tegyünk, s az egymás irtogatása helyett inkább szeressük egymást. Na, őt is felszögelték két fadarabra. Kedves Nietzsche, köszönjük téziseit, majd később visszahívjuk. Következő?

Köszönöm. Öt perc alatt írtam egy 20-órás óravázlatot, két órás szemináriumokra lebontva. Középfokú felkészítő- "C". Azt hiszem, nem most kellett volna, de ez egy kicsit komolyabb, mint amit Zsuzsinak készítettem. Teszem mindezt azért, mert most pénzt kapok érte, nem csokit. Ha valamit csinálok, akkor szeretem azt jól csinálni. Úgyhogy, kedves Galek, próba-szerencse! Ja, ha akar valaki angolt tanulni, akkor sikítson.
(Bujtatott? reklám vége)

2005. 06. 17.

Vettem egy virslis kroaszont (vajon így írják?). Ez az első kaja, amivel teszteltem a HIK büféjét. Nos, akkor az első szintfelmérőn megbukott, ugyanis nem volt virsli a kifliben. De attól még finom volt, csak olyan, mintha levegőt ettem volna. Hol a hús? Na, köszönöm. Időközben befutott gillz is, feledtetve a félresikerült ebédet.
De azért volt értelme annak is, hogy van net a HIK-ben. Végre elkezdtem írogatni a live-ot, megcsináltam az óravázlatot, és megtalált Rhilen MSN-en. Hehe, még mindig állítom, hogy nem jobb, mint az ICQ, de azért elmegy. meg ami Microsoft (értsd: Mikroszaft), az csak rossz lehet, legalábbis az informatikus haverjaim ezt döngölték a kobakomba. érdekes, ez is olyan, mint a tamagocsi. A fő funkciója emellett, sok apró bizbaszt tud, ami tök fölösleges, de legalább jól néz ki. Ja, és felháborító! Nem ismeri a webcset parancsait! Így tök jól nézhetett ki, a pl.: :gonoszlol: parancs, holott nem is rötyögött semmi.. Jajjj, kezdek szétesni..
Természetesen Gillzre fogtam, hogy menni kell. Tulajdonképpen ez igaz is, hiszen ő mondta, hogy "nincs kedve már internetelni". Úgyhogy nyomás el. De legalább Rhilen elárulta, hogy kell Viconiát megmenteni. Ej, beleestem a kalandorok legfőbb hibájába, nem néztem alaposabban körül. C-c-c. de legalább megvan a megoldás. Emlékszem, anno a DotT-ban milyen katarzist okozott, amikor egy jó hónapos elakadás után jöttem rá egy bugyuta fejtörő megoldására. NA az volt az a játék, amit majdnem teljesen magamtól vittem végig. Azért "majdnem", mert pontosan kétszer segítséget kellett hívnom Levist személyében, akinek megvolt a teljes végigjátszás. Egy-egy ilyen több hetes elakadást követően nem bírtam, és kipuskáztam a rejtélyre a megoldást. De azért ez nem nagy bűn, ugye? Végül is, mondhatnám ÉN oldottam meg, vittem végig. Különben is, idővel mindenre rájövünk. Ezt bizonyította az albis játékoskodások is. Akkor is úgy véltük egy-egy probléma láttán, hogy ennyi, vége. Majd reggel felébredve tök egyszerűen megoldottuk. Hehh, boldog tudatlanság.
Délután/este megpróbáltam megtéríteni az asszonyt a vámpírkártyára. Nem hinném, hogy sikerült volna..Talán túl nehéz paklit adtam neki (stealth szavazó, némi turpissággal). Tényleg ilyen nehéz volna? Már három-négy éve játszom ezt a szart, nekem teljesen természetes, hogy a lap típusának jele a felső sarokban van, a diszciplína ikonja középen, míg a költség lent. Meg hogy a stealth+intercept az nem fázis..meg mittomén. Emlékszem mennyit bénáztunk, amikor Kharon tanított minket. Mennyit is? Sokat.. De természetesen nyílt lapokkal játszottunk, és természetesen megvert. Illetve megvertem magam. Egy Kiss of Ra ledöntötte Lambachot, akit Marish diabozott. Tényleg. Sok a szabály, lehetőség, laptípus, fázis. A Magic ennél ezerszer könnyebb. De hát ezért is szeretem a V:tES-t. Mert nehéz, de legalább jó.
Na, meg összefutottunk az öcsémmel is. Egész nap pecázott Újpesten, majd gondolt egyet, és lebicajozott Albertfalvára (Közben zene, mi szól itten: Nirvana: In Bloom). Majd haza..Ez kb. hatvan kilométer, úgy délután-esti programnak ideális. Nem baj, növésben van a gyerek.

2005. 07. 18.

Unalmas semmittevés. Elhatároztam, még péntek reggel, hogy ma végigviszem a BG2-t. Nem csinálok semmit, csak ülök a gép előtt, és egyhuzamban ledarálom Irenicust, Bodhit, és mindenkit, aki az utamba akad. Nos, jelentem alásan: sikerült. Elpazaroltam egy egész napot erre a játékra. tavaly ilyenkor pont ugyanezt csináltam. Akkor szinte az egész nyaram ráment, de legalábbis egy hónapom, hogy az elejétől a végéig széthenteljen a Kardpartot.
Nos, most nem. Illetve, de ma mindenképp, ráadásul szándékomban áll a ToB-t is megcsinálni paladinnal. Ezzel a paladinnal. Szóval Sir Percival, hányadtatásaid nem értek véget. De legalább tudom, mi lesz a vége. Ja, és a mostani partim is sokkal erősebb, mint a harcossal volt. Anomen, Viconia, Sarevok (már), Imoen, Nalia erős egy trupp. Na, mindegy, nem vagyok geek... nem vagyok geek...nem va..
Nem is emlékszem, hogy anya mikor készített olyan sütit, ami szar lett volna. Na, ma sikerült. Valami túrós-cuccot akart csinálni, de nem jött össze. Egyrészt megszalonnásodott (ezt mondta..), és teljesen ízetlen lett. Ráadásul az ember egészségére sincs teljesen jó hatással..És erre pazarolta a maradék rumos meggyet? Sírok mindjárt. Inkább tette volna elém, megettem volna kanállal.
Ja, és a macedónokat is ledaráltuk kézilabdában. Szegények..Komolyan, már sajnáltam őket. Odakint három góllal nyertünk, joggal várhattunk tehát egy gálameccset itthon. Ugyanis külföldön játszi könnyedséggel, félgőzzel nyertünk (zene: Moby: Extreme Ways). Itthon meg..nem is tudom, mi lett a hivatalos végeredmény, csak azt, hogy 13 gólos vezetésnél kapcsoltam ki a TV-t. A vendégek kapitánya állítólag már mindent megnyert, kezdve olimpiától a világkupáig. Edzőként is sikeres volt. De most valami irtózatos pofont kapott... Őszinte részvétem. De azért gratula a fiúknak, a vége felé már egy élvonalbeli, oszlopos kerettag sem volt a pályán, csupa bizonyítási vágytól fűtött játékost küldött ki Skaliczky (és ezt így írják?).
Szóval a mai nap mérlege: Egy hulla Sarevok, egy porba gyalázott macedón válogatott, és egy döglött süti. Értelmes volt annak, hogy felkeltem? Nem sok. Ehelyett mondjuk több értelme lett volna, hogy mondjuk elmegyek megnézni a Galaxis Útikalauzt. Vagy bármi.

2005. 07. 19.

Nekiállok folytatni a blogot. Tegnap már körmöltem a hitről. Most spec. 11 óra van. tegnap tesóm este bulizott (értsd: ivott, mint a gödény, és most szinte hulla), és még nem is láttam. ellenben anyám elhúzott kertészkedni legjobb barátnőjéhez, aki egyedül él, valahol Óbudán. Tehát magamban gépelgetek itten (zene: Apocalyptica). Reggel abban a hitben voltam, hogy ma az HBO-n a Last Samurai című Tom Cruise macsós film lesz, de nem. Inkább a gagyi Magyar Vándor. Csalódás, bizony. Milyen szomorú az élet, salalala (trade mark by gillz).
Különben is, megígértem, hogy leírom a KF szilveszteri menetelését. Majd hétfőn. Most aludni volna kedvem. Érdekes, mikor nincs? Hétfőn korán kelünk, meg írnunk kell ezt-azt. Remélem Rétfalvy tanárnő bent lesz, és ad autogrammot..Ha nem, akkor sikítok, és megetetetem egy vadvízi cápával. Vagy bivalyhallal. Az talán még veszélyesebb. De addig is, menetelek tovább az istenné válás göröngyös útján, persze, csak BG2-ToB-ban. Jajjj, váltott a zene, most szintén cselló, de Nothing else matters. Ezt inkább ne. Csak most ne.
***

Délután, még jóval Forma-1 előtt, megnéztem a második kedvenc filmemet. Micsoda beteg ember az, akinek a Wall a kedvenc filmje..Hehh. Ez az egyetlen olyan mozgókép, aminek alig várom a végét. Ugyan csak pár másodperc az egész (valójában asszam másfél óra), és jó, ha vége van. Annyira sokkoló, megrázó, hogy élvezem, ha befejeződik. Az emberi leépülés, a törékeny pszihé ilyen remek ábrázolása ritkaságszámba megy.
Csak aza gond, hogy eléggé le tudja törni a kedvemet. Mondhatni, marhára befordulok. Na oké, nem leszek Pinky, nem fogom leborotválni a szemöldököm a kettétört pengével, és nem fogom lemetélni a mellkasomat sem. Különben sem állna jól. Na meg végkép nem fog a gyerekkori énem előjönni a megzápult felnőtt(ebb) énem helyett. Különben is, nekem nincs is gyermekkori személyiségem, illetve csak az van. A felnőttkori hiányzik? Bááááá..de az biztos, hogy nem fogok diktátorkodni. Azt majd a Heinrich..
Jajj, felszabadító, hogy vége! Annyira zseniális mestermű, hogy nem győzök áradozni nagyságáról. A brilliáns részletekről, és a betegségéről. Waters tuti beteg ember volt. Ja, egyes meg nem erősített hírek szerint Gilmoure mégis engedett, és lehet, hogy tartanak nyáron egy exkluzív, egyszeri koncertet..Nagy csalódás lenne, ha így tennének.
Huhh, mennyire kevesebb a Ghost Love Score(merthogy most ez megy itten, a fülesbe), most, a film+zene után. Jó-jó, más műfaj, más kor. Más mondanivaló. De mégis..