"Viszlát, és kössz a halakat!"-Olaszország 2005

2005.08.01.

Szerencsére apáék hoztak laptopot, így ezeket a sorokat már Olaszországból, a Garda tó partjáról írom. Jó dolog ez a laptop, nekem is kéne egy ilyen.
A reggel frissen és éberen talált. Igaz, hogy az ébresztőre keltem, de a régi tapasztalattól eltérően, most vidáman. A múltkori álmom lassan tovaszállt. Csak egy kicsit búsolok, hogy nem tudtam a Kedvessel szót váltani, mielőtt elindultam volna. No, de mindegy. (Balázs, ne légy türelmetlen. Megvár).
Az autóút hosszú volt, és unalmas. Fél hétkor indultunk, és hatra érkeztünk meg, pár megállással. Többnyire folyó ügyeink intézése végett, de egyszer mardosó csokiéhség kényszerített minket egy kitérőre. Sokat hallgattam zenét, és olvastam..illetve: belekezdtem egy új novellába, de nem nagyon tetszik. Hiába, ez a le Renald, vagy ki, nem lesz a kedvenc íróm. Azért még megnéztem a Mrs. and Mr. Smith-t is. Tűrhető film, néhol mosolyogtam is rajta. Az akciórészek eléggé kemények.
Boszival midnen rendben. Mosolygós, jókedvű, mint mindig. Az álom okozta sokk már a múlté. nem is említem neki. Ráadásul egy friss kapcsolat elején jár, aminek külön örülök. nem magam miatt, hanem őmiatta, örülök, hogy boldognak tűnik. Bár azért a kiszívott nyak egy kicsit durva. Soha nem csináltam ilyet, nem is fogok. Egyrészt esztétikailag nem túl szép látvány, másrészt..ciki. Szerintem legalábbis az.
El nem tévedhettünk. Apa BMW dzsippjében a fedélzeti GPS számitógép mutatta az utat. de még a dugókat, útszűkítéseket is. Kijelezte, milyen hosszú a dugó, Mikorra érhetünk oda, mennyi van még hátra. Zseniális. Imádom a technikát!
A tó szép. hatalmas hegyek óvó karjai ölelik, s rajta megannyi pimasz szörfös rója a köröket. Igaz, nem gyönyörködhettem sokáig benne, mert megszálltam a zuhanyzót. Hajmosás, hűsölés. Életet mentett. majd felköszöntöttem aát, névnapja alkalmából. Késtem egy hónapot, de nem is láttam..legalább két hónapja. Örült neki, meglepte. utána mentünk enni, egy kedves, ámbátor túlzsúfolt étterembe.
természetesen pizzát burkoltam. mégis, mi mást? A kaja vége felé Ildi elkezdett "lelkizni". Egy kicsit idegesített. A partnerrel való kapcsolatot, illetve az idő múlását ecsetelte (Ildi a másik család anyukája, Boszi, és Csabi mamája). Megtudtam, hogy Csabi már lassan két éve van 1ütt a Jucival, Szabolcs 8 hónap, Boszi most kezdett. Nekem meg iszonyatosan hiányzik gillz. Így hallgattam.
Mit hoz a holnap? Félek, apa megint kiszúr egy hegyet a távolban, hogy másszuk meg. Én legszívesebben itt hűsölnék, és úsznék egész nap, a szálló piciny medencéjében. Akár hat csapárst is megtehetek, és átértem. De víz. A tó vajon nagyon hideg? Most ezek izgatnak a legjobban, és az, hogy túléljem az elkövetkezendő 11 napot Nélküled.
Nehéz lesz.


2005.08.02.

Hát ez jó. Piszok rossz a kedvem, és úgy tűnik, hogy a család..izé, akarom mondani, az emberek, akik velem jöttek rámszálltak. Minen második mondatukkal megtalálnak. Feltéve ha megszólalok. Inkább mp3-mat hallgatok a kocsiutak alatt. Akkor legalább békén hagynak.
Különben is..Régen kifejezetten utáltam a Placebot. Egészen eddig, amíg ki nem jött a Best of albumuk, és nem láttam az egyetlen klippet róla. az nagyon tetszett. Most meg, hála a Kedvesnek, úszkálok a Placebóban. Nagyon tetszik, főleg az English summer rain kezdetű nóta. Úgy is érzem magam. Lévén, esik az eső. Folyamatosan.
Jó kis nyaralás ez! A nép szívat, az eső esik, és az összes rohadt katedrális, múzeum, dóm zárva, amikor odaérünk. Szieszta, meg egyebek. Állítólag a mai egy nagyon tartalmas nap volt. Aha..Semmi nem volt nyitva, kivétel Catullus kúriája. Már persze, ami megmaradt belőle, lévén kb. ezer éves rom. Ettünk egy pizzát. Amióta itt vagyok, csak egyszer nem ettem pizzát, ma este.
Apa meg a kocsiban felejtette a pénztárcáját. Éljen, egy kicsit kínos volt, de megoldottuk. A reggeli isteni volt! Svédasztalos cucc. Ja, akkor ott sem pizzát ettem. Sebaj. Volt ott kétfajta hús, kompót, joghurt, dinnye, sajt, tojás..meg minden, mi szem-szájnak ingere. Ráadásul a panoráma..Az lefőzhetetlen. Az első jó dolog a nap folyamán.
A második a szálloda medencéje volt. Eljátszogattunk benne egy jó órát. Van hozzá gagyi csúzda is! A Szabolcs elsőre bele is ragadt..Vicces volt. De itt vége is szakadt a mai pozitív élményeknek..
Ugyanis ma autóban ültünk. Sokat. Kb. a nap háromnegyedét.. Az idő amúgy süti volt, főleg esett, de utazás közben. Meg sok városkát is bejártunk. Persze, a turisztikai látványosságok a szieszta miatt mid zárva. Oké. Kivéve Catullus grottóját. Az nyitva. Felmásztunk egy meredek emelkedőn, és néztünk sok romot. Kevésbé kötött le, mint mondjuk,,bármi más. De legalább beszélgethettem egy kicsit a Boszival. Az jó volt. El is felejtettem, hogy milyen közeli barát.
De főleg inkább magamba fordulva bandukoltam, rám egyáltalán nem jellemző szűkszavúsággal. Csak a szokásos. Hiányzik. Nagyon. Annyira, hogy oldalakat tudnék telefirkálni vele. Pl.: Majd minden percben ő jut az eszembe, minden kis apróságról. s ez nem költői túlkapás, hanem így van. Ennyire?..Igen, ennyire. El is határoztam, hogy többet szisztematikusan NEM fogok arról írni, hogy félembernek érzem magam, ha nincs a közelembe. Mostantól a tényekre, az objektumra szorítkozom, max. csak megemítem, hogy " a hangulat töretlen", vagy " megint pocsékul vagyok". Csak a csalá..izé..ezek a barmok szállnának le rólam!


2005.08.03.

Ezek az olaszok! Verona egy porosodó kisváros volt a középkorban, amíg egy lándzsarázó meg nem írt egy szerelmes színművet. Most meg a gatyádat is legombolják! Megnéztük Júlia sírját, Júlia erkélyét (igen, AZ erkélyt), Júlia szobrát..Itt egyébként egy ír turista (50 éven felüli) először megnyalogatta a szobor mellbimbóját, majd istenesen belemarkolt, a társai nagy vidámságára. Hát, mit ne mondjak, a hús-vér hölgyeket jobban szeretem..
Az eső meg..Az esett. Sokat. Annyira, hogy ebédnél elázott a hátam, az pont kilógott a sátor alól. De nem is ettünk sokat, szemben a vacsival! Rosszuk vették fel a rendelést, és grátisz, kihoztak még két pizzát bocsánatuk jeleként! Régen zabáltam ennyit. Majd egy goodbye drinkkel búcsúztunk, ami a helyi specialitás- olasz citrom likőr volt. Ez annyira ízlett, hogy bevágtam a társaság négy kupicáját, s most egy kicsit spicce vagyok. Bár mindez semmi a kecskeméti bulihoz képest. Hajjhh, az a vilmoskörte!
Komppal mentünk vissza a szálláshoz, ami fun volt, de a nap ne világított volna a szemembe. Igaziból egész jól éreztem VOLNA magam, ha a fejem nem szaggatott volna egész nap. De szaggat, úgyhogy most szenvedek. de mikor ne szenvednék? Ja, kezdek aggódni, nem tudom felhívnia Kedvest. Oké, megígértem, hogy nem fanyalgok, de vagy egy olasz spiné magyaráz a telefonba, vagy ki se cseng. Vagy kicseng, és nem veszi fel. Hajjaj. Mik lesznek itt?
Pl.: Ma este kártyázás? Azt várom már, annak ellenére, hogy most megrohanta fáradtság. Ezek a zsuga partik mindig jók szoktak lenni. Pikk dáma, uno, ésatöbbi. Sjanos se Csaba, se szabi nincs elragadtatva érte. Hiányzik a csapatból Dávid. Ja, boszit mostantól Pumuklinak fogom hívni. Olyan kalapja van, hogy..vicces, na.
Ja, voltunk még egy ókori arénában is, ahol mostanában főleg operákat játszanak, a tökéletes akusztika miatt. Ott kezdett el zuhogni, kár, mert körbejártam volna.
Holnap valszeg vízividámpark lesz a program. Na azt már nagyon várom! Csúszdák, gyűljetek!!


2005.08.04.

Ha nem ismerném a jeleket! Megmagyarázhatatlan fáradékonyság, Levertség, állandó rosszkedv. Igen, a jól ismert depresszió tüneteit produkálom. Mondjuk dicső családom rátesz egy lapáttal. Az önzőség olyan fokát látom, hogy komolyan mondom, az már fáj. Miért én vagyok még mindig az egyetlen, aki tekintettel van másokra? kezd elegem lenni.
Reggel ennek jegyében faltam be három csokis zsömlét. Majd dinnye, ringló. minden nap eszek gyümölcsöt, erre azért ügyelek. Aztán lóra, és irány megint a komp, mint előző nap. Úgy gyorsabb. Azt az utat a másik családdal tettem meg, tagadhatatlanul jobb közérzetben. Velük még beszélgetni is tudtam, és nem kötöttek bele minden második mondatomba. Miért??
Igen, a vízividámpark. Élmény volt, nem mondom. Pár percre el is felejtettem, milyen nyomorultul érzem magam. A kedvencem a "Stuka" nevezetű csúszda volt, ami gyak. pár másodperces szabadesés utáni csúszdázást jelentett. Le is zúztam a könyököm a második menetnél, de oda se neki! Meg volt itt minden. Szerencsére el tudtam szakadni a "családtól", s Csabával ökörködtünk a lazy és crazy riveren, Vulkánon, és ki tudja, mi mindenen még. Igazi adrenailn fröccs volt, és tényleg jól éretem magam. gyermek énem előbújt, és pancsolt az örömökben.
Visszafelé egy párbeszéd:
Apa: Mi a francért nyitod ki az ablakot?
Én: Mert fázom, és hideg van (ment a légkondi ezerrel)
Apa: Az engem nem érdekel
Kösz. Egy példa az ezerből. Az sem hatotta meg, hogy tüsszögök. Kármen gálánsan felajánlotta, hogy elfordul, míg átöltözök. Menyjenek a fenébe. Ez is az én hibám, ugye? Legalább a vacsora finom volt. Stake, jól átsütve, paradicsom péppel, és sajttal. Utána epres finomság.
Tegnap este kártyáztunk, pikk dámát. A harmadik kör után már 75 pontom volt.. Csoda, hogy én estem ki? Nem. Ma is akarnak játszani, és ki tudja? nagy kedvem volna visszavágni.
Kola küldött SMS-t, hogy nem akarnék-e kártyázni a hétvégén. őőő, semmi akadálya, csak jöjjön át a garda tó partjához, majd összeszedjük. Egyre inkább kivan a ...az autózással. És megint semmi telefon. Lenne-e még értelme egy képeslap elküldésének? Talán odaérne, míg megérkezünk.

2005.08.06.

Reggel van. Már zuhanyoztam, és reggeliztem. Felhúzom a reluxát, beengedek egy kis napfényt. Odakint sűrű, kemény meleg fogad. Távol már a jó idő, a stabil 25-26 fok, felhős ég. Most a poklok poklát hozta el a mindenre éhes napkorong. Nekem legalábbis ilyen a 35 fok. Ezért fájt hát a fejem? A hőingadozástól? Könnyen meglehet. Most mindenesetre leülök, és megírom az elfelejtett, a tegnap elfelejtett blogbejegyzést.
Tegnap olyan nap volt, amit mindig is szerettem volna, mióta itt vagyunk. Nem csináltunk semmit. Úgy értem, nem kaptunk lóra, nem rohadtunk órákat a kocsiba, és nem mentünk sehová. A szállásnál ejtőztünk. Reggel nagyot úsztam a szálló medencéjében, ugráltam, sokat. Meg teszteltem a medencéhez csatolt csúszdát. Egyszerű, fém tákolmány, de legalább elbír. Nem biztos, hogy rám, vagy pláne az öcsémre tervezték. Amikor először próbálkozott, akkor biza´ beleragadt.. Vagy ezt már írtam? Fene se tudja. Nem tudok utána olvasni, mert az elcseszett mp3 lejátszómon tárolom a firkálmányaimat.
A reggeli pancsi után kártyáztunk. Végre. Vissza akartam fizetni az eddigi egy parti alatt elszenvedett csúfos vereségemet. Nos, nem sikerült nagyon.. Én és a Bocsi kaptuk a legtöbb bunkót. Én az elején, de aztán stabilan max. 50 pontot írtam. Szegény Szabolcs! Az egyik játékban végig ő kapta a pikk dámát. És főleg tőlem, hehe. Pedig az esetek legtöbbjében nem tehetek róla, szabadultam tőle, amint lehetett. Pont ő nyeldekelte, van így. Egy kicsit meg is bántódott, meg tudom érteni. Ilyen a szerencse. De irigylek valakit, aki nem veszi ennyire véresen komolyan a játékokat, mint a családom. Én főleg emiatt szoktam megsértődni. Amikor valaki hibát követ el, és apám leordítja miatta a fejét, pedig ő is ugyanolyan "halandó", mégis, úgy viselkedik, mintha tökéletes lenne. Különben is, mindig úgy van, ahogy ő akarja.
Délután is pancsoltunk egyet. Apa is megpróbálkozott vele, legalábbis az ugrálós részével. Hmm, emléxem, hogy régen rendszeresen ugrándozott, de mostanában valahogy nem. Még raftingon sem, pedig ott aztán lehet. Csak nem fél? Meg tudnám érteni, elvileg csak egynéhány perverz (mint én) élvez örököt, amikor leugrik egy 10 méteres szikla tetejéről a nagy büdös semmibe (izé..: folyóba). No, mindegy. A tegnapi vicces volt. Megpróbálkozott egy hátrafejessel..Előtte azért megkérdezte, hogy "Elég mély vajon?.." Nem volt az. Szerencse, hogy ahhoz elég mély, hogy ne fejejje le teljesen az alját, s ne keljen kórházba mennie. Megúszta egy puklival. Én bezzeg szóltam, de minek is hallgatna rám, Hehehehe.. a nyavajás.
És megint kártyáztunk, ezúttal jó lapjaim voltak. EZ persze azt jelenti, hogy másnak nem. Van ez így, erről szól a pikk dáma. Imádom. Jó játék. amikor nem voltunk négyen, akkor unóztunk egyet. Hallgathattuk, hogy pumukli így, meg úgy dícséri a Soló nevű játékot. Ez az Uno továbbfejlesztett változata. Ja, és mennyire ócsárolta a szabályokat. Ettől függetlenül, vagy éppen törvényszerűen, nagyon-nagyon kikapott. Az a szerencséje, hogy nem szőrős bunyesz, amit hozzávágtunk az 500-as parti során.
Ja, meglehet, ez lesz az első nyaralás, ami során nem égek le, mint egy roston sült rák. Szép egyenletesen..Bár alig látok változást, csak annyit, hogy "emberi" színem van, és nem tejfehér. Na, ez hogy lehet? Eddig is kentem magam mindenféle kencékkel, mégis megfőttem, és piroskává váltam. Most meg..Csoda. De legalább emiatt nem kell aggódnom. Talán az eddigi jóidő tehet róla. Majd most! De inkább a nyaralás végén égjek le, semmint az elején! Jó ez így.
Különben is, kezd egyre jobb kedvencem lenni. Talán a legfőbb oka ennek, hogy végre-valahára tudtam telefonálni valakinek. Habár nem érem be a pecsenye füstjével, de azért megnyugtatott a hangja. Jó érzés volt hallani. Pontosítás: telefonáli eddig is tudta, csak vagy nem vette fel, vagy nem jött létre a kapcsolat. No, sebaj.
Megegyeztünk, hogy a hétvégén itt maradunk. Nagyon helyes. A sok turista ilyenkor megszállja a városokat, a Garda tavat. A szállás is megtelt. Eddig reggelinél pár család fogyasztott, most meg alig találtunk helyet. Apropó: reggeli. Egy teraszon eszünk, ami full panorámás. A tó rezzentelen, azúr-szín tükre, s a komor, kopasz hegyek sziluettje köszönt. Meg tudnám szokni, nem kétséges. Gyönyörű, és milyen lehet télen! Amikor lassú pára szálingózik fel a hegyek lábáról, és ráül a fejükre, illetve mikor szinte "füstöl" a tó, és recseg a jég! Mennyivel szebb és fenköltebb lehet, mint most nyáron!
Ősszel megyünk evezni. Jó hír, már nagyon várom. Ha a megszokott gyakorlatot nézzük, akkor tuti, hogy akkor megyünk, amikor live lesz, vagy light live, vagy mittomén. Csak keresztbe legyen szervezve. Lásd: Szeged, és Levist diplomaosztója.
Most jött be apám, és Misi, hogy megyünk-e kirándulni. Most nem. Ugyanolyan punnyadós napot szeretnék, mint tegnap. Úgy érzem, mintha..mintha most pihennék először. Először, Szeged óta. Pedig voltam otthon három napot, és mégis. Egy hónapon belül mintha most tudnám kifújni magam. Nagyon jól esik, csak valaki hiányzik, de nagyon. Meg az, hogy nem tudom megosztani vele a jó élményeket, csak max. ha olvassa ezt a pár hevenyészett sort. De nincs itt, és kimarad mindenből. Szeretném, ha osztozna az örömömben, és..áh, mindegy.
Tegnap este elmentünk abba a ristorante-ba, ahol első nap ettünk. Akkor nem volt semmi gixer, de tegnap..Nagyon sokan voltak, és törvényszerűen megvárakoztattak minket a kajával, de nagyon. Mindent frissen csinálnak,semmi mikró, meg melegített étel. Ezért lassú volt a kiszolgálás. De milyen kajákat ettünk! Én indítottam egy majonézes ráksalátával, majd befaltam egy pizzát, mit meghintettek pármai sonkával, és egy spec. nemes penészes olasz sajttal. Nagyon finom volt, és az utolsó kis pizzaszeletet nem is tudtam befalni. Akadt rá jelentkező bőven. Mindenezek ellenére, maradt a top vendéglő az, amelyiknél már kétszer is ettünk. ahol goodbye drinkként egy citromos-likőrt adtak. az új kedvenc röviditalom. Ráadásul a társaság nagyja nem is szereti, így legutóbb öt kört ittam. Nem szállt nagyon a fejembe és jól is esett. Aki szereti a citromot, annak kötelező.
Kaja után vissza a szállásra, és megnéztük a Sin City második CD-jét. Most látom harmadszor, és még mindig tetszik. Nem a brutalitása miatt, hanem a képvilága, a komorsága, a történetei, a hangulata. Tökéletesen eltalált film, ilyen legutoljára a Mátrix volt ( csak az első rész), Dark City, és az örök klasszikus Blade Runner. Ez utóbbi a szereplőgárdája miatt is, meg, főleg, a zenéje miatt. Vangelis rulez.
Most Anathemát üvöltetetk. Kell az, had hallgassanak valami jót is a német túristák. Főleg németek vannak, meg egy-két olasz. Ja, és van itt egy angol ajkú család is. valószínű Wales-ből, de lehet, hogy skótok. Lehet elképzelni, milyen akcentussal..Szörnyű. sok időbe telt, míg felismertem, hogy "jé, ha odafigyelek, értem a beszédüket". Hehh, éppen víz alatti fényképezőgéppel szórakoztak. Meg önmagtát felfújó labdával. Nem semmi. Elég sokat utazhattak, bár valszeg repülővel. Ehe, láttam egy francia rendszámot, és azt modtam, "no, te aztán messzire keveredtél othhonról". Utánagondolván, lehet, hogy nem messzebb, mint mi. Vajon nem mondja-e ugyanezt a francia, ha meglátja a magyar rendszámot, Vagy mint az a dél-afrikai ember, akivel a kompon beszélgettem? Megjegyezte, hogy milyen jó az angolom. Vajon miért. Válasz: angol tanárka leszek. Replika: ő is angol tanár. Hehh, kicsi a világ. Na, ennyit mára. Majd este még lejegyzem, mennyire nem csináltunk ma semmit, és mennyire élveztem. Most..most jobb. Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.

P.S.:nyolc napja nem láttam Őt.


2005.08.6-7-8

A nagy büdös semmi, és a zsugaparti vonat indulása. A bunkókat még most is én kapom, legalábbis a nagyját. A különbség már csak az, hogy nem érdekel, és a játékért játszom. Persze, apám és Szabolcs nem, ők harcolnak. Mennyire megváltoztam! De nem baj. Talán ha nem égtem volna olyan nagyot az elején, akkor talán én is harcolnék. De nem, úgyhogy a vesztesek nyugalmával csapkodom a kártyalapokat.
Talán csak apám hangvétele zavar "kissé". Hatodikán, este, olyan lekezelő, kioktató hangnemben kezdett el magyarázni, hogy halkan megkértem, hogy hallgasson el, mert nem érdekel. Erre tovább húzta magát, és a végén kijött belőle, hogy hülye vagyok, és hülyék minek játszanak. Kedves. Vajon valaha-is rájön, hogy miért hallgatak inkább, vagy miért nem beszélgetek vele? Miért nem akarom, hogy a Kedvesem Dunakeszire mennyjen? Bármennyire is jó volna? Áhh, felejtsük el. Mostantól cenzúrázom ezt is.
Ja, hatodika. Délután aludtam vagy három órát. Ebéd után. Érdekes, mert a legritkább esetekben szoktam ilyenkor aludni. Szinte soha. Talán ez is mutatja, mennyire kimerített az elmúlt egy hónap. Vagy év. Végül is mindegy, de az alvás jól esett. De nem csinálunk belőle rendszert. nem tartozom azok közé, akik a fél életüket alvással töltik. Sajnos- teszem hozzá. Hiszen IMÁDOK aludni, meg álmodni, csak nem nagyon megy. De jól is van így, mert ha mindig csak a kedvenc cselekvéseimet végezném, akkor megunnám őket. Vagy nem. Néhány dolgot éjjel-nappal tudunk csinálni. Úgy, hogy soha nem unnám meg őket.
No, hetedike, avagy "viszlát, és kössz a halakat!". Ugyanis kitalálták, hogy elmegyünk egy halfesztiválra. Ne kérdezze senki, hogy mi a túró az, nem tudtuk. Csak azt, hogy sok halat lehet ott enni. Már láttam lelki szemeim előtt, hogy a nép pukkadozik a sok sült pisztrángtól, én meg lyukas gyomorral fetrengek a sarokban, és kegyelemért könyörgöm. Nem szeretem a halat. Ez van.
Délelőtt, délután sakk, kártya, és elkezdtünk egy filmet. Nevezetesen Travolta, "Be cool" című művét, rendezte..mittomén. A szóljatok a köpcösnek folytatása. Nem volt rossz, a második fele egészen viccesre sikerült. Csak volt benne egy nagyon idegesítő figura, a "fehér néger". De Rock nagyot játszott! A buzi testőr..a piros alumínium baseball-ütővel. Rajta röhögtem a legjobban. Főleg a végén..Ja, és Steven Tyler rondább..rondább, mint valaha. Uramisten, hogy lehet ilyen pofával világsztár valaki? Bár igaz, én soha nem szerettem az Aerosmith-t. Talán csak egy számukat, azt is a Run DMC miatt.
Szóval a halas-izé. Elindultunk, kocsival. Mentünk. Hegyi falvak között, völgyekben, erdőkben, tengeri mellett. Nagyon sok tengeri mellett. De halfesztivál, az nem volt. Miért? Mert olyan hurrikán dühöngött végig a környéken, hogy a halak is belefulladtak volna. Eső, szél. Oké, egy kicsit túloztam. Nem volt hurrikán, és a halak is kaptak volna levegőt. De az árusoknak elég volt, hogy összepakoljanak mindent, és elhúzzanak melegebb éghajlatokra. Mondjuk a napfényes Oalszországba..Várjunk csak! Hiszen EZ itt olaszhon. affene, na mindegy. Szóval halak sehol. Cserébe ehettünk egy új éteremben, ahol rendeltem egy "grilled chicken"-t. Ar számítottam, hogy vasrácson, vagy kövön grillezett csirkével dobnak meg, de nem. Kihoztak egy fél grillcsirkét. Nagy volt, nagyon nagy. Hozzá, áldom az eszem, vegyes salátát kértem.
Ma. Ma elhatároztuk, hogy vidámparkba megyünk. Gardaland- így h´íjják a dó´got. Izé. Csak minden prospektus hiányzik a recepcióról. A hétvégén lenyúlták a sok szemetek. No, mindegy. Eszembe jut az angliai vidámpark. A hatalmas hullámvasút, az ötletes elátkozott-ház, és még nagyon sok minden. Remélem ez is jó lesz, legalább fele olyan jó. Akkor majd gyorsabban telik a nap, és már csak három nap, és megyünk haza. Szeretnék már elindulni, mert..mert.--cenzúra---

P.S.:Azért is leírom. ..mert nagyon hiányzik.


2005.08.08.

Gardeland. Újabb élmény. Ami jelen esetben egy vidámparkot takar. Egészen kellemes volt, egy tanulsággal. Vajon megéri a 45 perc, vagy akár másfél óra sorban állás, a 20 másodperces atrakciót? Egyszer biztosan. Mondjuk örökké sajnáltam volna, ha kihagyom a Blue Tornado nevű hullámvasutat. Márpedig ide vagy egy óráig álltunk sorba.
De mondjuk az Atlantis nevű vízi-csúszdás balhét kihagytam volna. Itt volt a legnagyobb tömeg, kerek másfél órás sorral. Az atmoszféra nem volt rossz, de nem vagyok oda a mű-szobrokért, ha az csak a körítés, és ezen van a hangsúly. Bezzeg a kísértet-kastély, vagy mi nem volt rossz. Egyiptomi múmiák, maga az atrakció is egy piramisban volt. Szép milliő, és nem akart több lenni, mit volt. Nem úgy, mint az Atlantis.
A vízi revű folytatódott, volt még két felvonása. Egy körbe-ülős hajóba kellett ülnünk, ami ide-oda ütődött a pálya oldalának, mindenféle zúgókon. Ez aranyos volt, de egy kicsit hibbant is, mert folyamatosan ÉN lettem vizes, nem az ausztrál házaspár, velem szemben. Felháborító. A végső felvonulás a Colorado river volt, ami egy farönkbe ülve kellett végigélezni. mi bepaszíroztuk öten magunkat egy ilyen fahasábba. Ott volt Boszi, Csaba, Szabolcs, Apa, és én. Ildi, Kármen, Misi úgy döntöttek, hogy túl öregek a vidámparkhoz. Úgy kell nekik! Itt egyébként csak Csaba lett vizes, én jól behúzódtam a Boszi mögé.
De a legjobb kétségtelenül a másik hullámvasút volt. A Blue Tornado-nál a lábunk kalimpált a levegőbe, itt ültünk egy "vagonban". Gyorsabb volt, és kanyargósabb. De még ennél is jobb volt a szabadesés. Felhúztak minket negyven méter magasba, és hajrá! Zuhanás lefelé. Jó volt, izgi volt. Ide megérte a 40 perces sort végigszenvedni. Még akkor is, ha a műsor négy, azaz négy másodperces volt. Ennyi, míg lezuhansz 12 emelet mélységbe..
Kármen azt mondta, hogy "már kinőtt az ilyesmikből". Aha. Szerintem meg az ember csak akor nő ki belőle, ha így akarja. ha valaki örökké gyerek akar maradni, akkor az úgy lesz. Jéé, én soha semmit nem AKARtam, csak szerettem volna. Mostanában, megfigyeltem, egyre gyakrabban használom az "akarni"- igét. Ejnye, ez a változás nem válik előnyömre. Na, mindegy. Szóval gyerek AKAROK maradni. Még így, huszonkét évesen is. Az is maradok.
Szóval ez egy jó nap volt, legalább olyan jó, mint a vízividámparkos cucc. Csak hazafelé ne hallgattunk volna ír népdalokat! Megkértem apát, hogy ugyan hallgassunk már valami zenét (mp3 lejátszóm kaputt). Biztos tele van a tár CD-kel. Hát ja. Elsőnek a Division Bells, a Pink Floyd utolsó albumának első száma csendült fel. Ahh, végre. De nem, továbblapozott, és az ír válogatást kellett hallgatni. Ami önmagában nem rossz, de ez nagyon gyér volt. Pl.: Elkezdődött a Whisky in the jar-ral, és második szám: Ohio..Mi ez, pol-beat válogatás? És így tovább, a legrosszabb, lassú számokkal. Oké, High rover volt, de ennyi. Eléggé lefárasztott. A kompon közben lenyúltam apa csengőhangjait, úgyhogy már nekem is van macskajajj csengőhangom, bibibííí.
A vacsora a jól megszokott, tóparti kajáldában történt. ettem egy milánói sertésbordát, tésztával. Rossz volt. Annyira, hogy hazafelé szabályosan rosszul lettem tőle. Gyorsan kapkodtam a levegőt, és éreztem, hogy kifut minden vér az arcomból. Majdnem elájultam, érdekes tapasztalat volt. De túléltem.
Holnap Velence.. Hajnalban kelünk, hogy lekerüljük a forgalmat. Éljen. Inkább kihagynám, de akkor megint én leszek a csúnya gonosz deviáns, úgyhogy inkább végigszenvedem a holnapi három-négy órás autóutat, és az egész napi sétálást a városban. nem mintha már ne lettem volna legalább háromszor Velencében. De apa megígérte, hogy gondolázunk. mondjuk egy bizonyos személlyel semmi akadálya nem lenne, de mivel ő nincs itt, egy kicsit érdekes lesz. Különben is, illúziókkal félre: a gondolázás Velencében annyira nem jó dolog. egyrészt inog, mint a fene, másrészt büdös a víz. Harmadrészt a hülye turisták nem hagynak nyugtot. Ja, és az "evezős" se énekel, csak plussz pénzért.
Most..most jobb. Apám ugyanolyan, "család" ugyanolyan. Már csak pár nap, és mehetünk haza..De a mai nap majdnem jó volt. Majdnem..

2005.08.09-10

Reggel eléggé nyűgősen keltem. nem csoda, hiszen fél hétkor már a zuhany alatt álltam, hajat mosva. Korán..túl korán. Persze, aki Velencébe akar menni, annak ilyenkor kell kelni, ugye? Nem. De azért hajrá. Egy ideig fontolgattam, hogy közlöm, nem akarok menni. De aztán mégis elszántam magam, és irány a város a cölöpökön, immáron harmadszorra ebben a nyomorúságos életben.
Az út az is volt, mármint nyomorúságos. Fáradtan, de aludni nem tudtam. Közben elkértem Szabolcs discman-ét, hogy legalább egy kis zenét hallgassak. A kocsiban Chris Rea tombolt. Szeretem, de hangulatom nem volt hozzá. Úgyhogy nekiláttam a Skinny Puppy, Björk, Diary of Dreams-nek. Az Antimatter biztosan kinyírt volna. Úgyhogy meghallgattam a négy számot (Björktől kettő volt), a painkillert kétszer is. Nem is rossz, csak az a fránya német,,
A hosszú (hosszú-hosszú) út végül egy izgalmas hídba torkollott, ami összekötötte a szárazföldet a ribancok..illetve most már a millió turista városává. mMert turista..az volt. A parkolóház máris szolgáltatott némi meglepetéssel. Egyrészt a nyolcadikra, legfölső emeletre "száműztek" minket. Innen máris egy eléggé szép kilátás nyílt a városra.
Biztonsági okokból a kulcsokat a kocsikban kellett hagyni. No, nem mondom, ez eléggé elképesztett minket, de nagyon erősködtek. A furcsa dolog az volt, hogy az autó ott is várt minket, ahol hagytuk. Itthon ezt tuti nem lehetne bevezetni. Sebaj, irány a város! Valaki lefelé a lift összes gombját megnyomta, így eléggé lassan értek le, akik ezt választották. Még jó, hogy lépcsőztünk.
Mivel a Szent Márk tértől eléggé messze voltunk, fogtunk egy taxit. Illetve buszt. Vízen. Vaporetto névre hallgat, és ez a velencei tömegközlekedés csúcsa. Igaz, mivel "külvárosból" indultunk, Velence szaga máris megcsapott. Büdös volt, na. A Vaporetto meg zsúfolt, koszos. tele volt túristával, egy-két olszasz lézengett csak rajta. A többség azért saját csónakkal közlekedett.
A Szent Márk téren..sokan voltak. Egyszer igazán megnézném kihaltan. Csendben. mert az a sok túrista bizony nem átallott hangoskodni. No, sebaj. Azt már láttuk, hogy a Dózse palota előtt egy kb. 200 méteres sor áll, úgyhogy azt egyenlőre hanyagoltuk. Eképpen döntve elindultunk felfedezni a várost. Lézengtünk, ez az igazság. Szabolccsal minden maszkos-kosztűmös-jelmezes boltba beszabadultunk, s nyálcsorgatva bambultuk a maszk, és jelmez költeményeket. Majd megláttuk az árakat is..
Ami nekem igazán tetszett maszk, s amire vágytam volna, az 200 eurót kóstált, merthogy egy étmaszkos szett volt. Szín fekete, bőrből és kerámiából készült. Gyönyörű volt, egy férfi, s női maszk. No, sebaj, adjuk lejjebb az igényeket. Végül Szabolcs járt jobban, amit ő nézett ki, az volt ócs´óbbért, majd lelopom a faláról, mert az is bitang jó volt. Előjött egy régi betegségem. Amikor nagy a választék, akkor nem tudok dönteni.Ha egy kicsit szemfülesebb (és bátrabb) lettem volna, akkor ma én is maszkkal térek haza. Mindegy, így is volt mit shoppingolni..
A fél időnket elboltoztuk. Szabi még vett egy isteni tollkészletet a barátnőjének. nekem is nagyon tetszett, de nem volt pofám ilyen drága holmit magamnak kérni. Egyáltalán nem kértem magamnak semmit. Lúzer vagyok? lehet, de egy szerény lúzer.
Utána behajtottunk apán egy régi, elhamarkodott ígéretet. Eme ígéret egy bizonyos, csak Velencére jellemző jellemző jármű igénybevételre vonatkozott. Őszintén szólva, sokkal rosszabbra számítottam, és, fújjj, galád módon élveztem a gondolázást. Sokat fényképeztem, láthattam a város igazabb arcát, olyan helyeket, amiket csak vízen lehet megközelíteni. Nem csúnya egy hely, inkább azt mondanám, hogy kedves város ez a Velence. persze, megnéztük még a kötelező Rialto-t is. Aki esetleg nem járt volna itt: A Rialto egy híd, mely eléggé széles ahhoz, hogy boltok legyenek rajta, s a legnagyobb bazár legyen egész Velencében.
Utána megnéztük, hogy a Dózse palota előtt még kúszik-e az embermassza. Nos, nem, alig lézengett arra valaki, úgyhogy belevetettük magunkat a valaha volt hercegek, kormányzók lakhelyébe. Nem volt csúnya hely, leginkább a fegyverszobában voltam, sokat. Azok a párbajtőrök! Meg pallosok! Hiába, ezek igazán tetszettek, de jobb lett volna, ha feltörhetném a vitrineket, és..Na, álmodj tovább.
A Sóhajok hídja belülről azért annyira nem vicces. belegondolni, hogy több ezer szerencsétlen gazfickó ezt látta utoljára. Hmmpf, nesze nektek. A börtön kissé zsúfolt volt. Ja, majd kihagytam. Igen, volt már az unalomig ismert tanácsterem, templom (eléggé csúnya freskókkal, ha valamiben, akkor Firenze ebben sokkal több, jobb, szebb), meg bálterem. Ami még megfogott, az a térképterem volt. A falakra felfestve az akkor ismert világ, középen két hatalmas földgömbbel, ami majdnem olyan, mint a mai. Csak két kontinens hiányzik róla (illetve három). Kinek kellenek? Bár azért Sidney hiányozna.
Eztán már eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy hazamennyjünk. Elvégre vagy 12 órát töltöttünk talpalva, leszámítva azt a keveset a gondolán, és a vaporettón. Úgyhogy ismét irány a vízibusz, és a parkolóház. Mint azt mondtam, a kocsi a helyé, irány "haza"! Még két atrocitás is ért. Addig úgy ügyeltem a kis pakkomra, mint szemem fényére (nem nekem lesz), de csak a csomagolópapír miatt. Szép díszcsomagolást kaptunk, meg kéne őrizni. Kármen nemes egyszerűséggel rádobta a táskáját. Az ordibálásomat apám szakította félbe, aki rám vágta a kocsi ajtaját. Ja, hogy a könyököm még kint volt? Kit érdekel? Észre sem vette, telefonált, oda se nézett. Kösz, "család"!
Hazafelé hódoltunk a "keress ristorante-t" tudományának. nehezen ment. Végül, szinte egy köpésnyire a szállástól találtunk egy négy csillagos hotelt, aminek elfogadható étterme volt. Ettem megint egy ráksalátát, majd egy pizzát. A pincérek össze-vissza bénáztak. nem csoda, mint tejfölös állú suhanc, valószínű gyakornokok Kivéve a főpincért, az vérprofi volt. A rendelés is. Mi mondtuk, ő bepötyögte a kis, távirányítóra emlékeztető masinájába, és a rendelés ím, már a konyhába is volt. 21.század? Isten hozott!
Sajnos egyre jobban érzem magam. Keveset érintkezek apámmal, Kármennel, többet a srácokkal. Tetszett Velence is, mi lesz így az imidzsemmel? Még a végén oda a "deviáns, magába zárkózott hülyegyerek" kép rólam. Affene.

10.-én nem csinálunk semmit. Búcsúzunk a helytől.Reggeli után punnyadtunk a szobába, és olvastam. Elkértem Szabolcstól az egyperceseket, amiket én tanácsoltam neki, hogy hozza el, olvassa el. Megtette, így szabad préda. Be is nyomtam 100 oldalt.. Majd le a medencéhez. Sajnos tele van fritz-zel. Mik vannak? Köztük minden archeatípus. A bajszos, a dagadt, a macsó, és a dögös szőke. Ja, meg pár óvodás korú gyerkőc, kiknek a leggyakoribb elfoglaltsága a felfújt lufik vízberugdosása volt. Mi ugráltunk egy párat, meg ökörködtem a vízben (bukfenc, ugrálás etc.) majd olvastunk ott, tovább. Bosziék is lefáradtak, úsztak pár hosszt, majd továbbálltak sétálni. Na azt nem, köszönöm. Pihenni jöttem, vagy mi. A "séta" náluk egy három órás hegyimenetet takart.
Délutánra azt terveztük, hogy megmártózunk a Gardában. nehogy már úgy mennyjünk el, hogy csak medencéztünk, meg vidámparkoltunk. Itt ez a rohadt nagy víztömeg, ismét jó idő, és semmi strand? Láttam egy isteni homokos, napernyős, szabadstrandot, miért nem megyünk már? legalább az utolsó napon.
Jaaaajjj, utolsó nap! Alig várom már! A péntekem nagyon jó lesz! Először is, felhívom a Fangória főszeriét, és remélem, megírhatom még aznap a próbamunkát! De elébb még bankolok 1et. megint megszabadulok egy pár milliótól, és lekötök egy hónapra megint. Ez a legfontosabb. Majd fel kell hívni Galeket, és megdumálni vele, hogy jövő héten miként legyen az angol. Majd a még fontosabb, kéne már találkozni valakivel. Mert már..már.. -cenzúra-
Aztán szombat..Csak a csütörtököt ugorhatnám át, a 12 órás autóutat. Azt nagyon-nagyon-nagyon utálom.