Elyzium Raiders

Huhh, annyi minden kavarog a fejemen, hogy alig győzök rendet rakni. Érdekes érzés, nyilván az is nagyban hozzájárul, hogy fél öt-öt körül aludtam el, talán pont akkor, amikor Te ébredtél. No, ez azért egy kicsit zavaró, mert az információ-halmaz azért jó lenne, ha maradna, mert jelentenem kéne, vagy mi a túró.
Péntek
Délelőtt HIK, délután vonat. Az idő megbolondult, nem tudni, hogy bőrdzsekit, vagy éppenséggel sortot vegyek fel. Vagy eszelősen meleg, vagy nagyon kellemesen hideg van. Hmm, azt hiszem, mindenképp a tél az enyém, és a hideg. Nem, nem az a kellemes hűvösség, hanem a nyirkos hideg. Amit nagyon sokan utálnak. Az az én időm, azt hiszem. Még szidni is szeretem. De pénteken meleg volt. Nagyon.
Gillz ment őszi találkozóra. Én meg, hűséges kiskutyaként, kikísértem az állomásra. A Kálvinon összefutottunk három, szintén e szektácskából való egyeddel. Hárman pusziltak meg a kettőből, s a hölgy egyedek száma is ennyi volt. A gond csak az, hogy míg Zarándok nem, addig Racka cuppanósat nyomott a képemre. Azóta rosszakat álmodok. Brrrr, legutoljára a születésnapomon pusszantott orcán férfi, és az is rokonom volt. Ez egy kicsit sokkolt. De vicces volt. Ha nem én lettem volna a szenvedő alany, még nevettem is volna. Yech.
Az állomáson meg összefutottunk sok ismert, és ismeretlen arccal. Kezdem megismerni őket. De néhányan nem voltak ott, pedig kellett volna. Mindegy, nyilván suli-munka-satöbbi miatt nem tudtak a nagy leming-találkozóra elmenni, s úgy vonulni Tatára. Volt viszont Ribizli..izé..Egres..nem, mi is az? Jah, Áfonya is. Furcsa, mert habár törzs-szektás, most látom először egy ilyen összeröffenésen. Hm, nem mintha ez számítana.
Könnyes búcsú, ´osztán haza. Kötelező jópofi anyámmal. Szabolcs meg curling versenyre el, engem apám nem hívott. Érdekes, de nem hibáztatom. Az ő szemszögéből úgy tűnhet, hogy szándékosan kerülöm társaságát. Ami félig-meddig igaz is, ám a szándékosság a hétvégi programjaim miattiak, s nem az ellenszenvemből adódóak. No, mindegy, szívesen curlingeztem volna. Este pedig a Lem regényéből készült filmet tűztem ki csemegének.
Solaris
Érdekes film volt, nekem határozottan tetszett. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a regény sokkal több, és a rendező nem is igazán tudta vászonra vinni. Valamint, hogy a történetbe sok helyen belenyúlt. Ja, végre egy film, ahol semmit nem számított a sokmillió dollár, és a speckó effektek. Azok nélkül is simán ment a dolog.
Szóval a Solaris egy moralitás. Egy kapcsolat meséje, s a helyrehozhatatlan hibák és a bűntudat meséje. A "mi lenne, ha" kiindulásból indul. Mi lenne, ha valami csoda folytán már halott szeretteinkkel találkoznánk, úgy, ahogyan emlékeztünk rájuk. És mi lenne, ha ezek a szeretteink rájönnének, hogy csak az emlékekből gyúrt homonkuluszok, és valójában nem léteznek? Emlékekből gyúrt, lopott életük, motivációjuk. Valamint mit tenne egy ember, aki a múltjába él, s nem képes elszakadni attól a társtól, akit az ő döntése késztetett az öngyilkosságra? Nagyon jó film is lehetett volna belőle, kár, hogy nem lett az. Ha hagyták volna a csudába George "közönségcsalogató" Clooneyt, és egy jobb arcjátékú színészt szerződtetnek, ha hagyták volna a felesleges hantát az "élő bolygóról", meg a sok sci-fi hordalékot. Ha TÉNYLEG egy sima moralitás, dráma lett volna. De ez az én ízlésem. Nyilván a könyv több ennél. Talán tényleg be kéne ruháznom Lem apó összes műveire. Feltéve, ha a Solaris köztük van. Ja, és igazán kíváncsi lettem az eredeti filmre is.

Szombat

Kínos semmittevés. Na, ezt csináltam szombat délelőtt. Lévén, hogy későn aludtam el, elég későn keltem. Reggeli gyanánt megettem egy nagy tál tejberizst. Akkora adag volt, hogy majd´ leesett a tányérról. Majd bambultam a tévét, és igyekeztem semmire gondolni. Az azért még megy. Majd ebéd gyanánt fasírt, sültkrumpli, kukorica-saláta volt. betoltam azt is, és hetek óta először éreztem, hogy tényleg jóllaktam. Nem rosszul lettem, hanem kellemesen eltelítődtem, és elálmosodtam. Nem voltam éhes, és ez jó volt.
Az MTV-n a Room Raiders hétvége ment. Ezt a sorozatot imádom. Bennem van egy kíváncsiság mások élete iránt. Hogyan főznek, mit esznek, mi a ritmusuk, hol élnek. Nos, nyilván nem csak bennem, hiszen a sorozat kiötlői is erre építettek, joggal. Mert nézett a cucc. A lényege, hogy egy ember kivizsgálja másik három, ellenkező nemű egyed szobáját, és a neki leginkább szimpatikus szoba gazdájával, akit nem ismer, randizik. Nagyon vicces egy show, annyi szent! Néhány srác eszméletlen humorral konstatálja a lányok szobáit. Annyira, hogy hosszasan, könnyem csordultáig nevettem rajta. Legutoljára a Csillagok Háborújás cuccon nevettem ilyen jót, még pénteken. Az is frenetikus, majd kilinkelem, feltéve, ha meglelem a dolgot.
Néztem meccseket is. Nehéz menet volt, mert ment a room raiders, a magyar-bulgár, a Veszprém is játszott, no meg Anglia. Kapcsolgatás rulez. Egyébként a statisztika kedvéért: Bulgária nyert 2:0 arányban. Az MKB Veszprém is megverte román ellenfelét, vagy 9-10 góllal, és Anglia is diadalmaskodott egy nullra. Beckemet kiállították, második sárga lapja miatt. Igaz, egyik sárgát sem érdemelte volna meg. Amúgy nem kifejezetten szeretem David fiút..Sőt. Egy VB-t, és egy EB-t buktak miatta a fiúk. Egyszer kiállítatta magát, másodszor a levegőbe rúgott egy 11-est. Kösz.
Ja, és láttam Stargate-et is, végre-valahára. Elvileg most van az átvezető rész az Atlantis sorozat és e között. Természetesen két részes.
Utána nagy nehezen bejutottam a fürdőszobába, simára nyúztam a képemet, megmostam a hajamat. Bár ne tettem volna, de muszáj volt. A cigibűz csak a következő tisztítási procedúra után kerül csak ki belőle. És a bőrömnek is kifejezetten ártalmas a cigifüst. De mindegy, ennyi áldozatot kell hozni egy jó játék érdekében.
És ez az volt.
Live Vampire, Budapest
Hmm, lehet, hogy Blogot kéne írnom Heinrich-nek. Ne neee, ennyire nem lehetek geek.
Még előzetesen felkértek elízium őrének, engem és Arady-t. Hiszen szegény Ms Leona annyira nem potens, hogy egyedül egy ekkora vendégsereget elintézzen, ha hőbörögni támad kedvük. Egy kicsit kínos volt, hogy az rs9 meglehetősen kicsinek bizonyult, akárcsak töketlennek a pestiek. Nem tudtak mit kezdeni a vendégekkel, a bécsiek hosszú perceken keresztül álldogáltak. Mondjuk úgy volt, hogy több helységet kapunk, és a tulaj nem fog a haverjaival trécselni órákig az egyik asztalnál. Ez egy kicsit pofátlan volt, na.
A Labancok meg aranyosak. Főleg a Bujah, aki hóhérnak volt öltözve, és bárdot, kardokat hurcolt magával. Vele kellemesen eltrécseltem. Mikor bonyolódtak az események, és Grecsey, pöst hercege lezáratta az elíziumot, oda kellett cövekelnem a ki/bejárat elé, és nem engedni senkit távozni. Nem nagyon működött a dolog. Egyrészt mert hű társam, a toreador ostorozó nem volt valami határozott, de kellő támogatással elég hatékony volt. Mindenesetre Szörny segített. Kedvelem ezt a Nosfit..Hehe, nem azért, mert Csaba játssza, hanem mert bebizonyosodott, hogy a két karakter együtt tud működni. Heinrichnél ez nagy szó.
De micsoda élvezet volt a sok kimenni vágyót elhajtani! Mindezt legitim hatalom módján! S milyen jelentéktelennek tűnt a sok vidéki "hatalmasság" üres fenyegetése! "Én, Salgótarján primogénje, s már primogén társaimmal azt akarjuk, hogy engedjen ki!"..Höhö..Még mit nem, haver. Hátraarc! Persze, finomabb, de kéjesen kioktató szavakkal. "Ugye nem kell emlékeztetnem a Birtok hagyományára? Márpedig Budapest hercege lezáratta az Elysiumot, és ameddig nem oldja fel, önnek kötelessége engedelmeskedni neki!" Ó, és az olcsó fenyegetőzéseik! "Ezt meg fogom említeni a Hercegnek.." Oké, tedd.
No de azért volt pár osssstoba is. Mondjuk gróf Bravatlov, szintén nosfi. Ő erővel tört ki. Most mi a fenét csináljon egy tremere, ha az első sorban harcol? Én belelőttem hármat, teszem azt, de mint az várható volt, nem sokat használt. Ő inkább potencszel felkent a falra, és bele is épített. Az azért vicces volt, hogy a toreador a fa kardhüvellyel próbálta megkarózni. Ő előröl tuszkolta bele, hátulról meg a bécsi brujah srác tolta. Kár, hogy el volt csúszva a szíve. Így keresztülhúzták a karón. Majd láthatatlanul eltűnt. Én bezzeg láttam volna, ha nem lettem volna a falba építve. Mindegy, Szörny visszahozta. Ebből adódtak még gondok.
Jah, egész sokat beszélgettem a bécsiekkel, nem csak a brujah sráccal, hanem a ceremónia mesterrel is, meg torcsikkal, tremerekkel. Aranyosak, meg kell hegyni. Víg kedélyű, jó humorú társaság. Persze, a malkávjuk nem állta meg, hogy belém ne kössön. "Excuse me, where can I play golf?- You Can´t. -But Why? This room is perfect for golf!- Excuse me, but this conversation is over!"- válaszoltam nyersen. Most mit kellett volna tegyek? Én, és a malkávok- by Heinrich Aufschniter. Tuti bestseller lenne.
Ja, és jó volt látni Eszterházyt szenvedni. Kellett neki kíváncsiskodnia? Pár szellem megtépte, akárcsak a szegedi srácot. Kellett neki? Mi mondtuk, hogy ne menjenek az asztrálsíkra..Vele élvezetes volt a csörte.
A csúcspont hátra volt. Korin annyit emlegette a "Véres makkonyát", hogy megkapta. Szint (!) szó szerint. Majd jóízűen befaltuk. Nagyon finom volt Korin véres makkja, amit kinevezése alkalmából kapott az arcába. Ok, elárulom: Egy pirosra színezett, nagyon finom marcipánról van szó. Fél kiló tiszta marcipán..fallosz alakúra gyúrva. Írhatnám csúnyábban is (Egy hatalmas f****), de nem tehetem. Tudják, neveltetés, meg ilyenek.
Milyen is lehet a szerencsém? Az éjszakai az orrom előtt húzott el. Várhattam fél órát, emlékektől zsibongó fejjel. Ráadásul kaptam egy hatalmas info-fröccsöt a nosfiktól, amit fejben kell tartanom. Nagyon élvezetes volt a tárgyalás Szörny-el. Minden ütőkártya az én kezemben volt, és nagyon előnyös kapcsolatot fogunk tető alá hozni. És mindezt Bravatlovnak köszönhetem! He nem támad meg, most szintén csak kedélyesen bájcsevegünk, de így tartoznak nekem, mármint "megkértek", hogy ne verjem nagydobra a dolgokat. "Őn arra kér, hogy ne teljesítsem elízium őri, és ostrozói kötelességeimet, és ne jelentsem Bravatlov viselkedését a hercegnek??!" Hehe, lehet szépíteni ( és Csabi mesteri módon tette), de akkor is ez a helyzet. Mindegy, ez nekem nagyon előnyös.
Jó játék volt.
Egy kcisit féltem, hogy egész este az ajtót fogom támasztani, és csúnyán nézni a vendégekre, de szerencsére nem. Szerintem ezt a bált még Gillz is élvezte volna, lévén sokan kerestek meg minket, tremereket, hogy segítsünk. A Pletykaklub is elég erősen nyomult, mindennek a tetejében. Jó volt látni. Bár pár hölgyike eléggé szerencsétlen volt, már ami a vendégkísérést illeti.
No, aludtam fél délig. Hazaértem negyed ötre, szerintem olyan öt körül már aludtam is. Ma szintén bambultam a Room Raiderst, meg mittomén mit, hisz alig volt ma még valami. De este játszani kell, mesélnem kell. Ma jön a kritikus pont, valószínű most fognak a játékosok egy nagyon komoly döntést hozni. Kamarilla vagy Szabbat?.
Szerintem ez utóbbi. De lesz majd meglepetés.
***
Vasárnap este, az aluljáróban azon morfondíroztam, hogy ez így nem normális. Az emberek vasárnap estére kipihentek kellennének, hogy legyenek, és nem ilyen über-fáradtak. Én az voltam. S mikor megjött a Kedvesem is, nos ő is. Szerintem kettőnk közül neki több oka volt rá. Kelt hajnalban, vonatozott 1 jót, színisuli, majd jött játszani. Előtte meg szektás összeröffenés, nos, biztosan jó kisgyerekek módjára este hétkor már mind durmoltak..na persze. Szóval ő is sétáló hulla volt.
A játék ennek megfelelően eléggé roszra sikerült, legalábbis szerintem. A végére már rohantam, alig sikerült valami, amit elterveztem. De legalább játszottak helyettem is, dumáltak sokat. No igen, bevallom, ezt elég könnyű volt kitalálni, hogy vissza kell menniük Montrealba. De majd ott.. Hehe, és egyre erősebbek. Jó is ez.
Ma, vagy holnap fel fog hívni a munkás emberke. Legalábbis remélem. nagyon szeretném megkapni az állást. De addig is, élvezem a nyugodt, talán az utolsó nyugodt szakaszát életemnek.