Eső mossa el

No, szépen vagyunk! HIK-be menet görcsöt kap a talpam, esik az eső, egy autóból Gyurcsok "A mester" József kacsint rám. A horoszkópom csupa jó dolgot jósol, ráadásul 22.-e van, a szerencseszámom. Tehát törvényszerűen valami rossz dolognak kell ma bekövetkeznie. Mondjuk, már történt is egy s más, de ezek leperegnek, mint az ablakomon az esőcseppek. Például megtudtam, hogy meghalt egy volt tanárom, ált. isk.-ből. Tulajdonképpen volt vele vagy két óránk, amikor helyettesítőnek beugrott. A tesómat sem rázta meg tulzottan, bár neki az osztályfőnöke volt. Az osztálya majdnem kirúgatta, utálták. Azért elmegy valami megemlékezésre, de inkább csak azért, hogy találkozzon a haverokkal. Ja, egy volt osztálytársamnak a nevelőanyja volt, egy darabig, de az apja kirúgta. No, ennyit róla. Érdekes, hogy ha még utálnak is, egy csomó emlék fűződhat hozzád, s még azok is elmennek a megemlékezésedre, akik nem kifejezetten kedveltek.
Ja, és álmodtam egy bizarr-t. Elcsábított egy haverom élettársa, akivel éppen le készültem feküdni. Brrrr. Ezennel elhatárolódok álombéli énemtől, s minden cselekedetétől, s nem vállalok felelősséget álombéli ténykedéséért. Nem igazán zavarta, hogy amaz már foglalt, s az fel sem merült a fejében, hogy esetleg ő is az. Hmm, lehet, hogy egyfajta groteszk jövőkép? Akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Ráadásul az ő élettársa valami buliban volt, a közelben, s bármikor betoppanhatott volna. Jajj, kezdek megőrülni. De ezt mintha már mondtam volna, úgyhogy tulajdonképpen még örülök is, mert az állapotom nem romlott, ugyanolyan buggyant vagyok, mint régen. De neee, nem fogok álomfejteni. Tudom én, hogy mit akarok, és mit jelent, és különben is, nem is árulok el minden, álomfejtés szemszögéből fontos részletet. Huhh. Vajon bölcs dolog ezt ide leírnom?
Ja, és várok még egy emilt, ill. hívást. Valami munkával kapcsolatban. Remélem, a cucc, amit csináltam nem annyira rossz, mint amennyire én hiszem, hogy az. Kéne már egy kis önbizalom. "Csókolom, néni, van önbizalma?- Persze, aranyom, mennyit kér?-Egy húsz deka elég lesz!". Kéne az állás. Kéne, mert. És kész.
Kharon megint kavar. A szitu: Őcomtursága nem kíván kb. három-négy órát zötykölődni egy buszon, és inkább autóval jönne. Ezt, mint a Volán szakavatott értője, teljességgel megértem. Node, a benzin drága. Ez is így van. Kéne mellé még pár balek, akik beszállnának az utiköltségekbe. De mi van akkor, ha ezen balekok közül páran lemondják az utat? Nos, gáz. Kharon, ejnye. Miért nem jössz vonattal? Negyedúton belefutnál a Rhilen-Val-Mrs. Rhilen trióba, és máris nem lenne olyan rossz az az út. Nem értem, nem értem. Ezért nem jönni klántalira..Már fel sem merül bennem a gondolat, hogy csak azért ragaszkodtál a szegedi kollegákhoz, mert azok vállaltak volna a benzinpénzből. Na jó, nem leszek ennyire rosszindulatú, mégha szokásom is. Szóval, kedves Kharon, tessék jönni vonattal, szegedieket meg tessék otthonhagyni. Különben is, még érvényes a diákja, tessék kihasználni. Uff, én beszéltem.

Vasárnap sok minden történt. Reggel kikísértem a Kedvest a vonathoz, mert úgy illik. Megy Relax táborba( szegények! Ma egész reggel/este zuhogott az eső). Nem akartam végignézni, hogy a vonat hogyan robog el vele, így 10 perccel az indulás előtt leléptem. Nem búcsúztam el senkitől, csak egy hét lesz. Nevezzetek érzelgősnek, de inkább nem néztem végig azt a rohadt vonatot, amint lassan kivonszolja magát az állomásról. No, de szót se róla többet, és arról sem, hogy augusztusban láttam vagy 15 napot azt az embert, akit 31 is kevés lenne.
Vasárnap történt más szomorú esemény is. Ismét, immáron idén másodszor, megmérkőzött egymással Anglia, talán két legjobb futball csapata. A Chelsea és az Arsenal. Dühönghetnék, mert a csapatom, az utóbbi, kikapott. Dühönghetnék, mert a Chelsea kétszer kezezett a saját tizenhatosán belül, és egyszer felrúgták Pirest, szintén a büntetővonalon belül. Valamint a Chelesea győztes gólja színtiszta szerencse volt, aki látta a meccset, tudja, miről beszélek (röviden: a kisodródott Drogba túl gyorsan futott, s gyak. belebotlott a labdába. A játékszer a derék futballista térdéről(!) a kapuba vágódott. Lehman csak ámult, erre senki nem számított, Drogba sem ). Azért vagyok elkeseredve, mert ennyi erővel az Arsenal is nyerhetett volna. De nem nyert. Két, egyenlő ellenfél találkozott, s az egyiknek nagyobb szerencséje volt. Többször is. Azt mondják, hogy a jobb csapatnak van szerencséje. Ha ez valóban így van, akkor a Chelsea tegnap jobb volt, mint az Arsenal. Szerintem nem teljesen, de el kell ismerni, hogy egy valóban fantasztikus ellenféltől kaptunk ki. Úgy, hogy azt érzem, a csapatom még nagyon nincs kész. MIndenesetre gratulálok a Chelsea-nek, taktikusan, megfontoltan játszottak. Habár a döntetlen igazságosabb lett volna, most ők nyernek. Remélem a visszavágón nekünk kedvez majd Fortuna asszonyság.
Úgyhogy ma nemzeti gyásznap van, tessék feketébe járni! Ja, nem fogok mindennap blogolni, azért sem, mert csütörtökön elutazom arra a nyavajás klántalira. Aha, jó lesz. Én mindent megteszek, hogy az legyen.