wándorcirkusz

Felkapom a vándorbotot, és olyat játszom, mint az ősi magyarok. Azaz: vándorolgatok. Sokat. De kezdjük az elején:
Először is, volt egy Szeged. Mit hagytam otthon? Nem emléxem..De arra igen, hogy mit felejtettem ott, a kies pusztában! De előröl..

Volt Levistnek egy nagyon frankó kis diplomaosztója. Vicces volt a dékán bácsi, aki úgy kezdte, hogy "Véget ért ez az öt...illetve egyeseknek hat-hét-nyolc év". Ehe, kedves. Nagy talárban, veretes mérnöki medállal a nyakában. Megérdemli, rendes hangja volt. Pont az a tanár, aki mosolyogva húz meg, szemvillantás nélkül, és te nem tudsz rá haragudni, mint Stephi a KJF-en. Mert tiszteled és kedveled. Találkoztam Emesével, Kírával, Mónival aki Levist Uncsi-tesója. Nem volt ott Gergő, egy kicsit érdekes volt. Lehet, hogy külföldön van, vagy mittomén. De gyors volt, egy óra alatt lezavarták az egészet, és Móni hazavitt kocsival. Aki bevallotta, hogy régen technó-fan volt, de megúnta, és némi férfiúi segítséggel ma már Kornt is hallgat, egyebek mellett. Ismerős..
Aztán sprint haza (köszi Móni mégegyszer). Átöltözés, bepakolás, és irány a kies falu, amit egyesek Szegednek hí´nnak. A vonatút kellemes volt, igaz, az IC mindig az. Még aludni is tudtam volna, ha a Kedves nem nyaggat. Akkor most 1:1? No, sebaj. Olvasni sem tudtam, kénytelen voltam a mellettem ülő hölggyel törődni. Micsoda kegyetlen világ:D
Ott már Ákos várt autóval..Affene, már egy napja volt jogsija, mégsem féltem. Talán mert a szabályokra olyannyira ügyelő kollega betartott minden sebességkorlátozást. Ja, hídon 30..mikor mindenki legalább 50-nel döngetett. Sebaj!
Megérkeztünk. Ott Korinra leltem, aki már némi borocskával barátkozott, meg Vipi, aki inkább bóbiskolt. Meg Levente..izé István. Kedves megrohant egy kétfős társaságot, és krumplit hámozott. Hmm..imádom az ilyen nőket! ´oszt lazultunk. Befutott Roland is, akit sikerült meglepni, elvégre az ő bulija volt ez. Meg is hatódott, sok percig megszólalni nem bírt. És az ajándéknak is örült.
Nagy zabálás, röhögés, röhögés, marhulás. Easy-party. Este komolyan megfáradtam, akárcsak Gillz, és menni aludni. A vidéki bagázs összekevert Vilmossal, és fél óráig kornyikált az ajtó előtt. Ákosnak lehetett volna annyi esze, hogy átgondolja a helyzetet, miszerint ha ÉN elmegyek aludni, akkor fáradt vagyok. Na majd bosszú utolér, meglásd..hehe..
Másnap főzés. Pucoltam hagymát, raktam egy kedves kis tüzet a szélviharban, és csináltam palacsintát. Az elején nem ment, barátkozni kellett a serpenyővel, és villanytűzhellyel, de a második menet tök jól sikerült. Büszke is voltam, marhára. Pár rongyos palira? Pathetic..
Majd live..
Ami tök jó volt, ha nem kellett volna minden tervemet keresztűlhúznia Rolandnak, és a mesélőknek. Elterveztem, mikor kivel mit csináltatok, erre mindent magamnak kellett elintézni, ráadásul a sarkam véresre törte a cipő, mikor a kies szegedi parkban hajkurásztam mindenféle artifactet. Ráadásul három perccel előttem találta meg t. Leonyid, aki nem átallott fénygránátot dobni rám. Ha egy kicsit jobban igyekszik Farkas..Bele is döglött a végén, sajnos nem én csináltam. De sebaj. Szerintem a tremerek között messze-messze én voltam a legjobb. Megint. Éljen az Ego!
Mindent megért a látvány, ahogy Vipi, Roland, és a többi lesser minion bús pofával üldögél a vereség kába tudatával, én meg sugárzó mosollyal, a győzelem ízével érkezem. Bár később megtudtam, hogy Roland azért mégiscsak jobb volt nálam, és minden úgy alakult, ahogy azt ő akarta.
Hazafele veszett vágta a taxiért, és sikerült otthagynom az összes CD-met. Legalább Ákosék tudnak valami értelmes zenét hallgatni, pl.: System..

Tegnap..Ars Magica mese. Az első...Egy szerencsétlen, komplexusgazdag karakterrel. Sajnos szegényke az elejétől fogva rosszul érezte magát, de azért nagy nehezen sikerült kijátszanom valamit..De szívtunk a kezdetektől, mint a torkosborz. Kedves..ez nem volt egy szociális mese. Remélem azért később nem szenvedünk ennyit. Bár ez leginkább egy bizonyos kockának köszönhető..Mindenki balsikereket dobált. Nekem talán ha két dobásom nem volt az. Az NPC is ebbe döglend bele..Ő csak nullást dobott. Éljen-éljen. Ennek ellenére élveztem a játékot. Majd legközelebb jobbak leszünk.

Holnap irány Várgesztes, majd Kecskemét, majd Olaszország. Erre mondtam, hogy vándorlok. Ja, és közben végignyomtam a Starcraftot. Könnyű volt, leszámítva egy pályát. A többi ujjgyakorlat. Nekiállok a customnak. Ha már két gépet is lenyomok, akkor visszaszerzem a régi formám. Készülök a jövő Márciusra, mikoris lesz saját gépem/netem. Ugye..? A lakásről nem is beszélve.
Ja, lehet, hogy fordítós melóm lesz. Ha nem túl gáz, hogy eltűnök két hétre..még próbamunka előtt. Légy belátó, kedves főszerkesztő bácsi..lééégyszi!