Sweet child of mine

A semmiben is történhetnek érdekes dolgok.. Például ha valaki megkérdezné, hogy "mi volt tegnap?" Akkor rávágnám, hogy "áh, ne is kérdezd, nem történt semmi érdemleges.:".. pedig történt.
Például, hála Bob-nak, ismét nyomom keményen a BG-2t. Bár lassan a végére érek. Mindenesetre, leírhatatlan volt a káröröm, amikor kinyírhattam Salvatore egész bagázsát. A csata: Team 1: Parcifal (17 paladin, Carsomyrral a kezében), Minsc (16 Ranger, Berzekrer, Lillacor), Sir Annomen (6 fighter asszem, de 22cleric..:)), Viconia (20 cleric), Nalia (17 mage), Immoen (x thief, 14 mage)..Team 2: Bruenor, Wulfgar, Cattie-Brie, Regis, Drizzt, Guen..
C-c-c..srácok, elkélt volna egy Harpell..nem tudtak mit kezdeni az x elementállal, nem is beszélve ammoen idézett angyaláról (summon Deva). A "Két Kard" után nagy elégtétel volt ez.. Bár meg kell mondanom, hogy Cattie-Brie nyila nem is olyan táp, egyedüld Drizzt cuccai a kemények, főleg Csillám. Bossssszúú.

Játék közben megzavart anyám. Levist anyukája hívta fel, és trécselhettek egy-két órát. Anya kikotyogta, hogy épül-szépül a lakásom, csak hát a bútorravalót majd úgy kell összekaparni. Emese erre gyorsan közbevág, miszerint nekik van egy csomó, jó állapotban lévő cuccok talonban. Ne vegyek semmit, használjam azokat, szívesen odaadja. Nos, ő olyasvalaki, akitől el is merem fogadni. Ráadásul a hölgynek igencsak jó érzéke van a lakberendezéshez, meg még sokmindenhez. Maradtak bútorok Délegyházáról..Memorííííííz button on.
***
Levist a legrégebbi barátom. Mikor a házba költöztünk ismertem meg, ami 15 évvel ezelőtt volt. Ráadásul szomszéd is, egy évvel idősebb nálam..Hehh, 1ütt nőttünk fel. Volt nekik egy nyaralójuk Délegyházán. Ez egy kis település, egy bányató mellett. Évekig jártunk ki nyaralgatni, ökörködni, pihenni. Számtalan emlékem kötődik ahhoz a helyhez.
Levist apukája nagy horgász. Hajnalban kelt, és ment ki a "legtutibb" helyekre. Egyszer, mi is felkeltünk, már nem is emlékszem, miért. De láthattam a csalit. Egy halkonzerv volt. Orosz. És nem túlzok, 28 éve lejárt a szavatossága.. EGY OROSZ KONZERVNEK! Amiket a végtelenségnek csinálnak! Csoda, hogy a fémen keresztül is éreztük, micsoda bűze van? Levist apukája szerint erre biztosan harapni fognak. Hogy így volt-e, arra sajnos nem emlékszem.
Szerepjátékoztunk is. Akkoriban még a "Harc és varázslat" nevű, magyar kiadású "ős" szerepjátékkal. Sajnos örökké bánni fogom azt a napot, amikor, pusztán szórakozásból, kinyírtam Levist húgát az egyik mesében. El is vettem örökre a kedvét a dologtól, máig sajnálom a dolgot. Bocsánat!
Volt egy, nemi betegségekről szóló könyvük arrafelé. A leggusztustalanabb könyv a világon. Levist szülei vették kicsiny fiúknak, "felilágosító" célzattal. Persze, a könyv ezer midnenről szólt még, de minket ez a rész érdekelt (miért??!). Főleg ebéd előtt, hangosan felolvasva a legfincsibb váladékokról és gombákról szóló részt- a szülők örökre megbánták, hogy beruháztak arra a vacakra. Mi meg nagyokat vihogtunk.
Pecázás..Akkor jó mókának tűnt. A legolcsóbb, gyakorlatilag egy damilköteg-szerű pecaizével. Fogtunk Levist apukájának csalikat. Kis sneci került csak a horog végére, elég ritkán. Meg volt hálónk is, biza! Egyszer arra merészkedett egy macska, onnantól neki horgásztunk. Jól is lakhatott a dög, mert attól kezdve csak úgy jött a sok kapás! De vadásztunk békára is..
Meg persze fürödtünk. Jó sokat. Sajnos a nyilvános strand pár év múltán fizetős lett, és nudista. Kivétel nélkül csak ötvenen túli öreg hölgyekkel. Az még 12 évesen sem volt szórakoztató. Egy kcisit olyan érzésem van, mintha a saját kis Tüskeváram lett volna Délegyháza. Oké, nem volt sás, mag nádas (sok), meg tó volt, de mégis. Egy idő után, amikor jól ment a bolt, átépítették az egészet, és egy csodálatos házat húztak fel a telekre. Vadi új bútorokkal. ha arra gondolt, akkor örömmel fogadok el mindenfélét. De ágyat azt veszek. Arról nem teszek le, egy kovácsoltvas-ágy kell nekem!
***
memoríz switch turned off

Délután..ballagás! Rémálom Óbudán! Utálom az ilyen hivatalos, iskolai procedúrákat. Szegény Bence unokatestvérem, most járta ki a nyolcadikat. Nem akartam azzal szomorítani, hogy "ennél már csak rosszabb lesz".
Megérkezünk 15:15-re. Ekkor kapjuk a hírt, hogy csak négytől kezdődik a ceremónia. Én, alkalomhoz illően hosszú, fehér nadrágban és fekete (rövid ujjú) ingben. Tesómon rövidgatya..Ő volt az okosabb. Ugyanis tűző napon, 30 fokban..Illetve. Annak ellenére, hogy kánikula volt, gyűltek a felhők. Jó, várunk már egy órája a folyósón (melegebb, mint kint), és semmi. Aztán elindulnak a gyerekek. Virág kézbe, tünés ki az udvarra.
Ennek a sulinak két részre volt osztva az udvara. Az egyik félben a szokásos foci/kosár torna-cucc, a másikban meg egy római romos falakra hasonlító rész. Tele ilyen kőfalakkal. Roppant kíváncsi lettem, hogy vajon a szünetekben a gyerekeket ide is kiengedik? A saját ált. isk.-emre gondolva biztos, hogy nem. Iszonyúan balesetveszélyes a dolog. Egyszer essen csak el valaki, és azonnal töri a lábát/kezét, lékeli a fejét. Márpedig nálunk gyakorta estek, ha más nem, tettünk róla, hehehe...
Elkezdett esni az eső. Mindenki sikoltva fa alá szaladt, mi is (bár mi nem sikoltoztunk). Az egész háznépet a tesiterembe zavarták. Mi kint maradtunk. Lévén a tesitermükbe bepréselődött az összes osztály,tanárok, és egy kevés szülő. Mi inkább kihúztunk a suli elé, és dumáltunk. Illetve a többiek. A tesóm elkezdett a telefonján lévő fliperrel játszani, én meg mutogattam a képeimet Aidcának. Aztán kijött Pepinó, Bence apja, és azonnal elhúztunk hozzájuk (5 percre laknak a sulitól). Ott ittunk, jó sokat, és ettünk. Elkezdtem ott is unatkozni. Telefonáltam 1et (megint az anyja vette fel..), majd befutott Bence is. Szegény, teljesen kimerült, elege volt. Látta, hogy szarul vagyok, és meghívott egy kellemes Jedi Academy partira. Huhhh, életet mentett. Egy csápos táncoslánnyal (mint a return of the Jedi elején, Jabba a szörnynek löki vacsira), és egy lightsaber-bottal (a la Darth Maul) végighenteltem az összes hatalmasságot. Hehh, jólesett. Főleg Mon Mothmát, és a stormtroopereket volt jó gyilkolni...hehh, kis agresszív.

Szóval, ha megkérdeznéd, mi volt velem tegnap, azt felelném: semmi különös, de az legalább jó volt.