szúúúúúnyog

Elfelejtettem. Mármint a telefonomat tegnap..izé..ma elhozni. Mert mikor e sorokat rovom, az még ma van, de holnap (azaz "ma") fogom a postot feltenni. Vagy mi. Időzavar, követsz? Helyes. Nos, egyébként nem lenne gond, de abban volt Anikó és Krisz email címe. Így ezen a héten tuti nem lesz semmiféle találka. Azért megpróbálom.
Csak a fejem. Csak az ne hasogasson. Elkezdte, és már napok óta kerülget. Van egy-egy pillanat (pillanat= 10 perc), amikor üvölteni tudnék, oly erővel nyilal a koponyámba. De utána órákig semmi, majd megint. Aki nem fejfájós, az nem tudja, miről beszélek. Mondjuk folytathatnám: aki nem szemüveges, aki nem allergiás, aki nem ingázott. Hmm, most csak ennyi "az nem" jutott az eszembe. egy életre elég, de van egy sejtésem, hogy jön még kutyára zongora. Vagy légkalapács.
Tavaly ilyenkor mi is volt?
***
Most töröltem két sort. Gondoltam, nem sokkolom magam azokkal az emlékekkel, és a személyhez kötődő emlékekkel. Nem, nem mintha haragudnék rá (vajon mi a kénköves okom lenne rá??), hanem nem ildomos. Biztos fájt neki is. Csak arra döbbentem rá, hogy egy évvel ezelőtt tagadhatatlanul rosszabb volt az életem. Úgy értem: eléggé "zaklatott" voltam. Egy olyan lány után epedtem, akiről én magam sem hittem el, hogy az enyém lehet. No, nem mintha felőle, sokkal inkább felőlem voltak akadályai a dolognak. Így nem.
Ennek ellenére rohadtul szerelmes voltam bele, de ez nem lényeges.
Hanem az, hogy mikor már tudatosult bennem, hogy NEM lesz semmi belőle. Akkor mit éreztem? S nikor rosszkedv kerülget, akkor hogyan érzem magam. Nos, kijelenthetem, hogy nem voltam depressziós, immáron egy háromnegyed éve. Rosszkedvű, az igen, az sokszor, de elmúlt hamar (hamar= két, három nap). Leszámítva a nyarat, talán. De az speciális eset.
Szóval 2004 szeptemberében, de inkább októberében nem csak egyszerűen szomorú voltam. Íme a korkép:
-Nem tudtam magamat rendesen kialudni. A bioritmusom borult, s volt, hogy akár hajnalig is fent tudtam maradni egyetlen ásítás nélkül, de volt, hogy már hétkor a vetett ágy felé kívánkoztam. ezt megfejelte az éjjeli életvitelem. Akár akartam, akár nem, hiszen az albiban fent KELLETT maradni. Meccs miatt, kártya miatt, számítógép miatt. Ráadásul a második albiban ugyebár nem voltak luxus körülmények.. No meg alkalmazkodnom kellett egy másik sráchoz. Ez egészen jól ment, annak ellenére, hogy dohányzott, meg eltért az órarendünk. De a bioritmusom, az borzasztó volt. Tudja valaki, milyen érzés fél egykor kóvályogni, és unatkozni? Na és fél hétkor nagyokat ásítani, miközben az egész bagázs a te szobádban nézi a tévét? Nem olyan jó.
-Másodsorban egész nap levert voltam. Rezignált, hogy pontosabban fogalmazzak. érzelmek? Maximum némi düh, és szomorúság, semmi több. Kiégett lettem volna? Ó, korántsem. csak keserű (szeretem az angol megfelelőjét: biter. Olyan kifejező. Eh, elég). Csalódott. Úgy éreztem, hogy nem csak a társaim vannak ellenem, hanem a világ, a körülmények. Eléggé lehangoló volt. Talán, mert alapjába véve mindmáig azt a várost, és a végeláthatatlan hatvan kilométert hibáztatom azért, amiért. S most, higgadt fejjel is így gondolom.
-De a legrosszabb, az belül volt. Mintha kicsi lett volna a tüdőm, a mellkasom. Szűk. Valami belül mindig fojtogatott, s egy kő mindig itt volt, bennem. Ez nem metaforikus költőiség (tudok én olyat? persze, ezt is csak azért kérdezem, mert), hanem fizikailag így éreztem. Talán ez a legmeghatározóbb eltérés a szomorúság, a "rossz nap", és a depi között. Amikor manifesztálódik a keserűség, s amorf gombóccá gyűlik a mellkasomban. S ez nem egy hétig, hónapig tart, hanem míg meg nem oldódik, szublimál az éterben. Addig ott marad, s el nem hú, hogy a fene essen belé.
Volt, hogy sokáig neteztem egyedül a számítógéptermekben. Akkor nagyon szerettem azt a sétát, ami az albit kötötte össze a sulival. Kellően hosszú, de még inkább kihalt volt. Pont nekem való. Néha szándékosan lassan, és kerülőutakon mentem "haza". Az éjszaka örökre velem marad. Ja, és akkor voltam egy kicsit boldog, ha egyedül voltam az albiban, úgy értem, mindenki hazament, csak én aludtam ott. Csönd volt, és nyugalom. Játszhattam, amíg jól esett. S fáradtan, egyedül aludtam el. Nem kellett senkihez igazodnom.
Tudom, milyen érzés.
Alig várom, hogy saját életem legyen. nagyon "kireppennék" már itthonról. Most sem érzem át egészen, hogy saját lakásom lesz. Saját életem. Kilépnek a belső körömből azok, akik itt voltak 22 hosszú évig. Gyakorlatilag egy új környezetet, egy új életet kapok. Hihetetlen érzés, és nagyon távoli. Majd ha ott leszek, akkor elhiszem. Egy olyan albérlet, ami az enyém, amiért én vállalok felelősséget. A bútorokat nem ott találom, hanem én szerzem be, a konyha, ha kiömlik a kávé (szvsz eléggé ritkán fog előfordulni, amíg egyedül élek), nem mások, hanem én fogom feltakarítani. Nem várhatok, míg mások elmosogatnak, nekem kell. Mondjuk ebből nem lesz gondom, mert ha van valami, amit szívesen megcsinálok, akkor az a mosogatás.

No, de mindegy. Bementem Tibóékhoz. Megnéztem a vampokat egy gót pakli erejéig. Hát, lehet, hogy menni fog. De tuti anarchokra fogom összerakni. Egy anarch-gót band. Ez lesz a deck neve. És szavazni fog, és vért nyerni. Vadászgép lesz, az már tuti. Gáborral még HIKben megbeszéltem (MSN), hogy ott találkozunk. Egy kicsit haragszik rám, hogy ha már behúztam a Hastur lapjait, akkor játsszak már csáposat. Hehe, majd később. Majd ha lesz munkám, s költhetek a semmire a saját pínzemből. Így, mint azt már mondtam, marad a vampire. Különösen, hogy nyakamon az EB. Ki is ötlöttem egy paklikoncepciót.. Harbringerekre.. Tulajdonképpen egész pofás, és jó Kobraparancsnokként elárulom: lapdobatás mellett Shambling Horde lesz, és agyon fogom verni a többieket. Kell még restoration, meg Shambó. Olyan húsz megteszi. És biztos ami biztos, Pulse of the Canaille is. A bleed miatt. Mondjuk öt. Nyol húsgyár, tizenöt restoration (inkább 10, annyi elég), erre épülök majd. És lesz benne gyehenna lap, sok. Meg Kiss of Ra, meg Call, meg az a stealthet adó lap. És sok, nagyon sok továbbküldés. Mondjuk olyan tíz. Meg is van a pakli. Trap is kell, asszem. A combat védelem megvan, hiszen majd preventálok, meg blokkolnak a zombik. Bleed is kell, ugye erre a pulse. És leverek mindenkit előttem. ha kell, akkor megelégszem a 3 vp-kel is. Csak nem gyors a pakli, de mindegy. Teszteljük majd később a dolgot.
Hmm, rossz az egerünk itthon. Mondjuk nem annyira zavaró, de miatta már alig bírom megverni a gépet Starcraftban. Ma is kikaptam. Ja, és két ellenfelet most sem tudok legyőzni szigetes pályán, ha Zerg az egyik. Ha nincs Zerg, akkor simán megy a dolog. Csak előbb a Protost kell kilőni, vagy türelmesnek lenni.
Igen, ez hibám. Mind kártyában, mind számítógépes játékokban. nem vagyok kellően türelmes, azonnal akarok támadni. Azonnal akarok nyerni. Hé, sakkban is. Tulajdonképpen tök jó, hogy minden játékot, mit mostanában űzö, le tudok vezetni a sakkra. Ja, az már látszik, hogy se Lékó, se Polgár nem lesznek világbajnokok. Sajnos. Pedig anno végigizgultam a Péter meccseit Kaszparov ellen. De azért még reménykedem, nem csak matematikailag van esélyük, de nagyon kicsi a reális esély. Szedjétek össze magatokat! Pszichésen vannak bajok, szerintem. Na, meg most már kockáztatni kell.
Hihi, Ma megint DoD-ot hallgatok. Igazándiból az az oka, hogy meguntam az eddig hallgatott zenéket, és most ez megy. Ja, meg lehet Starcraft alatt is hallgatni őket. Hehe. De persze nem állandóan. Hm, azt hiszem, holnap Waters fog menni, csak mert. Ja, és lusta voltam hajat mosni és borotválkozni. Nem tudom, miért. De jól esik.
Szóval nincs okom panaszra. Mostantól, ha rosszkedvű leszek, csak arra gondolok, milyen érzés volt egy évvel ezelőtt. Máris könnyebb lesz.

Nos, este volt egy élményem. Illetve: egy elég kellemetlen élményem. Ugyanis arra ébredtem, hogy valami zümmög. Bele a fülembe. Meg hogy veszettül viszket a kézfejem, és a könyököm felett valamivel. Grrr, lámpát felkapcsol, és nekiállok vadul szemet mereszteni. Mivel a pilláim közötti rés kb. fél milliméter volt, nem igazán találtam meg a bűnöst. Kitántorogtam a fürdőszobába, egy kis írixért. Befújtam a kezem/karom. Többször is, mert NAGYON viszketett. Aztán, rmélvén, hogy a bűnös békénhagy, visszaaludtam. Elég könnyen.
Nos, nem hagyott békén. Még kétszer keltem fel miatta, s vadásztam órákig. MI lett ennek a folyománya? KILENC ÖTVENKOR ÉBREDTEM! Mi a manó..( tudom, kis zöld emberke). Na, mindegy. Fürdő, hajmosás, arcszörzet eltávolítása. Bajuszvágás. Ez eléggé kínos művelet, mivel elég nehéz korigálni, ha elrontok valamit. Volt, hogy az egész ráment..Anyám persze örült. Én nem. Aztán, lévén 11, úgy döntöttem, hogy megebédelek. Majd uzsonnázok egy jót. Annyi krumplifőzeléket ettem, hogy alig fért el a tányéron. Hehe, nem baj, betoltuk hibátlanul. Sőt, már most is egy kicsit éhes vagyok, pedig alig telt el két óra azóta.
Ma este mozizás a program, mégpedig a Porcelánbaba. Utána elvileg valami fogadás is lesz, alig várom már. Ezekete a kajákat nagyon szeretem, amiket ilyen eseményeken kínálnak. No, meg a piák..
Nos, 48 órája nem láttam a Kedvesem. Mondjuk ez egy kicsit csalóka, mint mindig, hiszen, ha nem számolom a köremileket, akkor kb. 750 levelet váltottunk eddig.. A köremilekkel egy kicsit többet. Most számoltam, kutyafuttában, a gmail eléggé pontos. De azért hiányzik. Ja, és NEM Waters hallgatok, hanem Tiamatot. Waterst nem lehet csak úgy "hallgatni", azt hallani kell. Élvezni, szemet behúnyva feloldódni a zenében.