Örkény style

Ma többször is a csuklómat bámulom. Igazán meg vagyok elégedve vele. No jó, lehet, hogy nem túl vastag, de azért még elmegy. Úgy át tudom érni, hogy a hüvelyk és mutató ujjam között van még egy kis hely. Naponta többször is a kezem tövét bámulom. Önkéntlen. Ha belemeredek a nagyviágba, és azt veszem észre, hogy egy tekintetbe révedek, gyorsan lekapom a szemem, és a fentebb említett végtagomra húzom. Majd meglepve állapítom meg, hogy "Jé, ezt egy gyerek is átéri!". De jól van ez így. Bár ha hosszú, finom, kecses ujjaim lennének! Akkor az emberek azt mondanák, hogy "Igen, biztosan remek zongorista!". De sajnos nem. Sőt, meglehetősen csúnyák a kézfejemen hordott darabok. Girbe-gurbák, hajlottak. No, de mindegy.
Csak azt tudnám, hogy hol az órám?