Olaszország előtt

2005. 07. 31.

Fagyit majszolva üldögélek a gép előtt. Igazándiból nem szabadna az emeleten ennem, de már évek óta figyelmen kívül hagyom a régi, szülők hozta szabályt. Oké, gulyást még nem szopogattam itt, de csokit, pudingot, és most fagyit igen. Hol titokban, hol nem. Nem igazán érdekel.
Se tegnap, se ma nem tudom elérni a Kedvest. Péntek délután Dru elkérte a számát, biztos lecsábította Balatonra, vagy anime estét csapnak megint. Először azt hittem, hogy szimplán buliznak de akkor már tegnap fel kellett volna tudnom hívni (szép mondat). Úgyhogy most majszolom azt, ami a vendég sereg után megmaradt. Sajnos a beste nép a csokiszalámit éppúgy szereti, mint a puding-tortát. Szerencsére elteltek a fagyiig.
Hoppá, a hőségtől pára csapódott ki a doboz aljára, és össze-vissza vizezek mindent. Sebaj, majd felszárad. Anyám sincs itthon, elment Kismarosra egy hétre. Jól teszi. Talán tudok majd blogolni Olaszhonban is, attól függ, hogy apámék hoznak-e laptopot. Remélem igen.. Bár egyszer hoztak Horvátországba, és a Szabival eléggé sokat játszottunk, azóta egy kicsit ódzkodnak tőle. Sebaj. Azért jó volna blogolni ott. Egyrészt archívum nekem, mert hiába a fényképek, pl.: idén már akadozik, hogy "vajh ez melyik kelta temető lehet.." a fényképeken, a tavalyi nyaralás. A hülye memóriám. De arra emlékszem, hogy mennyi a fejvadász HM/szintje. Annak ellenére, hogy ilyesmivel rég nem foglalkoztam. Hülye fejem.
No, de lássuk, mi is volt az elmúlt napokban. Egyrészt egy Várgesztes. Érdekes volt, egy iszonyú vonatúttal. Pár ismeretlen ismerőssel. Voltak, akiket jó, ha kétszer láttam, de a legtöbb MTT-s fiút/lányt még egyszer sem. És azok, akikkel többet érintkeztem nos, azok sem számítanak igazán a haverjaimnak. Azért jól elvoltunk, de ismét előjött belőlem a sündisznó, és csak álldogáltam, néha-néha egy szar poént eleresztve. A vonatút végére azonban sikerült feloldódnom. Ez a melting process tartott a spar-ig. Ami talán tényleg nagyobb, mint egy Tesco. Éljen Tatabánya! Meg a hülye szervezés. Mikor is megy a buszunk Várgesztesre?" Valamikor egész után". Aha, ment az ötvenkor, mi meg várhattunk valamivel több, mint egy órát a hőségben. Közben elmajszoltunk egy diákcsemege szettet, meg megittam jó pár liter vizet.
Eldumáltunk Fűrész-ről, South parkról, zenéről, mittomén, miről. Eszembe jutott, hogy akár én is szervezhetném a light-live-ot, csak Kedvesnek kéne egy kicsit erőltetni magát. Mondjuk, fellőhetné egy körlevélre, hogy ki-mivel jönne, kikre számíthatok, ilyesmik. Na, mindegy. Közben egy enyhén black-metal, sátánista lady hallgatott valamit a sarokban. Olyan sortban, amiből talán még a feneke is kilátszott. Mondhatni, mellig ért. Jól állt a fordított pentagram a nyakában. Nehéz volt eldönteni, hogy ő akkor az esti feláldozandó nő, vagy csak egy specializálódott örömlány?
A maradék vizemet odaadtam két kölyöknek, akik láthatólag szomjasak voltak. Nem bánom, tudom, milyen érzés a fojtogató szárazság. Én meg nem voltam annyira szomjas, illetve bírom ezt is. Csak az a hőség.. Na, irány ki a váróból, hátha jön az újabb busz.
Némi ismételt várakozás után jött. Majdnem elaludtam az úton, holott alig volt húsz perc. Hogyan fogok én este gonosz hordát játszani? Azért túléltem valahogy. Majd jött egy baljós előjel. Elvileg Lau-nak várnia kellett volna minket a buszmegállóban, de sehol senki. Úgy húsz perccel megérkezésünk után lefáradt valaki, szerencsére egy autó, s egy készséges anyuka, akik felvitték a csomagjainkat. Így nekünk tehermentesen adatott meg az út. Szerencsére a megálló közvetlen közelében volt egy kocsma, így meg tudtam mosni az arcom, kezem. Úgy kellett, mint egy falat kenyér. Rájöttem, hogy az évek során sokkal jobban zavar, ha koszos vagyok, és izzadt. Ez jó. Csak ne csapjon át valami higiéniás- komplexusba. Jó néha koszosnak lenni (Sziget?).
Odafelé hosszúnak tűnt az út. Kedves játszott a hegesztőszemcsijével, majd én is. Hmm..Sokkal többet láttam benne, mintsem gondoltam volna, de sokkal kevesebbet, mint az egészséges lenne. Pl. Az utat nagyjából, de így sem álltam egészen szilárdan a talajon. Szerencsére a mellettem bandukoló hölgy (igen, ízig vérig az) vezetett. Természetesen fogalmunk sem volt róla, mit kell csinálni, vezetőink ezt nem tudták. De majd "ott és ott" vár ránk egy szervező, aki tudja, és el fogja magyarázni.
Aha.. Akkor álldogáltunk vagy egy fél órát-órát egy kanyarban. Felagund sehol. Elvileg neki kellett volna a tourist guide-nak lennie, aki a dühödt keleti hordát (azaz minket) eligazít. Ez nem történt meg. Telefonon keres valaki, pont, mikor megbeszéltük, hogy néma csend. Lau volt az, de lányos zavaromban kikapcsoltam a készüléket, mert Remzy lassan a fejemet vette. Igaz, kezdtem nagyom mérges lenni. S mivel ezt visszafojtottam (türelem, igaz, Boszi?), undok-cinikusban tetszelegtem.
Dühös voltam a társaságra, hol az egyik fél bőszen pisssszegett (ami, jegyzem meg, hangosabb volt, mint azt kéne), míg a másik le se szarta. Éljen-éljen! Közben bénán tébláboltunk a sötétben. Alig láttam valamit, de az egyik okos kitalálta, hogy az erődben kéne megközelítenünk őket. Hurrá! Szerencsére Kedves jobban látott, mint én. Úgy tűnik, bennem is ott van apám öröksége. Valami béna farkasvakság. Mindegy. Hosszú téblábolás és telefonálgatás után úgy döntött néhány önkéntes vezető, hogy el kéne indulnunk. Mivel semmi dolgunk nem volt, mehettünk is. Akár.
Oszt egyből egy csomó fáklyát láttunk a közelben. Telefon: állítólag vadkempingezők. Tényleg? Akkor nyomás tovább. Mikor elhaladtunk mellettük, akkor feltűnt, hogy vannak vagy százan, és Ery előad valami hősi eposzt. Eszembe jut a majd´ fél órával ezelőtt kapott info, hogy a "nyulas" tisztáson van a kompánia. Úgy tűnik, hogy ez a tapasztaltabb társaknak kiment a fejéből. Én meg honnan tudtam volna, hogy melyik az a tisztás? Sebaj, elmentünk mellettük. Mit gondolhattak? Húsz egynéhány fiatal elhúz mellettük, sietve, csöndben. Furcsálhatták rendesen.
Már majdnem felértünk a várhoz, amikor Lau lefáradt elénk. Elmondta a szitut, ami gyökeresen más volt, mint amit egy órája hallottunk. Semmi két csapat, semmi kötözgetés. Csak egy hadtest, az is csak ijesztget. Akkor rajta. Kétfelé váltunk, egyik brancs az erdőbe, másik is, csak egy kicsit kijjebb (én is, aki alig látott már).
Vad kiabálás, hörgés, trappolás, lombrázást követően jól rajtuk ütöttünk. Ery falanxba vágta (oké, nem falanx, de olyasmi) a táborozókat, és elindultak vissza a várba. Mi meg bőszen kiabálva utánuk. A torkom majd kiszakadt, de csak hörögtem tovább, midnenféle válogatott mordori ocsmányságot. Hehh, mentek vissza. Jó lassan. Közben valaki behúzott Mirandnak, a többiek előtt meg Ery lengette vészjóslóan a díszkardot. Vajon meglepődtek volna, ha fogjuk magunkat, hátra arc, és irány a kocsma? Aligha. Veszélyes volt, legalábbis így tálalták a társak, kikkel vonaton jöttem. Nem gond, jól űztük őket. Száz embert tízen-huszan, kb. ötven méteren át. Ami legalább háromnegyed óra volt. Sokan voltak, oké, de mehettek volna gyorsabban is. Asszem ekkor rekedtem be, nagyon. Sebaj. A sort záró pár táborlakó közben idióta vicceket mesélt és cigizett. Látszott, hogy majd meghalnak az izgalomtól..
Odafent eljő a fejetlenség. Mi rázzuk a rácsot ("Milyen embereket engedtek ide?"-kérdezte Icke meglátván engem..hehe, az első tényleg vicces beszólás az este). És akkor jő a semmi. Egy lány, aki táncolt a Bence bulin nem akart felismerni, holott vagy egy fél estén át bámulta a búrám a bulin. Azért megkérdezte, hogy "és te ki is vagy?"...Semmi gond, elismerem, furcsa egy fejem van. De zavaromban annyit mondtam, hogy "én? Én őőőőőő.." akkor rákérdezett, hogy "gillz pasija vagy, ugye?" Hát ja. Olyasmi.
Akkor most mi lesz? Kérdezték sokan. Nálam szomjasabbak/éhesebbek/morgósabbak. Nem tudtuk. Lau rám telefonált, hogy "ha hátramegyünk, akkor tíz perc, és bejöhetünk, a "megbeszéltek szerint". Szóltam a többieknek, de a válasz nagyon betett. "Miért mennénk hátra, akkor...lesz, meg az lesz? Nem megyünk, mert.." Kit érdekelt? Szépen, lassan elmondtam nekik, hogy Lau hívott, és miután eltűnünk, akkor a többiek kijöhetnek, és levezényelhetnék a végjátékot. Nem hatott. Magyarán: leszarták, mit mondok. Itt törtek össze az illúzióim a beilleszkedésről.
Oké, a "táncoslány" barátja (aki piszkosul jól mozog/táncol) megkérdezte, hogy mi van, én elmagyaráztam röviden, hogy hátra kéne menni, és minden happy lenne. Ő fel, tesz pár kísérletet a kommunikációra, de kevés sikerrel. Tíz perc múlva visszajön, vállvonogatva. Majd pár perc, és jönnek a többiek is.
Hátul ment a veszett anyázás, amiből kimaradtam. Nem érdekelt. Nem érdekeltek. Csak a kedves, aki ekkor is őrizte a hidegvérét, nyugodt maradt, és..és szeretem. Talán ezért nem éreztem teljesen rosszul magam.
Case is solved, mentünk be. Rövid eligazítás, majd kaptunk egy ígéretet egy szobára, meg vacsorára. Én csak egy liternyi hideg vizet akartam. Pár ismerőssel paroláztam (Alyr, Ery, Icke), majd elfoglaltuk szobánk. Ott elmondták, hogy a vacsi külön a miénk, annyit ehetünk, amennyit csak akarunk. Hajrá, Kedves éhes volt, úgyhogy romboltunk le, ahol egy adag kenyér, meg egy mozgásban, pislogásban, mutálódásban leledző májkrém kupac várt. Őszintén szólva egy kicsit többre számítottam, de ez volt. Inkább felmentem, és megettem az egyik szendvicsemet, amit hoztam. Sokan tettek így közülünk.
Majd "megágyaztam", azaz a polifóm/hálózsákkal letakartam a rettenetesen koszosnak tűnő ágyat, és lefeküdtem. Nem is keltem fel, annak ellenére, hogy csak hosszú órák után aludtam el. Közben dumáltam, sztorizgatott Róka meg Remzy, satöbbi. Egyszer hevenyészett kísérletet tettem egy felderítésre, de semmi. Felmentem a kilátóba, de nem láttam semmit, pedig ott volt a Kedves is, csak éppen nem vettem észre. Nem gond (dehogynem!!).
Közben ment a pletyi ezerrel, pl.: Kriszana és Jacopo álltal rendezett előadásról, amit jól megfúrtak. Belehallgattam Icke beszélgetésébe, mikor azt ecsetelte, hogy miért szar a tábor. Őszintén egyetértettem vele, de nem szóltam közbe.
Vissz a szállásra, és mivel tudtam, hogy másnap nekem Kecskeméten jelenésem lesz, megpróbáltam aludni, és erre késztetni a többieket is. Néhányan hajlottak a szóra, mások kivonultak dumálni a rég nem látott ismerősökkel. Én aludtam.

Reggel könnyedén ébredtem. Kipihenten, egy ócska álom után. Arról vízionáltam, hogy kérlelem Blaad-ot, hogy tanítsa már meg a path of blood ötöt, meg a movement ötöt. Hosszan, sokáig. Nem nehéz egy ilyen szarból kelni, nekem elhiheti bárki.
Mentem zuhanyozni. Sajnos a mellékhelységben kettő zuhany volt, és sokan vártak. Úgy gondoltam, hogy jó hosszan fogok álldogálni az aláhulló hűsítő vízcseppek alatt, de nem ment. Egyrészt Ramba sorban állt mögöttem, másrészt meg egy kissé kényelmetlen volt, hogy annyian lézengtek a férfi wc-ben. Kb. öt perc alatt készen voltam, és az aznapi rosszkedv is megvolt.
Megkóstoltam Gillz mogyorós-lekváros kenyerét, ami egészen finom volt. Az íze leginkább a csokis mackósajtra emlékeztetett, amit legutoljára ált. isk. másodikban élvezhettem. Majd reggeli után elmentünk dumálni. Kedves egyből rárontott egy gitárra, és vagy egy órán át pengetett. Én beszélgettem egy táborlakóval, meg álldogáltam. Sajnos Gillz elkezdett pengetni egy monoton "izét", amire hangosan ordibált. Eldamil meg énekelgetett, igen hamisan (néha). Odafentről állítólag csak az ő énekét hallották, és egyre morcosabb arcok másztak le. 45 perc múltán ráförmedtek Eldamilra, hogy ugyan nem hagyná már abba? Erre megsértődött, és abbahagyta. Egy kis gyöngyszem a táborban uralkodó állapotokról..
A tábor hátralévő része ellenben nagyon kellemesre sikeredett. Nagyokat dumáltam, énekeltem Rackával, Rabynnal, meg mindenkivel, aki leállt a kapu tövébe dumálni. Elvoltunk, mint a befőtt. Akkor jöttem rá, hogy maradnék még. Bizony, a sok kellemetlenség, viszontagság, atrocitás ellenére maradtam volna még. Az a pár óra beszélgetés bizony nagyon jót tett.
A szervezés bukásának csúcsa: a szállásért való fizetés. Eredetileg kellett volna vinnünk sátrat. Aznap, mikor indultunk mondták, hogy nem kell, tudunk aludni a várban is. Oké, akkor aludtunk a várban. Másnap reggel közölték, hogy "köszönjük szépen, ezer forint lesz". Mentek ti a ...
A kompánia jelentős részének egy deka vasa sem volt. Mindet élelemre költötték, ugyanis a reggeli, meg a vacsi, hááát..Mindegy. Kisegítettem Rambát, de eléggé elkeserített a szervezés ilyen alkalmatlansága és bukása. Ennek ellenére még mindig jókedvű voltam.
Aztán haza. Nyugati Alíz elkísért egy darabon, FQ-val, meg a Kedvessel. A nap ezerrel tűzött, de nem zavart, mindenesetre panaszkodni jó volt. A megállóban volt egy kút, felfrissítettem magam, majd eljövend a busz, és mentünk haza. Akkor láttam utoljára a Kedvesem (legközelebb vagy másfél hét múlva fogom..).
A buszúton lelkesen magyaráztam Alisonnak a szerepjátékról, meg a vampiréről, megígértem, hogy majd a vonaton bővebb előadást tartok róla. beugrottunk a Sparba, vettem sajtot, csokit, lime-ot. Alison húst, sajtot, csokit, chipset..ki tudja, mennyit még. Úgy kellett visszafognom magam, nehogy én is oktalan költekezésbe kezdjek. Sikerült.
Ettünk a Spar előtt, és eléggé elálmosodtam.. Mondhatni majd eldőltem az utca kövére szundítani.
A vonatút hosszú volt. Nem tudtam aludni, Alíz tudott, ezért szerencsére nem kellett beszélgetnem vele. Nem mintha haragudnék rá, vagy mittomén, csak nagyon fáradt voltam.

Hazaérvén ezer ember mindenhol, ezer fokban. A délibe érkezett a vonat, mentem haza. Otthon egy feltámadással egyenértékű zuhanynak vetettem alá magam, amiből fürdő lett, meg hajmosás. Alig írható le, mennyire kellett ez. A vízben jöttem rá, mennyire hiányzik az úszás, vagy akármilyen nagyobb víztömeg. Többször lementem a felszín alá, holott soha nem csináltam még ilyet. Nem baj, jól esett.
Snowval összefutottunk az állomáson, mentem Kecskemétre. Vettem Rhilennek egy palack jófajta vilmoskörtét. Az út kellemesebb volt, annak ellenére, hogy IC-pótkocsival mentünk. Azon nincs légkondi.. Olvasgattam, elolvastam N.G. novelláját, ami majdnem letaglózott. Zseniális, egyszerűen zseniális. Valami hasonlót szeretnék én is írni, de nagyon nehéz lesz, mert magas a mérce.
Kecskeméten Snow megjegyezte, hogy "milyen szép arca van annak a csajnak, csak kár, hogy túl kövér". A lány pár perc múltán már jött is tüzet kérni..Sors, vagy mi? VALaki természetesen késett, de azért elindultunk a buli helyszínére. Régen láttam Valt, egészen jól néz ki. Volt egy időszaka, amikor egy kevés súlyfelesleggel küszködött, de sikerült leadnia.
A buli egész jól indult, egy kocsmában dumálgattunk, és fél szemmel néztem a női vízilabda döntőt, amit végül a mieink nyertek. Rhilen pár óra múltán kiszúrta, hogy jóformán alig ittam valamit (egy canada dry+fehérbor kombót, amit még a Boszitól lestem el), amire azonnal némi tequilla lehetett a válasz. Majd mégegy kör. Nem rossz! Igaz, a hely piája nem volt sierra típusú, vagy jobb, de élvezhető magyar pancs volt. Némi marhulás után sokkal okosabb lettem. Pl.: tudom, mi az a nyenyec, és a rettenet, mely a nyenyecet követi.
Eztán elhúztunk az irodába. Itt egy angol úriemberbe botlottunk, aki nagyon kedvesen fogadott minket, meg a haverja, aki még magyarul is tudott. Közben házigazdánk megkérdezte, vajon tudom-e, mivel foglalkozik. Én ösztönösen rávágtam, hogy strici. Láss csodát: majdnem eltaláltam. Egy online, peep show-chat-be dolgozott. Bele is kukkantottam, a chatelő csaj webcamen keresztül figyelte az eseményeket, majd terpeszbe elkezdett játszani egy vibrátorral. Éljen. Szép forgalmuk lehet, az már tuti. Közben hanyagoltuk a hölgyet, és néztünk System, NIN, Sklippnot klippet, hallgattunk mindenféle finom muzsikát. A System klippet még kétszer, mert Snownak nagyon tetszett, még ha koncertfelvétel is volt. Vagy éppen azért. "Why do they always set the port??!!" Ordibáltuk. Az angol csávónak tetszett (a haverja 65 volt, ő meg legalább 50..). Sebaj, ittunk még töményet..Az angolnak a leginkább a "House of the Rising sun" tetszett, hát ja, akkor még ő is fiatal volt.
Egy pillanatra feltűnt, hogy ketten-hárman neteznek, az irodában fellelhető gépeken. Nem rossz, nekem se kellett több, és rácuppantam a dologra. Közben Rhilen előkerült, és leerőszakolt a torkomon egy deci pájinkát, majd még egyet. A pia most ellentétesen hatott, ahelyett, hogy fellelkesültem volna, inkább letargiába taszított (lásd az előző blog-bejegyzést). Főleg a Kedves blogját, meg ld50 profilját bambultam. Közben Félix kitalálta, ki is vagyok ld50 chaten..Ügyes, okos, a legkisebb tapsifüles. Talán feltűnt neki, hogy folyamatosan malkávoztam és Rammsteineztem neki. "Ki lehet ez a barom, hogy ismer?" gondolhatta.
A búskomorság meg mittomén végeztével az egyik srác majdnem megütött, és úgy éreztem, hogy visszaütnék, de végül békésen megoldódott a dolog. Azért volt különösen furcsa, mert előtte egekig magasztalt, hogy hozok könyveket Rhilennek, amiket ő is elolvashat. Éljen. Nem lett szimpatikusabb a srác, annyi szent, még akkor is, ha részeg, vagy pityókás volt.
Rhilen közben el-eltűnt. Elvileg elment sétálni, gyakorlatilag aludt a parkban, és a barátnője cipelte egy darabon. Hát ja, vannak, akik nem bírják a piát..Illetve: senki nem bírja, legalábbis egy idő után semmiképp sem. Rhilen is összeivott megint mindent.
Majd el hozzájuk. Útközben összefutottunk egy másik társasággal, kik szintén egy házibuliból szabadultak. Snowval vagy fél órán oltogattuk őket. Annyira buták, de inkább részegek voltak, hogy észre se vették, hogy szívatjuk őket. Okoztak pár derűs percet. Majd irány kedves vendéglátónk kies hajléka, és aludtunk.
Ezer fokban, izzadtan ébredtem. Elsőként, szokás szerint. Rhilen anyukája már a konyhában sürgött, palacsintát csinált. Beszélgettem vele egy kicsit, majd vissza az alvós-zugba, olvasni. Egy novellával arrébb megint megpróbáltam aludni, egy kicsit sikerült. Valamivel később Snow felébredt, és elkezdtük szivatni Rhilent. Nem is bírta sokáig derék házigazdánk, és magához tért. Közben Val volt olyan angyal, hogy vonatot nézzen nekünk, meg taxit kerítsen később. Utána megmutatta a WoW-ot, ill. a karakterét. A fehérvári kollega nem győzte fitymálni a tört szerver hiányosságait. Szegény ember vízzel gőz, haver! Legalábbis a diák minden bizonnyal. Vagy mi. ´Oszt megnéztük Rhilen kariját is, mit ne mondjak, vajh ki hitte volna, hogy paladin? Megint.. Ebédre ettem vagy hat palit, Szeged messze van, ugye..Tagadhatatlan, hogy Rhilen anyukája (ez olyan Pités..) is elborzadt, amikor ecseteltem a villanytűzhelyes kalandot. Ő se tudna azon palit sütni. Akkor büszke vagyok, hogy nekem némi tanulás után ment! Na, húzzunk haza!
A vonatúton aludtam egy kicsit. Előttem egy öregebb rocker ült. Full feketében, Cd-t hallgatott. Én a Sportot nyálaztam. Hmm..Két ember..Ugyanazt a zenét szeretik..Csak más ruhát hordanak. Én full fehérben, ugyanis..Angyal és ördög, nemde? Nem. Én távolról sem vagyok égi. Hogy a haver az volt-e, fogalmam sincs. Kétlem.
Itthon ezer vendég. Gyorsan elkészítettem Szabolcs ajándékát, amit végül köszöntésnél nem találtam. Nagy égés volt, és a jókedvem alaposan elfújta. Jegyzem meg, ma sem találom. Ettem egy nagyot, hihetetlenül éhesnek és fáradtnak éreztem magam. Az is voltam.
11 órát aludtam egyhuzamban. Nekem 7-8 óra bőven elég, s ennél csak nagyon ritkán tudok többet aludni. Most sikerült.. Pár óra, és indulok Olaszországba. Nagyon várom már..
Álmodtam a Bosziról. Azt, hogy még mindig szerelmes belém, s összetöröm azzal, hogy elmagyarázom, hogyan is állunk. Borzalms volt, felébredvén majd a szívem szakadt meg. Remélem a nyaralás alatt még csak egy szomorkásabb fintort sem fogok látni tőle.
Ráadásul tucatszor hívom a kedvesem, egyszer sem veszi fel. Így állunk. Ma, kipihentebben, jóllakottabban, fagyival eltelve, várva. Várva, mit hoz a holnap. Nem arra gondolni, mi lehet ma. Hol vagy, Kedvesem?
***

Álom-kór..

A Boszi/Angyallány egy kihalt, kieső helyen várt. Egy metró végállomása tán? Mellettünk króm-ezüst csövek egy híd mellett. Rájövök, hogy ez az info-park soha be nem fejezett része, hogy vasszín az úr, és kihalt minden. Este van. Nincsenek csillagok, nincsen hold. Felhős az ég.
Ő formális ruhában, kosztümben jő. Már várok rá. Biztosan vizsgáról, vagy valami ügyvédi megbeszélésről jön. Bárhonnan is, valami komoly dolog lehetett. Az arca is komor, nem lehet érzelmet leolvasni róla. Összepréseli a száját, hideg a tekintete. De ez csak álca.
Jól ismerem, immáron vagy hat-hét éve. Ilyennek akar látszani, de valójában teljesen másmilyen. Nem tudom, milyen, nem tudom, mit akar elérni. Mert akar valamit, az biztos. Rég nem láttam, és azóta sok minden történt. Én hívtam. beszélni akartam vele. Meg akartam mondani neki, hogy ne haragudjon rám, hogy bocsásson meg. A múltért.
Köszön. Félig hideg hangon, nem bírja sokáig a maszkot tartani. Gyorsan, hadarva beszél, nem hagy szóhoz jutni. Málik a harag-méreg maszkja. Elmondja, hogy elege van,de ad még egy utolsó esélyt. Egy leges-legutolsót. Szinte kérlelve beszél.
Nekem meg kell bántanom.
Nekem meg kell sebeznem.
Jó előre begyakorolta, amit mondani akar. Látszik. Tettetett dühös. Lassan, nagyon lassan válaszolok.
Elmondom, hogy azért hívtam, mert el szeretnék mondani valamit. Valamit, amit már nagyon rég óta el akartam mondani. Már Firenze óta. Miközben mesélek, lassan kihuny a szeme. Nem érti. Nem tudja, miről beszélhetek. Majd, mikor lassan rájön, könnyek gyűlnek diószín, mély szemeibe.
Lassan ahoz a részhez érek, mikor beleszerettem. Természetesen én is begyakorolt szöveget mondok, és ő ezt tudja. A lassúságom, higgadtságom megrémiszti. Egyre riadtabb, soha nem gondolta volna, hogy ezt mondom neki. Nem akarja tudni, nem akar rájönni, de valahol mélyen tökéletesen tisztában van vele, hogy mire akarok kilyukadni.
Odaérek, hogy kiszerettem belőle. A távolság, és az egyedüllét, valamint a sorozatos kudarcok tették. Így volt, igaz volt, és ő meghasonul. A szíve nem hisz nekem, nem akar hinni nekem. Az agya, a tiszta női agy már érti. S emez kettő birokra kel, s harcolni kezd.
Firenzéhez érek. Nem értem magam sem, mit miért tettem. De most, most végre bocsánatot kérek tőle. Miközben beszélek, látom, hogy harca eldőlt. A szív nyert.
Grimaszba torzul az arca, és könnyek törnek elő belőle. Keserűség, az igazság igazságtalansága, a helyzet őrültsége.
Felkiált, hogy "Nem!". S mintha eme arculcsapás bénította volna meg, emez szót hajtogatja, sírva, szüntelen. "Nem". Ököllel a mellkasom püföli, s én önkéntlen is magamhoz ölelem. Egy ideig még csapkod, majd átölel. Zokog. Miattam zokog. Miatta zokog.
Összetörtem az álmait. Tövist döftem belé, holott csak a rózsát akartam adni. Ám könnyeket kapott. Sír, és minden könnycseppjével elvesz egy darabot a szívemből. Minden egyes hangjára lehunyom a szemem, s érzem, alig bírom már.
Undorodom magamtól, gyűlölöm a féreg-járta testet, amit hordok. legszívesebben karmokkal tépném fel a koponyám, s marnék az agyamba, hogy megbüntessem a viselőjét, amiért szétszakított egy annyira tiszta lényt, mint ő.
A világ legártalmatlanabb, legtisztább sugarát, mely kristálytiszta patakként csordogált a hegyoldal zöldjén. S most kátrány mocskolta, keserű pirula. Én tettem azzá.
Nem látja, hogy én is harcolok magammal. Nem lát már semmit, én vájtam ki szemeit. Mit tehetnék? Azért jöttem, hogy megöljem, ott belül. Azért jöttem, hogy elmondjam neki. Nincs hely. Idebent csak egy lehet, s az nem ő. Tudom, hogy így kell lennie, de ezzel megöltem őt, porba sújtottam, egy barátot, egy hajdani szerelmet. Egy..egy angyallányt. Én hívtam így, csak én. S most elveszem tőle a nevet.
Vajon lát még valaha is? Olyannak, mint azelőtt? Nem gyilkosának, hanem a kislovagnak, aki valóban vagyok?
Soha..tán..
Soha.
S emez végső igazságtalanság miatt futok én is, bele az ébredésbe, a kiútba, mert ezt..ezt a legroszabbat nem lehet ép ésszel kibírni, nem lehet elviselni. Nem vagyok hibás, ha hibáztam is, az régen volt, talán még Firenzébe. Utolsó ámításomnál. Soha nem gondoltam bele, neki milyen érzés lehet, mit tettem. Mit tettem..Édes Istenem, mit tettem..?
S most, akarva-akaratlanul bántom, bántok valakit, aki fontos nekem. Mert barátom. Olyan, akit szerelemmel szerettem, s mint ilyen, soha nem múlik el. Egyik sem.
Az álmom azért olyan különösen keserű, mert könnyedén, de még milyen könnyedén valósággá válhat. Azért ilyen keserű, mert akár a Kedvesemmel is megeshet, vagy megeshetett. Azért, mert nem tehetek róla, igazságtalan, beteg agy szülte vízió. Nem akarom.
Ma, vasárnap, négyszer hívtalak, s nem voltál otthon. Félek elmenni Olaszországba. Kellesz nekem. Mi lesz holnap?
Félelmetes, hogy egy álom miatt féljek. Márpedig félek, s ilyenkor ahoz fordulok, aki a legfontosabb. Mitől is rettegek? Miért fúrnám a fejem az öledbe, s karolnálak erősen? Kitől félek?
Az Angyallány/Boszi-tól? Korántsem. Miatta csak a szívem szakad meg. Magamtól félek, magamtól féltelek. Az élettől félek, az Élettől féltelek. Más ez a vasárnap. Már két napja nem láttalak. ...Vasárnap...
Bloody Sunday.